Arra viszont jó volt a Yak-38, hogy rengeteg tapasztalatot szerezhettek a VTOL repülőgépekkel kapcsolatosan.
Orosz repülőgép-hordozó tervek
Szerintem érthető a Jak-44 a fantáziarajzon, a terveknek meg kell lennie a Jakovlevnél, bármikor elővehetik, ha érkezik állami rendelés és pénz. Ha tényleg el kezdenének építeni egy ekkora hordozót, arra azért már kelleni fog egy tisztességes légtérellenőrző. (Én a kínaiaknál várom, hogy mikor fog felbukkanni egy hasonló gép. Pár éven belül elkészül a második hordozó, szerintem kb azonnal el kezdik majd építeni a harmadik, már nagyobb méretű, katapultos hajót, a J-15-nek már repül a katapultos orrfutós változata. Nekik is szükségük lesz egy AEW-re.)
A Jak-38 ast afganisztánban is tesztelték. De repülőtérröl felszállva is csapnivaló volt a fegyver terhelhetősége, a műszerezettsége kritikán aluli volt. Viszont hasznos volt a Jak-41(141 ?) megalkotásához.
Nem csodálkoznék, ha egy közös fejlesztésű orosz-kínai, esetleg orosz-indiai fedélzeti AEW gépet hoznának össze. Mivel aránylag kis gép lenne, még exportra is gyárthatnák. Az indiaiaknak is szüksége volna egy ilyen gépre.
Nem sokat, csak kilencvenet gyártottak le belőle! Még, hogy nem állították rendszerbe? Két anyahajóra (rep'hordozóra) valót (Admiral Gorskov volt az egyik). Azért két tonna fegyverterhelés már nem mosolyogni való! Még valami: az USA miért vette meg a teljes tervdokumentációját? A radar még a hatvanas évek végén még nem játszott akkora szerepet a rep'gép rendszereiben, hogy fanyalogva szóvá tegyed.
M
molnibalage
Guest
Milyen két tonna...? Papíron nem volt képes annyira, nemhogy a valóságban. Afganisztánban asszem 2 db 250 kilóssal magasabb területen alig bírt felszállni. A Yak-38-nak gyakorlatilag nem volt harcértéke abban a korban, mikor már rendszerbe lehetett volna állítani...
A legyártott darabszám nekem nem egyértelmű, "kb. 100 db"-tól 231-ig többféle adatot is olvastam (az első az szovjet adat), én nem voltam ott (sajnos, pedig szívesen dolgoztam volna rajta már csak úgy kíváncsiságból is), így nem tudom eldönteni. Két tonna fegyverzet az tényleg nem vicc, csak épp a Jak-38 engedélyezett max terhelése 4x250 kg, ami nálam 1 (egy) tonna (Avijacija i koszmonavtyika szerint ami akkoriban a szovjet légierő lapja volt, ők már csak tudhatták, és a 80-as évek vége felé már meg is írhatták, hiszen 91-re tervezték a kivonását - a Jak-141 rendszeresítésekor). R-60 infravörös önvezérlésű LL-rakéták, ZB-500 gyújtóbomba, UPK-23-500 gépágyú-konténer, UB-16-57 és UB-32-57 rakéra-sorozatlövő blokkok, max 250kg-os bombák és a Delta-rendszerrel vezérelt H-23 rádió-távvezérlésű rakétákból állhatott a hagyományos fegyverzet. A legütősebb fegyver, amit az AiK szerint bevethetett (volna), az az RN-28 típusú atombomba, csak ahhoz, hogy ezzel megközelítsen egy USA CBG-t sokkal nagyobb hatótáv kellett volna, meg hatékony vadászkíséret, ami lokátor nélküli géppel reménytelen lett volna (ha a radar nem játszott túl nagy szerepet a 70-es években egy vadászgépben, akkor vajon miért is pazarolták már az 50-es évektől a Jak-25-ben és -28P-ben, MiG-17PF-ben, a -19PM-ben, a Szu-9/11/15-ben, és a 21PF-től az összes együléses változatban, MiG-23-ban és -25-ben, hogy a nyugati megfelelőikről ne is beszéljünk). Arról meg, hogy az USA egyetlen centet is fizetett volna a Forger terveiért, nem ártana egy linket közölni. Ne keverd a (Jak-141) R-79 hajtómű-terveinek a felvásárlásával, azt tényleg megvették, és rendesen profitáltak is belőle az F-35 hajtóművének tervezésekor.
M
molnibalage
Guest
Ezt ebben a topikban senki nem is állította, a jenkik meg kb. azért nézték meg Jak-141, mert fillérekért megvehették. Az F-35 emelőhajtóműve egészen más. Erről is volt már szó.
Az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek! Igazad van mert spongyán fogalmaztam.
Balázs reagálására válaszoltam, de a modi törölte, mert szerinte személyeskedtem. Most neked is leírom, hogy három írott almanachban is utána néztem. mind a három azt írja, hogy rövid nekifutással két azaz kettő tonna! Függőleges felszállásnál lehetséges az egy tonna, de erre utalást csak az afganisztáni bevetések kapcsán találtam ködösített megjegyzést. Ha, érdekel: Michael Sharpe: Sugárhajtású Harci Repülőgépek és a Katonai Repülőgépek Enciklopédiájában fellelhető az összes állításom. A harmadik állításnak meg nem találtam meg a forrását, mert a Mester kft. nem adta meg.
emel nem is az emelőhajtóműre értette, hanem a Jak-141-es R-79-esének fúvócső elfordító mechanizmusára.
A Three Swivel Bearing Nozzle amúgy eredetileg az USA-ban került megálmodásra, de tudtommal, akkor, ott nem épült belőle egy se. A Lockheed tervezett egy hajófedélzeti gépet, ahol ezzel a megoldással akarták az utánégetőkamrát elfordítani, miközben külön emelőhajtóművekkel kompenzáltak volna a kereszttengely körül, hozzáadva a függőleges teljesítményhez.
Ismerős? Nos, ebben az időben a brit Kestrel/Harrier dizájnon kívül jóformán mindenki ebben látta a megoldás kulcsát, ironikus, hogy a briteken kívül nem is sikerült jóformán senkinek se épkézláb megoldással előállni.
Ennek oka, hogy bár a külön emelőhajtóművek fajlagosan magas tolóerejű, de szerkezetükben egyszerű megoldások (10-15:1 körüli tolóerő/tömeg arány mellett egyszerű szerkezeti elemek, mint például üvegszál kompozit kompresszor lapátok), a segédberendezéseik holt tömege az üzemükön kívül magas, a vezérlésük bonyolult, hibafaktor növekszik.
A szovjetek a Jak-141-essel lényegében a gyakorlatba ültették át azt, amit kb egy évtizeddel korábban az USA-ban csak koncepcionáltak, de megtartva az emelőhajtóműves dizájnt, mivel nekik ebben volt tapasztalatuk.
Az USA-t elsősorban a gyakorlati megvalósítás érdekelte, mivel kíváncsiak voltak arra, hogy egy olyan valaki, aki üzemeltette is (még ha csak kísérleti jelleggel) a 3SBN technológiát, milyen tapasztalatokkal, gyártástechnológiával, dokumentációkkal rendelkezik.
Az F135PW-600 tehát tekinthető a szovjet Tumanszkij (Szojuz) R-79-es továbbálmodásának, reinkarnációjának, távoli rokonának...
Azonban az F-35B-nél az emelőhajtómű új értelmet nyert. Nem külön kisméretű gázturbinával, hanem egy komoly, körültekintő tervezést igénylő, de működésében egyszerű tengelykapcsolós megoldással kihajtott kontrarotáló Lift Fan-nal oldották meg a dolgot. Tehát ez is holt tömeg, ha nincs használatban, de a járulékos rendszerei és a vezérlése még így is jóval egyszerűbb, mint az egy-két-négy-nyolc(!) - Mirage IIIV - emelőhajtóművé.
A kontrarotáló megoldásra a preceszió elkerülése miatt volt szükség, ezért ellenforgó a Harrier Pegasus és az F-35-ösök F135- ös hajtóműve. (No meg azért, mert az F119-esből lett kifejlesztve)
A Three Swivel Bearing Nozzle amúgy eredetileg az USA-ban került megálmodásra, de tudtommal, akkor, ott nem épült belőle egy se. A Lockheed tervezett egy hajófedélzeti gépet, ahol ezzel a megoldással akarták az utánégetőkamrát elfordítani, miközben külön emelőhajtóművekkel kompenzáltak volna a kereszttengely körül, hozzáadva a függőleges teljesítményhez.
Ismerős? Nos, ebben az időben a brit Kestrel/Harrier dizájnon kívül jóformán mindenki ebben látta a megoldás kulcsát, ironikus, hogy a briteken kívül nem is sikerült jóformán senkinek se épkézláb megoldással előállni.
Ennek oka, hogy bár a külön emelőhajtóművek fajlagosan magas tolóerejű, de szerkezetükben egyszerű megoldások (10-15:1 körüli tolóerő/tömeg arány mellett egyszerű szerkezeti elemek, mint például üvegszál kompozit kompresszor lapátok), a segédberendezéseik holt tömege az üzemükön kívül magas, a vezérlésük bonyolult, hibafaktor növekszik.
A szovjetek a Jak-141-essel lényegében a gyakorlatba ültették át azt, amit kb egy évtizeddel korábban az USA-ban csak koncepcionáltak, de megtartva az emelőhajtóműves dizájnt, mivel nekik ebben volt tapasztalatuk.
Az USA-t elsősorban a gyakorlati megvalósítás érdekelte, mivel kíváncsiak voltak arra, hogy egy olyan valaki, aki üzemeltette is (még ha csak kísérleti jelleggel) a 3SBN technológiát, milyen tapasztalatokkal, gyártástechnológiával, dokumentációkkal rendelkezik.
Az F135PW-600 tehát tekinthető a szovjet Tumanszkij (Szojuz) R-79-es továbbálmodásának, reinkarnációjának, távoli rokonának...
Azonban az F-35B-nél az emelőhajtómű új értelmet nyert. Nem külön kisméretű gázturbinával, hanem egy komoly, körültekintő tervezést igénylő, de működésében egyszerű tengelykapcsolós megoldással kihajtott kontrarotáló Lift Fan-nal oldották meg a dolgot. Tehát ez is holt tömeg, ha nincs használatban, de a járulékos rendszerei és a vezérlése még így is jóval egyszerűbb, mint az egy-két-négy-nyolc(!) - Mirage IIIV - emelőhajtóművé.
A kontrarotáló megoldásra a preceszió elkerülése miatt volt szükség, ezért ellenforgó a Harrier Pegasus és az F-35-ösök F135- ös hajtóműve. (No meg azért, mert az F119-esből lett kifejlesztve)
https://sputniknews.com/military/201704271053079123-shtorm-supercarrier-development/
Nem hogy szükség nincs rá de nem is menne nekik + azt el is kell látni repcsikel is az újabb évtizedet vesz igénybe
A poject 22350 fregattok építését kéne felgyorsítani
Nem hogy szükség nincs rá de nem is menne nekik + azt el is kell látni repcsikel is az újabb évtizedet vesz igénybe
A poject 22350 fregattok építését kéne felgyorsítani
https://sputniknews.com/military/201704271053079123-shtorm-supercarrier-development/
Nem hogy szükség nincs rá de nem is menne nekik + azt el is kell látni repcsikel is az újabb évtizedet vesz igénybe
A poject 22350 fregattok építését kéne felgyorsítani
Kiderül a cikkből, hogy átgondolták a Kuznyecov besorolását:
"Indeed, the Russian Navy officially categorizes the Admiral Kuznetsov as a heavy aircraft-carrying cruiser, not an aircraft carrier."
Illetve kiemelték, hogy egy intenzív harci beavatkozáshoz nem elég 20-30 repülőgép.
Mindig is" Nehéz repülőgéphordozó cirkáló" volt a neve. TAKR (Тяжёлый авианесущий крейсер)
Ha megkezdődik a szükséges hazai gyártású gázturbina sorozatgyártása, akkor a Gorskovok problémái jórészt megoldódnakhttps://sputniknews.com/military/201704271053079123-shtorm-supercarrier-development/
Nem hogy szükség nincs rá de nem is menne nekik + azt el is kell látni repcsikel is az újabb évtizedet vesz igénybe
A poject 22350 fregattok építését kéne felgyorsítani
Az nagyon jó lenne mert abból a hajóbol 6 db egy vicc. Bár úajbb infó szerint 8 db lesz belőle ami már jobban hangzik Súlya megegyezik a type 45-sel
M
molnibalage
Guest
Ez addig igaz, amíg van rajta (tök feleslegesen) ASM. Azután, hogy mitől lenne cirkáló, az hományos...
Nekem úgy rémlik, hogy mikor a Boszporusz nemzetközi kereskedelmi és hadihajó-forgalmát szabályozó Montreaux-i Egyezményt megkötötték (30-as évek?), akkor született a repülőgéphordozók forgalmának korlátozása, ezért hívják hivatalosan cirkálónak az összes szovjet/orosz hordozót. További furcsaság, hogy korlátozták ugyan a nagy kaliberű fegyverekkel ellátott hajók forgalmát is így csatahajók nem haladhattak át, de akkor atomfegyver még nem létezett, és mivel ma már egy atomtöltet is simán belefér kisebb kaliberméretbe, így azzal át lehet hajózni.