A publikusan értékelhetőkébe nem. Idéze, sejtheted, hogy honnan.
Az oroszok ceruzája kezd egyre vastagabban fogni. Kína 2004-ben még 16 db Sz-300 PMU2 osztályt vett 2000 millió dollárért. Az Sz-400 lehetséges, hogy bír egyéb új üzemmódokkal is, zavarvédettebb illetve 12 db célcsatornával bír 6 db helyett, stb., mint a PMU2, de pusztán a mennyiséget és lefedést nézve – szinte biztosan kizárt, hogy a 380 km-es hatótávolságú rakétát exportálnák – egyáltalán nem tűnik logikus lépésnek ilyen csekély mennyiség ilyen elképesztően drágán vásárlása.
Számomra logikusabb lépésnek tűnik PMU2 változat beszerzése Sz-400 helyett, amennyiben az nagyjából hasonló áron elérhető, mint Kínának a múltban. Még ha a 40N6E rakétával 380 km-es HMZ elérhető töredék Sz-400 osztállyal ugyanakkora területi lefedés, papíron 380 km-es sugarú szép nagy köröket rajzolgatva, ez csak illúzió.
Valójában a radarhorizont miatt harcászati célok ellen az Sz-400 nem rendelkezik számottevően nagyobb HMZ-vel, mint az S-300PMU2, legfeljebb ha az aktív radaros rakétának képes lenne célkoordinátákat adni légtérellenőrző gép. Azonban az Sz-400 az orosz A-50-nel történő együttműködéshez lett tervezve és nem a NATO E-3 Sentry típushoz és még az sem biztos, hogy erre képes az A-50 + Sz-400 páros, csak sejthető, mert ez tűnik logikusnak.
Az maradt ki a fenti részből, hogy az EW hadviselés terén mennyivel tudhat többet az Sz-400 illetve az, hogy az RPN helyett az MFR tűzvezető radar az multifunkciós ezért a Vityáz rakétáival is tud együtt dolgozni.
Tehát nagyon sok olyan dolgért fizethet (?) a megrendelő, ami adott estben nem számít, ha egyáltalná az export változatba bele van építve a Vityáz rakétás képesség. Ezek már nem annyira publikus dolgok sanszosan, de ilyen mélységekig itt már nem vagyok képben.
Az én tippem az, hogy a radarok és egyéb elektronika ára kúszott fel, mert nagyon komoly kisugárzott teljesítmény kell a 380 km-es távolsághoz. Ez harcászati gépek ellen majdnem biztosan értelmezhetetlen. Nem csak a horizont, hanem az RCS miatt is.