@ambasa
Csak részben a piacképesség a cél, mert abba ugye már beletartozna az eladhatóság is, ami meg leginkább pénzkérdés. Engem inkább a minél előremutatóbb, akár meghökkentőbb megoldások megtalálása vezérel, illetve a meglévő tudás összegyűjtése, ezért is sulykolom annyira, hogy próbáljunk meg elszakadni a gazdasági és ipari béklyóktól.
Mi itt csak egy <b>kidolgozott, konkrét</b> koncepciót vázolnánk fel, hogy szerintünk az adott eszköznek milyennek kell lennie, hogy megfeleljen a korábban meghatározott igényeknek és követelményeknek. És nagyon fontos, hogy kidolgozott legyen az egész elképzelés, mert a legegyszerűbb írni egy listát, hogy mit tudjon, mi legyen rajta, stb., de abból nem fog még kiderülni, hogy hol vannak a kapaszkodók, merre vannak elvezetve a kardántengelyek, mekkora hasznosítható térrész marad, stb. Aztán ha végigrágtuk magunkat a részegységeken, eldöntöttük, hogy pontosan mit akarunk, mit kell tudnia az eszköznek, akkor akár egy látványterv szintjén meg is valósítható az egész. Én tervezőként dolgozom, több parametrikus tervezőszoftvert is ismerek különböző szinteken, tehát egy 3D modell összedobása igazából nem jelent különösebb problémát, hogy "kézzelfogható" legyen az egész. De gondolom számos más szakterületről is járnak ide olvasók, szóval szerintem minden lehetőségünk meg van rá, hogy reális és használható tudást fektessünk ebbe a koncepcióba.
Egyébként a megközelítésed nagyon jó bizonyos szempontból! Mármint, hogy aszerint vizsgálódjunk, hogy adott esetben mit kéne leváltani ezzel a járművel, mert akkor kapunk egy csomó fix feladatkört és paramétert, amikhez hozzá kell igazítani az elképzeléseket. Egyébként rárepülhetünk a piacképességre is, ha azt akarjátok, mert most az egésznek az elején igazából a lényeg az, hogy később <b>legyen mire</b> a koncepciót megalkotni, tehát határozzunk meg olyan peremfeltételeket, konkrét elvárásokat, hogy legyen egy fix keret, amelyen belül mozoghatunk a részletek kidolgozásakor (mert ugye az ember nem kezd el csak úgy a vakvilágba tervezgetni).
De úgy is felfoghatjuk, mint egy PSzH-tervezés kurzust: adottak a feltételek (amiket mi határozunk meg a kurzus elején) és adott a végcél (maga a jármű), a kettő között pedig ott a közös munka, a korábban elsajátított ismeretek alkalmazása, a tudás egymással történő megosztása. Mire eljutunk a végére, addigra nagyon sok mindent tanulhatunk egymástól, meg úgy általában átfogóbb képet kapunk egy ilyen jármű megalkotásának mikéntjéről.
Nem tudom így mennyire érthető a célom. Ha még mindig nem, akkor jelezzétek és leírom még kacifántosabban és érthetetlenebbül
