M
molnibalage
Guest
Az A-10 is ebbe a sorba illeszkedik, hogy olyan szűk az üzemi tartomány, hogy nem éri meg ezzel bohóckodni? Annyira kicsi lenne a hatótáv nyereség a hatásfok növeléssel, hogy az a pár száz kiló plusz tömeg sem éri meg?Az utánégetős hajtóművek jól elműködnek úgy is, hogy nem használják egyátalán az utánéegtőt. De, ha erre egyátalán nincs szükség, akkor leszerelik. Ez mindig így van. Pedig, ha jobban belegondolunk, a GSF már csak azért is ad tágabb karakterisztikát, mert maximál fordulatszámon a lehető legnagyobb kilépő gázsebességet adja, míg a hajtómű indításakor, teljesen nyitott átmérőnél ilyenkor keletkezik a legkisebb fojtás a fúvócsövön, azaz így lehet a leghamarabb felpörgetni alapjáratra a rendszert.
Viszont plusz tömeg és rendszerigény. A merev fúvócsőprofil értelemszerűen a fenti két szélső üzemi érték esetén pont nem lesz optimális, hiszen az átmérő egy köztes érték lesz. Ez a felpörgetéshez se optimális, meg nem is adja ki a lehető legnagyobb kilépő gázsebességet, amit az a hajtómű utánégető nélkül tudna. De vegyük észre, a maximális gázsebességnek igazából gyors gépek esetében van jelentősége. Ha ismert, hogy a repülőgép max sebessége valahol 900km/h környékére adódik és a leggyakoribb üzemi tartománya valahol 400-600 közé esik, akkor inkább egy nagyobb fix keresztmetszetet választanak, amivel ugye kisebb klépő gázsebesség adódik, de ezt a gáz tömegének növelésével kompenzálják. Ahol erre szükség van. Pl a Szu-25-ösökben a MiG-21-es R-13-300-as hajtóművének utánégető nélküli verziója van, R-95 néven (elég fantáziátlanul az R-13-300-as gyártmánykódját a 95-öst kapta meg típusjelölésként), de ez a gép is a nevezett tartományokban operál a leginkább.
Az L-159 Alca-ban a Garret F124-es hajtóműve van utánégető nélkül. Ugyanez forszázzsal és GSF-el a tajvani Ching Kuo gépekben dolgozik és az előbb kész volt.
Érdekes evolúciós kapcsolat van az F404-es és az F414-es között. Ugyanis az F404-esnek az utánégető nélküli verziója került az F117-esekbe, majd ennek apropóján került volna F412-néven a továbbfejleszett utánégető nélküli verzió a McDonnell Douglas A-12 Avanger hajófedélzeti stealth repülőgépbe. Ebből nem lett semmi, de az F412-esből utánégetővel kiegészítve készült el a Super Hornet gépek F414-ese.
Az IL-102 csatagépek prototípusaiban pedig egyedülálló módon a MiG-29-esek RD-33-asainak egy utánégető nélküli verziója dolgozott. Ez a kétáramú hajtómű ideális lehetett volna a később nyertes Szuhoj T-8-asba is (Szu-25), de a kezdeti gondok miatt nem eröltették a drágább és komplexebb hajtóművet, amiből az összesre inkább a felfutóban levő MiG-29-es programnál volt szükség. Így az "üsd-vágd-nem apád" Szu-25-ös a faék egyszerűségű R-95-ösöket kapta meg.