Na, én sem tudom magamban tartani:
<b>Célpiac:</b> 1; Magyarország
Ismerjük a haza terepviszonyokat, erőviszonyokat, satöbbit.
<b>Mit:</b> Én elsősorban PSzH-t "fejlesztenék", esetleg GyHJ-vé alakíthatóság opciójával, amit kiegészítő páncélzattal, és-vagy a fegyverzet bővítésével érnék el.
A jármű alap<b>rendeltetése</b>: 1 raj harctérre történő kiszállítása úgy, hogy a jármű páncélteste megvédi a járműben tartózkodókat a kézi lőfegyverek tüzétől, közelben becsapódó tüzérségi lövedékek repeszétől.
<b>Kérdés:</b>
Akarjuk-e, hogy a jármű védelmet nyújtson biológiai, vegyi és/vagy sugárveszély ellen?
Akarjuk-e klimatizálni?
Akarjuk-e, hogy védelmet nyújtson nagyobb kaliberek ellen, mint mondjuk 12,7?
<b>Továbbá:</b> Ha moduláris a jármű, a felépítmény variálása milyen körülmények között legyen biztosított? Ki tudják-e használni minősített időszakban, hogy mondjuk egy 6×6os sebesültkihordóból átépíthető legyen egy 8×8-as műszaki mentőnek, vagy egy 4×4-es aknavetőnek?
Nem jelent-e ez túlságosan bonyulult gyártási és tervezési munkát, ezáltal költségnövekedést ahhoz képest, amit nyújt moduláris felépítés?
Hogy egy példával éljek: Ismerősöm az FKF-nél dolgozik. Vannak nekik nagyon szuper moduláris járműveik, amik nyáron utcaseprő-locsolóautók, télen hóekék, meg síkosságmentesítők. Merthogy költséghatékony. Gyakorlatban meg kiderült, hogy egy nagyrakás paripapénisz az egész.
<b>Ezen gondolatmenetet meglovagolva:</b>
Nem volna-e egyszerűbb ha a modularitás a jármű gyártására és ipari körülményekre korlátozódna, ami főképp, de nem kizárólagosan a minél több azonos alkatrész, berendezés, illetve az azonos alépítmény/bázisjármű képében jelenne meg?
Miből gondoljuk, hogy harci és tábori körülmények közt is átépíthető lenne egyik verzió a másikba, belátható időn belül, néhány fő, és mondjuk egyetlen egy, maximum 3T terhelhetőségű rakodódaru bevonásával?