A francia Rafale demó, amit Kecsón láttam az is bivalyerős volt. Nagyon agresszívan repülik a gépet, végig a nagy sebességű tartományban szinte, ami bizonyos előnyöket biztosít azon a téren, hogy egy gép erősebbnek tűnjön annál, mint ami...
Ostravában láttad volna az angol EF demót. A limey pilóta megmutatta a spanyolhoz képest az erőt.
https://htka.hu/2018/10/27/ostrava-2018-nato-days/
A spanyol pilóta ritkán, bár használta maximális utánégető teljesítményen a hajtóművet, de tisztán látszott, hogy nem vitte túlzásba azt az angol pilótához képest. Hogy ennek mi lehetett az oka, azt nem tudom. Emiatt a visszafogott teljesítmény kihasználtság miatt a függőleges manőverek többségét is messze az angol géphez képest alacsonyabban fejezte be.
Ezzel szembeállítva az angol pilóta úgymond „idegbeteg” módon repült a vadászgéppel. Nagy sebességű fordulókat mutatott be, hosszú függőleges manőverekkel kombinálva, a nagyjából 3 km es magasságot is pillanatok alatt elérte, alig volt már látható a gép. A pilóta megmutatta azt, amit ki lehet hozni az európai gépből, annak erejét méltó módon demonstrálta. A RAF pilótája természetesen kis sebességű manőverekkel is színesítette a programot, az abból történő kigyorsításokkal látszott, hogy ezen a téren sincs szégyenkezni valója az európai fejlesztésű vadászgépnek.
Nagyon jól megfogtátok mind a ketten a lényeget, mert egy légibemutatón, fegyverzet nélkül, kis magasságon, nagy túlterhelésekkel műrepülve nem a gép, hanem sokkal inkább a pilóta mutatja be tudását. A MiG-21-essel is lehetett szépen, vagányul, katonásan és "katolikusan" repülni, ez mind-mind pilótafüggő volt. Bizonyos határokig a gép ebből bármelyik stílust ki tudta szolgálni.
A Rafale papíron gyengébb a Typhoon-nál, ami tényleg egy elképesztően "túlmotorizált" repülőgép, de mégis láttunk már olyan repülést, ahol ez nagyon nem jött át.
Meg olyat is, amit Molni írt.
A Rafale pilóták viszont van, hogy 10g fölött húznak egy bemutatón a gépbe és arra nagyon ügyelnek, hogy a Mirage 2000-es időkbő átmentve a nagy sebességű manőverezést, igen gyorsan, nagy zajjal változtassák a gép helyzetét a műrepülő légtérben. Ilyesmi az amerikai F-16C Viper demo is.
Ez teljes egészében a pilóta szándékára van bízva, hogy ő mit és hogyan akar demonstrálni. Lehet úgyis, mint a finn F/A-18C bemutató, hogy minden hihetetlen állásszögön megy, lehet lassan nagy robajjal balettozni, mint az ukrán Szu-27-es, lehet sokmindent csinálni.
Azt ne feledjük, hogy ez nem csak nettó passzió, hanem önként bevállalt, nagyon is kimerítő fizikai terhelés. Egy F-15-ösnél, vagy egy Typhoon-nál még egy vezetett orsó is durván megterheli a csigolyákat, mert annyira távol van az ember nyaka a hossztengelytől.
Az általam linkelt mostani Rafale demo sem kényelmes, igen gyorsan repül a gép, igen nagyon a túlterhelések és nagyon figyelni kell a magasságot, közben meg még szépen, mi több, hibátlanul is kell repülni.
Ebben nagyon sok munka van, nagyon sok felkészülés és a repülés során igen komoly a figyelem és az önfegyelem.
De szabadon lehet ezt sokkal lájtosabban is előadni, csak akkor az avatott szemnek lejön, hogy ez a gép egy nagy nulla, vagy legalábbis nullát repült.