T 
		
				
				
			
		Átszámoltad 2x darabra mindetA probléma az, hogy ezek egy részéből nem rendelt a kutya sem. Az ARH-sá alaítása az R-27R családnak kb. 10+ éves. Azóta sincs belőle egy darab sem...
? A dual thrust nem biztos hogy csak úgy működhet hogy van egy gyorsító meg egy utazó fokozat. A lenti képet múltkorában egy NAMMO prezentációban találtam és állítólag az AIM-120D hajtóművét és sebesség profilját mutatja. E szerint fizikailag ketté választották a motort - van egy kisebb gyorsítás (nem 3,5 fél hanem csak 3 mach), majd szünet, és ha már nagyon lecsökkent a sebesség (vagy befogta a célt) gyújt a második fokozat és ad még egy "lökést". Az előny nyilvánvaló - a cél közelében nagyobb mozgékonyság és/vagy nagyobb hatótávolság.Átszámoltad 2x darabra mindet?
...Nem képesek ezek megcsinálni egy sima szilárd osztott dual thrustos hajtóművet sem, hogy legyen egy tisztességes Amraam elvű koppintás, egy nagy gyorsító fokozat, meg utána egy elhúzott kisebb tolóerejű utazó fokozat...
	A buta Vympel, hát nem tudja hogy ilyen már mióta van az amerikaiaknak, és így messzebbre repül a rakéta?
...
Aztán jön ez a szemtelen kis videó, és megmutatja, hogy azért rövid és közepes hatótávon, KINEMATIKAILAG agilis, tehát védekező vadászgép kategóriás célra az R-77 pont a NEM dual thrust hajtómű miatt lényegesen nagyobb sebességgel, és ez azt jelenti, hogy azonos idő alatt nagyobb megtett távolsággal, nagyobb szögfordulós - kitartott G-s kanyarokkal kűzdheti le a célját, ehhez mondjuk kell még a nagyobb aerodinamikai kormányfelület is, ami a mobilitást javítja, a légellenállást meg rontja.
Gyakorlatilag kimondható, hogy az Oroszok lehet hogy nem teljesen hülyék - iparilag analfabéták, csak osztottak szoroztak, és azt mondták, hogy nekik inkább egy 20-30km-en igazán hatásos, gyors, nagy manőverezőképességű rakéta kell, ami ezen a távon jobb eséllyel le tud követni egy intenzív manőverezéssel védekező vadászgép méretű célpontot. Hozzátenném, az eddigi tapasztalatok szerint, kb. EZ AZ A TÁVOLSÁG TARTOMÁNY, ahonnan indítva ténylegesen lelövés szokott lenni vadászgépek közt, kb. 20-30 km. NEM 100. De nem is 60. Az Amraam kisebb hátsó kormányfelülete/dual thrust hajtóműve jó abban, hogy messzebre repül a rakéta, és kevésbé manőverezni képes/a veszélyről nem tudó mondjuk bombázó méretű gépet lelőjön akár 70km ről. De ezt a dual thrustot azért bár vitathatatlanul vannak előnyei is, egyértelműen JOBB megoldásnak kikiáltani, szerintem erős.
Végszóként ha már az EO DAS rendszer folyt itt a csapból is tegnap, tőlem egy találós kérdés: Melyik rakétát lesz vajon nehezebb egy infra-hő-bármilyen képalkotó körkörös rendszernek detektálni IDŐBEN adott valós légiharc indítás távolságaiból, amelyiknek 4 sec-ig ég a hajtóműve, és utána füst, hőképződés, fény nélkül jön feléd mint a disznó, vagy a 8 sec-ig hőt, fényt, és azért némi szolid fehér füstöt eregető másiknak?
Fade, végre egyszer láttam tőled leírva olyat is, amiben egyet értünk: Szinte biztos vagyok benne, hogy a RAF gépek töredékéhez(én mondjuk a ZÉRÓ felé konvergáló értékre tippelek) van integrálva az R-77. Az hogy mi a valós megbízhatósága a mostani R-77-1 nek, én nem tudom, de te majd úgy is hozol rá megdönthetetlen bizonyítékot. Fogadjuk el hogy rosszabb mint az Amraam-D. Ez mégis miért befolyásolná azt, hogy tudnak e lassabb-nyújtottabb tolóimpulzust szolgáltató, vagy akár olyan ketté osztott rakéta hajtóművet építeni, mint amit Rudi is leírt? Mi az amit az Orosz ipar(ami azért pont exportált RAKÉTAHAJTÓMŰVET az USA űrhajózásának) ne tudna előállítani egy szilárd rakétahajtóműben, két felé osztva/lassabb égésre kalibrálva? Ezeket TE tényleg elhiszed amiket le is írsz?Nagyon más tudni és nagyon más megcsinálni.
A másik pedig, hogyha nincs integrálva géphez minek megcsinálni. Márpedig a RAF gépek töredékéhez van integrálva az R-77. imo ezért no meg a hírhedt megbízhatósága miatt nincs rendszerben és nem azért mert Oroszok ne tudnák, hogy messze jobb az ARH mint a SARH.
Közeli célpont elleni jobb agilitása közismert, az is hogy ennek az ára a nagyobb légellenállás és a jóval kissebb NEZ. Kérdés közel ki lehet e manőverezni egy 60Gt elviselő rakétát, mert amraamnál ott a limit. Eközben a NEZ nagyon más mint a head on hatótáv ahova 60-100+kmeket irogatnak.
Senki sem mondta, hogy az Oroszok hülyék ezt te képzeled be már 101*re. technologiában akár alacsony észlehetőségű gép, akár aesa, akár dual thrust és még jópár téren le vannak maradva. Persze te mindet megmagyarázod, hogy pl nincs is valós hadászati előnye. Ehez képest ugye mindet szeretnék és 2-10év múlva rendszerbe is lesznek ezek.
Egy A2A rakétát legyen az amraam, mica, r77 meg vesztet nehéz kimanőverezni ha megvan a sebessége. Dual Thrust 2*ra.
Abban igazad van, hogy talán nincs is sikeres AMRAAM találat 60km fölött, de nem is ezért kell a minnél nagyobb hatótáv, hanem mert NEZ.
Dual thrust ahogy AESA vagy alacsony észlehető vadászgép szerintem egyértelműen előny. Hátránya megintcsak a gyártása és az ára.
Végezetül: Anno ~10éve itt nagyon ment az F-22 alacsony észlehetőség nincs is VALÓS harcászati előnye, mert Orosz radar, plasma stealth ami sokkal jobb lesz és jöttek a youtube linkek. Aztán 2010be felszállt a PakFa. Hirtelen kifordult Orosz imádoknak a világ és lett az alacsony észlehetőségnek VALÓS harcászati előnye. Most pont az AESAnak nincs VALÓS harcászati előnye, ARHnak, vagy épp a nagyobb hatótávnak, nagyobb NEZnek. Ha majd jönnek az Orosz megfelelők majd lesz VALÓS harcászati előnye. Tényleg muris így visszanézni...
Nem butaság ez az ötlet sem, nyilván valóan van előnye. Ahogy azért hátránya is. Egy ilyen működési elvet feltételezve a MAWS sokkal könnyebb helyzetben van, hogy kiszúrja a rakétát, és ellentevkényeséget kezdjen meg, mert indul jóval közelebb hozzá egy rakéta hajtómű. Ahogy az is hátrány lehet, hogy egész egyszerűen NINCS olyan elérhető plafon sebessége/mozgási energiája a rakétádnak, akkor sem ha rövidebb távon szükség lenne rá, mint amit felszabadíthatna akkor, ha az egyébként magával vitt teljes r.hajtőművet azonnal elégetné.A dual thrust nem biztos hogy csak úgy működhet hogy van egy gyorsító meg egy utazó fokozat. A lenti képet múltkorában egy NAMMO prezentációban találtam és állítólag az AIM-120D hajtóművét és sebesség profilját mutatja. E szerint fizikailag ketté választották a motort - van egy kisebb gyorsítás (nem 3,5 fél hanem csak 3 mach), majd szünet, és ha már nagyon lecsökkent a sebesség (vagy befogta a célt) gyújt a második fokozat és ad még egy "lökést". Az előny nyilvánvaló - a cél közelében nagyobb mozgékonyság és/vagy nagyobb hatótávolság.
![]()
Azért mondjuk ez a grafikon most hogy alaposan megnéztem, elég érdekes. Ugyan azt a rakétatestet(légellenállást) és anyagminőségű+tömegű rakétahajtóművet ugyan olyan vonalú-repülési karakterisztikájú útvonalon ha tényleg úgy van ahogy írod, hogy kisebb töltet kiég, majd indul egy "lökést" adva egy másik töltet, nekem nem világos, hogy az egyben lévő nagyobb Single-Thrust töltet ami egyébként több mint 0.5 mach-al gyorsabbra is gyorsítja a kezdeti fázisban a rakétát, a jól látható dual thrustos rakéta 2. indító töltet indulása előtt hogyan tud lassabbá válni. Itt valami nem kerek. Vagy nem ugyanolyan rakétatöltetet használtak(anyagminőség fejlettebb a dual thrustnál), vagy nem először egy kisebb, és utána X idő elteltével egy másik kisebb hajtómű indult, ahogy írod, hanem volt egy start, és egy utazófokozat.A dual thrust nem biztos hogy csak úgy működhet hogy van egy gyorsító meg egy utazó fokozat. A lenti képet múltkorában egy NAMMO prezentációban találtam és állítólag az AIM-120D hajtóművét és sebesség profilját mutatja. E szerint fizikailag ketté választották a motort - van egy kisebb gyorsítás (nem 3,5 fél hanem csak 3 mach), majd szünet, és ha már nagyon lecsökkent a sebesség (vagy befogta a célt) gyújt a második fokozat és ad még egy "lökést". Az előny nyilvánvaló - a cél közelében nagyobb mozgékonyság és/vagy nagyobb hatótávolság.
![]()
Azért mondjuk ez a grafikon most hogy alaposan megnéztem, elég érdekes. Ugyan azt a rakétatestet(légellenállást) és anyagminőségű+tömegű rakétahajtóművet ugyan olyan vonalú-repülési karakterisztikájú útvonalon ha tényleg úgy van ahogy írod, hogy kisebb töltet kiég, majd indul egy "lökést" adva egy másik töltet, nekem nem világos, hogy az egyben lévő nagyobb Single-Thrust töltet ami egyébként több mint 0.5 mach-al gyorsabbra is gyorsítja a kezdeti fázisban a rakétát, a jól látható dual thrustos rakéta 2. indító töltet indulása előtt hogyan tud lassabbá válni. Itt valami nem kerek. Vagy nem ugyanolyan rakétatöltetet használtak(anyagminőség fejlettebb a dual thrustnál), vagy nem először egy kisebb, és utána X idő elteltével egy másik kisebb hajtómű indult, ahogy írod, hanem volt egy start, és egy utazófokozat.
Valami itt nem reális nekem, úgy ahogy leírtad.
Azért nincs füstmentes rakétahajtóművük mert nem akarnak.Nem raknak bele füstgátló adalékot mert az rontja a hatásfokot.Erről már volt szó!Zsolti
Az a gond, hogy te minden kommentedben abból indulsz ki, hogy az oroszok ugyanazt tudják, amit az amcsik, és ha valamit nem úgy csinálnak mint ők, arra jó okuk van.
Az a gond, hogy az alapfeltevésed hibás. Ugyanis az oroszok egy csomó technológia terén le vannak maradva. Ez az amit te nem tudsz megérteni.
Pl.: az oroszoknak a mai napig nincs olyan füstmentes rakéta hajtóművük, mint mondjuk az AIM-9X-nel vagy IRIS-T-nek.
Vagy képesek az oroszok szuperhordozó gyártására? Egy nyamvadt helikopter hordozó építéséhez is "importra" volt szükségük. Márpedig azért egy hajó összerakása ugyan bonyolult dolog, de azért korántsem olyan high-tech dolog, mint mondjuk egy AESA radar.
Az AESA/PESA vitánál is elfelejted, hogy nagyon nagy különbség valamiből egy proto példányt mutogatnai, meg egészen más az amikor rendszerben áll valami, és sorozatban kell gyártani.
A világon alig néhány cég képes az AESA radarokhoz szükséges félvezető technológia (sorozat)gyártására. 1-2 hónapja valaki felháborodottan írt valamelyik topikba, hogy az USA megvétózta egy német cég felvásárlását (kínaiak akarták megvenni, és ha jól emlékszem US-német vegyes vállalat volt valójában). A lényeg: a cég GaN félvezető technológia fejlesztésével/gyártásával foglalkozott. Ezek ilyen szinten új technológiák. És jelenleg GaN technológián alapuló radart 3 cég képes gyártani: a Raytheon, a Saab és a Thales.
Egyébként meg az vicces, hogy folyamatosan hajtogatod pl. azt hogy LPI-t tud a PESA, holott már többször több ember leírta itt, hogy miért nem tudhat a PESA LPI-t (egy sugárzó, ami egyszerre csak egy frekin sugároz, az LPI lényege meg pont a széles frekvenciatartományban való sugárzás).
De nézd meg a Rafale-t. Az új AESA radar kb. 30%-kal növelte meg a radar hatótávját a régebbi PESA-hoz képest. És ez egyéb fukcióbővülésről nem is beszéltem.
Aha, persze.. Nézd meg a spec. impulziusát az AIM-7M-nek és a R-27R-nek. Pedig az egyik majdnem füstmentes. AIM-9M vs R-73? Dettó....Azért nincs füstmentes rakétahajtóművük mert nem akarnak.Nem raknak bele füstgátló adalékot mert az rontja a hatásfokot.Erről már volt szó!
A PAK-FA-ba is AESA llesz amit már sorozatgyártanak igaz minimális mennyiségben.
Az AMRAAM max. G értéke valahol 25G táján van. Az AIM-9M tudott 35G-t. Ez meg limit, nem azt jelenti, hogy aerodinamikailag az adott pillanatban tudja is. Még a TVC-s R-73 is 45G táját tudott, az AIM-9X nagyon talán tud 60G-t, de kétségeim vannak.Közeli célpont elleni jobb agilitása közismert, az is hogy ennek az ára a nagyobb légellenállás és a jóval kissebb NEZ. Kérdés közel ki lehet e manőverezni egy 60Gt elviselő rakétát, mert amraamnál ott a limit.
Az AIM-120C-nél visszaálltak singe thrustra, csak alacsonyabb tolóerővel viszonylag ahhoz képest, ami elérhető lehetne. Ennek oka sanszosan az, hogy az USAF leszokott az alacsony és közepes magasságról is. Nagy magasságban nagyobb loft esetén ez előnyösebb, de közepes magasságon is. (Kis magasságon már nem, de oda nem megy a gép.)Dual thrust ahogy AESA vagy alacsony észlehető vadászgép szerintem egyértelműen előny. Hátránya megintcsak a gyártása és az ára.
Ne velem beszéld ezt meg nem én írtam.Aha, persze.. Nézd meg a spec. impulziusát az AIM-7M-nek és a R-27R-nek. Pedig az egyik majdnem füstmentes. AIM-9M vs R-73? Dettó....
De tudnak, csak sanszosan költség miatt nem erőltetik. Az Oszá-nak is ilyen volt és az R-27ER már elvileg ilyen.Fade
Az oroszok nem tudnak kettős tolóerő karakterisztikájú hajtóművet gyártani ??????????????? Meg le vannak maradva ????
Lapozz vissza kérlek az előző oldalra és nézd meg amit az R-27-nél vagy az R-33-nál írtam. De ott a forrás is....
Az AIM-120D-nek teljesen más a rakéta motorja mint a C-nek. A C-szériához az ATK szállította a motort, míg a D-hez a NAMMO. 2012-es hírek voltak hogy az egész D projekt majdnem kútba esett mert az ATK hajtóműve nem vált be, de jött a NAMMO aki megmentette a helyzetet....Itt valami nem kerek. Vagy nem ugyanolyan rakétatöltetet használtak(anyagminőség fejlettebb a dual thrust-nál), vagy nem először egy kisebb, és utána X idő elteltével egy másik kisebb hajtómű indult, ahogy írod, hanem volt egy start, és egy utazófokozat...
	Semmiféle forrásom nincs a D-ről, még a méretéről sem, egy C-hez mérve.Az AIM-120D-nek teljesen más a rakéta motorja mint a C-nek. A C-szériához az ATK szállította a motort, míg a D-hez a NAMMO. 2012-es hírek voltak hogy az egész D projekt majdnem kútba esett mert az ATK hajtóműve nem vált be, de jött a NAMMO aki megmentette a helyzetet.
https://www.flightglobal.com/news/articles/raytheon-resolves-amraam-production-issues-379611/
A D-nél hosszabb is valamivel a rakéta motor - annyival mint amivel az új elektronika kisebb. Lehet hogy az anyag is más - korábban hydroxyl-terminated polyether (HTPE) volt, bár nem csak ettől függ a tolóerő időbeli alakulása. Sokat számít a felület.
![]()
Más lesz a tolóerő alakulása különböző felületeknél...
Azért mondjuk ez a grafikon most hogy alaposan megnéztem, elég érdekes. Ugyan azt a rakétatestet(légellenállást) és anyagminőségű+tömegű rakétahajtóművet ugyan olyan vonalú-repülési karakterisztikájú útvonalon ha tényleg úgy van ahogy írod, hogy kisebb töltet kiég, majd indul egy "lökést" adva egy másik töltet, nekem nem világos, hogy az egyben lévő nagyobb Single-Thrust töltet ami egyébként több mint 0.5 mach-al gyorsabbra is gyorsítja a kezdeti fázisban a rakétát, a jól látható dual thrustos rakéta 2. indító töltet indulása előtt hogyan tud lassabbá válni. Itt valami nem kerek. Vagy nem ugyanolyan rakétatöltetet használtak(anyagminőség fejlettebb a dual thrustnál), vagy nem először egy kisebb, és utána X idő elteltével egy másik kisebb hajtómű indult, ahogy írod, hanem volt egy start, és egy utazófokozat.
Valami itt nem reális nekem, úgy ahogy leírtad.
Azt gondoltam, hogy körbejártuk már ezt a témát elégszer, de akkor ezek szerint nem:Zsolti
Az a gond, hogy te minden kommentedben abból indulsz ki, hogy az oroszok ugyanazt tudják, amit az amcsik, és ha valamit nem úgy csinálnak mint ők, arra jó okuk van.
Az a gond, hogy az alapfeltevésed hibás. Ugyanis az oroszok egy csomó technológia terén le vannak maradva. Ez az amit te nem tudsz megérteni.
Pl.: az oroszoknak a mai napig nincs olyan füstmentes rakéta hajtóművük, mint mondjuk az AIM-9X-nel vagy IRIS-T-nek.
Vagy képesek az oroszok szuperhordozó gyártására? Egy nyamvadt helikopter hordozó építéséhez is "importra" volt szükségük. Márpedig azért egy hajó összerakása ugyan bonyolult dolog, de azért korántsem olyan high-tech dolog, mint mondjuk egy AESA radar.
Az AESA/PESA vitánál is elfelejted, hogy nagyon nagy különbség valamiből egy proto példányt mutogatnai, meg egészen más az amikor rendszerben áll valami, és sorozatban kell gyártani.
A világon alig néhány cég képes az AESA radarokhoz szükséges félvezető technológia (sorozat)gyártására. 1-2 hónapja valaki felháborodottan írt valamelyik topikba, hogy az USA megvétózta egy német cég felvásárlását (kínaiak akarták megvenni, és ha jól emlékszem US-német vegyes vállalat volt valójában). A lényeg: a cég GaN félvezető technológia fejlesztésével/gyártásával foglalkozott. Ezek ilyen szinten új technológiák. És jelenleg GaN technológián alapuló radart 3 cég képes gyártani: a Raytheon, a Saab és a Thales.
Egyébként meg az vicces, hogy folyamatosan hajtogatod pl. azt hogy LPI-t tud a PESA, holott már többször több ember leírta itt, hogy miért nem tudhat a PESA LPI-t (egy sugárzó, ami egyszerre csak egy frekin sugároz, az LPI lényege meg pont a széles frekvenciatartományban való sugárzás).
De nézd meg a Rafale-t. Az új AESA radar kb. 30%-kal növelte meg a radar hatótávját a régebbi PESA-hoz képest. És ez egyéb fukcióbővülésről nem is beszéltem.
Itt álljunk meg (bár érdekes amit ez után írtál)...Az egyik probléma az, amit említettél, hogy tök ugyanaz a rakéta ha kisebb sebességre gyorsul, majd leáll a hajtómű első "fokozata", akkor utána hogy a szöszbe tudna ...

Így van, ezt ahogy ránéztem a grafikonra, láttam én is hogy szép-meg jó, csak pont a torka véres.Az ábra garantáltan nem állja meg a helyét.
1. Az egyik probléma az, amit említettél, hogy tök ugyanaz a rakéta ha kisebb sebességre gyorsul, majd leáll a hajtómű első "fokozata", akkor utána hogy a szöszbe tudna a nagyobb sebességre gyorsult változathoz képest sebességi előnyre szert tenni további meghajtás nélkül? Az stimmel, hogy a kisebb sebességen kisebb a légellenállás és kisebb a lassulás (sebesség négyzetével arányosan), meg az is, hogy a kevesebb elégetett hajtóanyag miatt egy nagyon kicsivel több tömeg marad meg, jobb a keresztmetszeti terhelés, ami egy nagyon kicsivel tovább csökkenti a lassulást. Azonban ettől még akkor sem érné be sebesség tekintetében az alacsonyabb csúcssebességű a magasabb csúcssebességűt, ha a vízszintes tengelyen az időt ábrázolnák. Csak a sebességkülönbség csökkenne, hiszen ha a sebességkülönbség csökken, akkor a légellenállás különbség is csökken. A két vonalnak még akkor is csak egymást közelítő, összetartónak, de egymást nem keresztezőnek kellene lennie, ha az idő szerepelne a vízszintes tengelyen.
2. De ráadásul a vízszintes tengelyen nem az idő, hanem a távolság van feltüntetve. Márpedig a nagyobb sebességű rakéta időegység alatt nagyobb távolságot tesz meg, Ha a nagyobb csúcssebességű rakéta sebességfölénye ugyan csökken, de nem szűnik meg, akkor a távolságnak a két rakéta között folyamatosan nőnie kellene addig, amíg a kisebb sebességű újra be nem gyújtja a hajtóművét. A két vonalnak folyamatosan széttartónak kellene lennie, csak a széttartás mértékének kellene csökkenni, ahogy a sebességkülönbség csökken.
3. Ha ehhez hozzá vesszük az AMRAAM jellemző repülési profilját, ami az indítás után emelkedés, nagy magasságban, ritka levegőben utazás, majd a célközelben ferde zuhanás, akkor már az sem biztos, hogy a sebességelőny lecsökken. Mert ha a nagyobb csúcssebességű változat magasabbra is emelkedik a gyorsítási szakaszban, vagy közvetlenül az után, akkor kisebb sűrűségű levegőben fog utazni és ez kiegyenlítheti a nagyobb sebesség miatti légellenállás többletet.
4. Végül az első fokozat gyorsító hatása közti különbség, valamint a második "fokozat" gyorsító hatása egymáshoz képest totál aránytalan. A kisebb csúcssebességű rakéta az ábra szerint annyi hajtóanyagot spórol meg, ami kb 0,6 Mach további gyorsításhoz lenne szükséges, de ezzel a megspórolt hajtóanyaggal később 1,7 Mach sebességnövekedést hoz össze. Ezt meg vajon hogy csinálják? Beépítették Jézust a hajtóműbe és kenyér helyett hajtóanyagot szaporít menet közben?
A kettős üzemmódú hajtóművek természetesen egy kicsivel nagyobb hatótávolságot eredményeznek, mert megspórolnak némi hajtóanyagot gyorsításnál, viszont az alacsonyabb csúcsebesség elérése után rövid ideig fenntartják a sebességüket (pontosabban kevésbé lassulnak, mert a menetfokozat a csúcssebesség fenntartásához kevés) Azt használják ki, hogy a légellenállás a sebesség négyzetével arányos, míg a megtett távolság csak a sebességgel arányos, így a menetfokozat (üzemmód) céljára elkülönített azonos mennyiségű hajtóanyaggal távolabbra repülnek, mintha azt is gyorsításra használnák fel. Azonban csodák nincsenek. A menetfokozatra elkülönített hajtóanyag összes hajtóanyaghoz viszonyított arányánál (vagy a csúcssebességek arányánál, ami jó közelítéssel a hajtóanyag aránnyal azonos, mert a gyorsítás nagyon rövid ideig tart és a gyorsítási szakasz átlagsebessége kb. fele, légellenállása negyede a csúcssebességen mérhetőnek, tehát a gyorsítási szakasz légellenállása csak kevés hajtóanyagot emészt fel) szóval ennél az aránynál kisebb az elért hatótávolság növekedés aránya. Ugyanolyan repülési profil mellett, ha az egy üzemmódú hajtómű 1000 m/s-ra gyorsítana, a kettős üzemmódú pedig 700 m/s-nál üzemmódot vált és mindkét változat esetén 400 m/s-nál van az adott magasságon a kielégítő manőverezőképesség alsó határa, akkor a kettős üzemmóddal az átlagsebesség kb. 10-15 %-kal kisebb, míg a hatótávolság kb. 15-20 %-kal nő (attól függően, hogy a menethajtómű mekkora tolóerőt ad le). Tehát a kettős üzemmód azért nem csodaszer. Nem tudja megduplázni, meg másfélszerezni, de még 30 %-kal sem tudja megnövelni a hatótávolságot.
Még egy dologra jó a kettős üzemmód. Ha van tolóerő vektoros kormányzás, akkor az hosszabb ideig segíti a manőverezést. De ez a hosszabb idő is csak pár másodpercet jelent, azaz ez az előny is csak közelharcban érvényesül.
Ezzel szemben a kettős üzemmódnak hátránya is van. A kettős üzemmód a nagyobb hatótávolság elérése érdekében átlagsebességet áldoz fel, ami végig közeledő cél esetén nem probléma, sőt előny. Távolodó, vagy időközben megfordulva menekülő célnál viszont gond. Ha az előző példánál maradva az 1000 m/s csúcssebességű rakéta hasznos (aktív) repülési szakaszának átlagsebessége 700 m/s, a 700 m/s-ra gyorsuló kettős üzemmódúé pedig átlag 600 m/s és a cél hangsebesség alatt, 250 m/s-al távolodik, akkor az egy üzemmódú a kinematikai hatótávja kb. 450/700=64 %-áig képes a célt utolérni, míg a kettős üzemmódú csak a kinematikai hatótávja kb. 350/600=58 %-áig. Ezzel a kettős üzemmód hatótávolság előnye jórészt el is olvad. Ha a cél ennél gyorsabban távolodik, akkor jobb lett volna egy üzemmódú hajtóművet használni. Ennél kisebb mértékben, de csökkenti a kettős üzemmód előnyét az is, ha a cél magasabban repül, mint a rakétát indító gép, mert a kisebb sebesség mellett ugyanolyan emelkedési szögön hosszabb ideig küzd a rakéta a gravitáció ellen, hogy ugyanolyan magasra juthasson, miközben kisebb sebességen a szarnyakon kevesebb felhajtóerő ébred.
A rakéták nagyobb hatótávolságához az emelt repülési profil nagyobb mértékben járul hozzá, mint a hajtómű kettős üzemmódja. De még az emelt profil is csak bizonyos helyzetekben jelent számottevő előnyt. Sok függ a cél magasságától, hiszen a nagyobb magasságú, kisebb légellenállású utazó szakaszért cserébe a rakéta mozgási energiát áldoz fel az emelkedési szakaszon és a zuhanáskor is (a gravitáció a ferde zuhanáskor nem elég a rakéta sebességének fenntartásához a rakéta zuhanás közben is lassul, csak kevésbé lassul, mintha vízszintesen repülne). Ha túl nagy az emelkedés és zuhanás aránya a röppálya egészéhez viszonyítva, akkor már nem éri meg az emelt röppálya. Vagy legalábbis csak egy alacsonyabb szintre emelt éri meg.
A működés biztosítása érdekében a fórum alapvető, illetve opcionális sütiket használ..