Dudi:
Az R-33 zavarhatósáságról:
- Egy félaktív irányítású rakéta fejét közvetlenül megzavarni elég nehéz. Az csak annyit csinál hogy meghatározott jellemzőkkel bíró rádió hullámokat vesz és annak irányába megy. Ha a célról van visszaverődés, akkor a rakéta látni fogja.
- A fóliás passzív csali távolról lényegében hatástalan, mert a gép közvetlen közelében bomlik ki a csomag, tehát érdemben nem téríti el a rakétát. Csak az utolsó pillanatban kidobva lehet hatásos. Azonban ha a doppler szűrés jó a rakéta figyelmen kívül hagyja a pillanatok alatt nullára lassuló fémszecskát. A passzív fémfólia minden hatásosságát tekintve nincs érdemi különbség a félaktív és aktív rakéták között. A doppler szűrésen múlik, hogy mennyire hagyja figyelmen kívül.
- Ha a célgépen lévő zavaró küld ugyanolyan jeleket, amiket a rakéta feje vár, de erősebb hullámokat, akkor a rakéta a zavaróra megy és eltalálja a gépet.
- A vontatott, aktívan zavaró csali jó csak magának a rakétának az eltérítésére, de ez ellen is van doppler szúrési algoritmus amivel elölről indítva a közelebb, hátulról indítva a távolabb lévő célt követi két egymáshoz közel lévő és azonos módon mozgó cél közül. Azt használják ki hogy a vontatás miatt a cél és a csali sebessége azonos (jó közelítéssel az egymás közti távolságuk is állandó) és a doppler eltolódás mértéke a sebesség mellett a távolságtól is függ.
A fentiek miatt a félaktív rakéták elleni önvédelmi zavarók elsősorban az alávilágító radart próbálják megzavarni. Az alávilágítást levenni a célról. Azaz a félaktív rakéták zavarvédelme legnagyobb részben a repülőgép radarjának zavarvédelmétől függ. Márpedig a Mig-31-esek Zaszlon radarja még nyugaton is megsüvegelt darab. A Mig-31 BM Zaszlon-M-je pedig még inkább.
Egyébként te magad is állítod, hogy többek közt bombázó gépek, és AWACS ellen is készült a rakéta. Hát ha valamin komoly zavaró van az a B-1B és az AWACS.
Ezen kívül az R-33 félaktív antennája mögött kb. kétszer akkora jelfeldolgozó egység van, mint az R-27-é mögött. Az alap R-33 volt az első digitális számítógéppel szerelt orosz rakéta. Az R-33E pedig jelfeldolgozási kapacitás terén a BUK-M2 rakétájához hasonló. Valójában az R-33 az orosz légiharc rakéták közt a legkifinomultabb - doppler eltoldásra, szögsebességre és szöggyorsulásra építő - algoritmusokkal dolgozik. Ennek a rakétának a legjobb a zavarvédelme.
Tehát nem értem mi alapján állítod, hogy zavaró célokkal szemben hatástalan lenne, nem azokkal szemben tervezték.
Ez most csak a félaktív változatra vonatkozott. Az R-33Sz-nek aktív feje van.
Az R-33 kimanőverezhetőségéről:
- Egyes források szerint a rakéta 8 G manővereket produkáló célokat tud végig követni. Ugyanúgy, mint az R-27. Míg más források szerint csak 4 G -vel manőverező célok ellen üzembiztos. A kedvedért fogadjuk el a rosszabb, 4 G-s értéket!
- Amíg a rakéta távolabb van, addig a cél manővereinek sok jelentősége nincs. 10-15 km távolságból nézve egy intenzív manőver csak annyit jelent, hogy a cél pár fokkal arrébb került, amit könnyedén követ a rakéta. Az önvédelmi manővereknek csak az utolsó pillanatokban végrehajtva van jelentősége.
Igen. Tökéletesen időzített manőverrel valóban elkerülhető a találat. Csak a tökéletes időzítéssel van gond. A félaktív rakéták esetén a cél besugárzásjelzője a rakétáról nem kap jelet. Csak az alávilágító radarról. Az R-33 antenna felülete nagyon nagy, közel 3-szorosa az R-27-ének. A jelfeldolgozása is jobb. A Mig-31-es alávilágító nyalábja is erősebb, fókuszáltabb. Emiatt az R-33 kb. 40-50 km-re lévő vadász méretű célnál már az indító sínen képes befogni a célt. (Egy Tu-16-ost például már 90 km-ről is befog.) De az indító gép dönthet úgy, hogy csak akkor világít alá a rakétának, amikor az már 10-12-re van a céltól. Mint ahogy taktikai okokból 60-70 km-re lévő, vagy ki sem lőtt rakétánál is lehet alávilágítani, hogy megugrasszák a célt. Tehát még abból sem lehet a rakéta távolságára biztosan következtetni, hogy mikor kezdődött az alávilágítás. Ha pedig az indítási paraméterek nem ismertek, akkor a cél a rakéta sebességét is csak tág határok közt becsülheti meg. Nagyobb távolságból indítva a hajtómű kiég, a rakéta lelassul és sem infra, sem vizuális felderítéssel nem észlelhető időben a rakéta. Ha a cél a radarján nem látja a közeledő rakétát, ami közel sem biztos, akkor nem tudja milyen távol van, csak nagyon hozzávetőlegesen sejtheti az irányát, így nem tudja időzíteni sem a manővereit.
Például a Nyeva/Pecsora, vagy a Kub, vagy az Hawk légvédelmi rakéták manőverező képessége sem érdemben jobb, mint az R-33-é. Hány eset ismert amikor ezen légvédelmi rakéták találatát manőverezéssel kerülték és hány találatuk volt?
Manőverezéssel valóban el lehet kerülni az R-33 találatot. Pont ezért 60-65 %-os megsemmisítési valószínűséget adnak meg vadászgépek ellen, míg robotrepülők ellen 80 %-ot. Azonban ehhez nagy szerencse, kötél idegek, és kiváló időzítés kell.
Ráadásul az oroszok szokása duplán indítani. Az első rakétát kimanőverező célt a pár másodperc múlva érkező második - ami a végső manővert (távolabb lévén) le tudta követni - jó eséllyel eltalálhatja.
Szerintem te abban tévedsz, hogy elsősorban, vagy kizárólag robotrepülő vadásznak tekinted a rakétát, amit erre a célra optimalizáltak. A valóság ezzel szemben az, hogy nem robotrepülők ellen tervezték az R-33-at, hanem az R-33 képességei (nagyobb befogási távolsága, jobb jelfeldolgozása, a Mig-31 jobb radarja) miatt a legalkalmasabb rakéta a kis radarkeresztmetszetű, földháttérben, nagyon alacsonyan repülő célok, azaz a robotrepülők lelövésére. De ettől még vadászokat is le tud szedni. Az egyik tipikus célpontja az Európába telepített F-15-ösök és az amcsi haditengerészetnek az R-33 tervezésekor még hadrendben álló F-14-es és már hadrendben álló F-18-as gépei.
