Az utánégetős hajtóművek jól elműködnek úgy is, hogy nem használják egyátalán az utánéegtőt. De, ha erre egyátalán nincs szükség, akkor leszerelik. Ez mindig így van. Pedig, ha jobban belegondolunk, a GSF már csak azért is ad tágabb karakterisztikát, mert maximál fordulatszámon a lehető legnagyobb kilépő gázsebességet adja, míg a hajtómű indításakor, teljesen nyitott átmérőnél ilyenkor keletkezik a legkisebb fojtás a fúvócsövön, azaz így lehet a leghamarabb felpörgetni alapjáratra a rendszert.
Viszont plusz tömeg és rendszerigény. A merev fúvócsőprofil értelemszerűen a fenti két szélső üzemi érték esetén pont nem lesz optimális, hiszen az átmérő egy köztes érték lesz. Ez a felpörgetéshez se optimális, meg nem is adja ki a lehető legnagyobb kilépő gázsebességet, amit az a hajtómű utánégető nélkül tudna. De vegyük észre, a maximális gázsebességnek igazából gyors gépek esetében van jelentősége. Ha ismert, hogy a repülőgép max sebessége valahol 900km/h környékére adódik és a leggyakoribb üzemi tartománya valahol 400-600 közé esik, akkor inkább egy nagyobb fix keresztmetszetet választanak, amivel ugye kisebb klépő gázsebesség adódik, de ezt a gáz tömegének növelésével kompenzálják. Ahol erre szükség van. Pl a Szu-25-ösökben a MiG-21-es R-13-300-as hajtóművének utánégető nélküli verziója van, R-95 néven (elég fantáziátlanul az R-13-300-as gyártmánykódját a 95-öst kapta meg típusjelölésként), de ez a gép is a nevezett tartományokban operál a leginkább.
Az L-159 Alca-ban a Garret F124-es hajtóműve van utánégető nélkül. Ugyanez forszázzsal és GSF-el a tajvani Ching Kuo gépekben dolgozik és az előbb kész volt.
Érdekes evolúciós kapcsolat van az F404-es és az F414-es között. Ugyanis az F404-esnek az utánégető nélküli verziója került az F117-esekbe, majd ennek apropóján került volna F412-néven a továbbfejleszett utánégető nélküli verzió a McDonnell Douglas A-12 Avanger hajófedélzeti stealth repülőgépbe. Ebből nem lett semmi, de az F412-esből utánégetővel kiegészítve készült el a Super Hornet gépek F414-ese.
Az IL-102 csatagépek prototípusaiban pedig egyedülálló módon a MiG-29-esek RD-33-asainak egy utánégető nélküli verziója dolgozott. Ez a kétáramú hajtómű ideális lehetett volna a később nyertes Szuhoj T-8-asba is (Szu-25), de a kezdeti gondok miatt nem eröltették a drágább és komplexebb hajtóművet, amiből az összesre inkább a felfutóban levő MiG-29-es programnál volt szükség. Így az "üsd-vágd-nem apád" Szu-25-ös a faék egyszerűségű R-95-ösöket kapta meg.