Szonárok

[torsen]

Van ilyen. Valahol olvastam a Seawolf egységről, hogy - részben - azért lett belőle Virginia és nem Seawolf, mert az ára az eget verte és ennek része volt egy sugárzó. Megmérték, mely frekvencián legerősebb (a már úgy is gyenge) sugárzás és azt oltották ki egy készülékkel. A drága az volt benne, hogy megoldják az éppen legzajosabb freki kioltását, mert a hajón sem mindig ugyanaz a zaj. Valamint - állítólag, nem kezeskedem érte -, egészségügyi problémák, dekoncentráltság is fellépett a legénység érzékenyebb tagjainál. A Virginián már maradtak a szeparálásnál és borításnál.

Ez a zajkioltás véleményem szerint ráadásul irányfüggő. Az interferenciával ugyanis az eltérő helyen lévő zajforrás (ami egy ekkora hajónál nem is pontszerű) és kioltó forrás rezgései bizonyos irányokban valóban gyengítik (szélső esetben kioltják) egymást de más irányokban éppen erősítés léphet fel. Ráadásul figyelembe kell venni a Doppler effektust is. Ha nem a hajó tengelyében érzékeljük a jeleket a zajforrás és kioltó forrás relatív sebessége a megfigyelő helyén különböző lesz így a kioltás mértéke csökkenhet, vagy egy ingadozó mértékű "jelet" hozunk így létre (kioltások és erősítések ritmikus változásával) ami szintén érzékelhető, legrosszabb esetben a zaj és kioltó erősíthetik egymást. Gondolom én.
Vannak ilyen zajkioltási kísérletek járművek belsejében egy korlátozott méretű térben térben sokmikrofonos érzékeléssel és többhangszórós zajcsökkentéssel.

 

[fip7]

Cifu

Akkor viszont a Delta esetén is hibás a betett táblázat, mert itt is két hajócsavar van. Mondjuk ez meglepett most

Ha pedig ténylegesen ez az általános hajtás képlet a tengóknál, akkor nem csodálkozom azon, hogy über precíz megmunkálás kellet ahhoz, hogy ne legyenek zajosak. Hiszen a turbina közvetlen összeköttetésben van a hajócsavarral. (nagyon sok rezgés léphet föl)

Nekem logikusabbnak tűnt az a fajta felépítés, ahol egyetlen gőzturbina van, az meghajt egy generátort, ami áramot termel és ebből az áramból hajtanak meg egy elektromos motort ami meghajtja a hajócsavart. De úgy látszik, hogy akkor nem ez került alkalmazásra.

 

[dudi]

Cifu

Akkor viszont a Delta esetén is hibás a betett táblázat, mert itt is két hajócsavar van. Mondjuk ez meglepett most

Ha pedig ténylegesen ez az általános hajtás képlet a tengóknál, akkor nem csodálkozom azon, hogy über precíz megmunkálás kellet ahhoz, hogy ne legyenek zajosak. Hiszen a turbina közvetlen összeköttetésben van a hajócsavarral. (nagyon sok rezgés léphet föl)

Nekem logikusabbnak tűnt az a fajta felépítés, ahol egyetlen gőzturbina van, az meghajt egy generátort, ami áramot termel és ebből az áramból hajtanak meg egy elektromos motort ami meghajtja a hajócsavart. De úgy látszik, hogy akkor nem ez került alkalmazásra.

Ez olyan mint annak idején a turbo elektromos meghajtás ötlete volt a csatahajóknál.Azért vetették el mert nagyon sérülékenyek a vezetékek bár ez szerintem tengeralattjárónál nem szempont.

 

[Celebra]

Cifu

Akkor viszont a Delta esetén is hibás a betett táblázat, mert itt is két hajócsavar van. Mondjuk ez meglepett most

Ha pedig ténylegesen ez az általános hajtás képlet a tengóknál, akkor nem csodálkozom azon, hogy über precíz megmunkálás kellet ahhoz, hogy ne legyenek zajosak. Hiszen a turbina közvetlen összeköttetésben van a hajócsavarral. (nagyon sok rezgés léphet föl)

Nekem logikusabbnak tűnt az a fajta felépítés, ahol egyetlen gőzturbina van, az meghajt egy generátort, ami áramot termel és ebből az áramból hajtanak meg egy elektromos motort ami meghajtja a hajócsavart. De úgy látszik, hogy akkor nem ez került alkalmazásra.

Franci ezt használja pl,ha jol emlékszem

 

[Celebra]

Érdekesség...
... mondjuk a 170dB zajszinten nem csodálkozom 120km/h vízalatti sebességnél.

Tudtommal a digitális jelfeldolgozás,zajszűrés lehetővé tette a fekrenciák szereinti keresést.De ehez viszonylag nagy jelfeldolgozó kapaccitás kell,és addig műkdik,mig dróton van a halacska.Mondjuk ez majd 30éves info...

 

[molnibalage]

Cifu

"Az Akula-I és -II esetében biztos nem volt természetes (kényszer) áramoltatása a hűtőkörnek? Fejből nekem az rémlik, hogy ez már talán a Victor-III osztálynál is megjelent..."

Én úgy emlékszem, hogy volt.

Hpasp

Szerintem a táblázatban hibás a Typhoon szekció. Ugyanis nem egy hanem 2 db hajócsavar hajtja. E mellet atomreaktorból is 2 db van neki , akárcsak a gépészetből.

Viszont tény, hogy a propellerek "ducted propeller" kialakításúak.
Ettől függetlenül én úgy olvastam , hogy hangosabb, mint a Delta IV-s.
Az se lehet véletlen, hogy a Delták maradtak, ezek meg mentek a levesbe

E mellet még két dolog foglalkoztat.
Az első az a táblázatban a 2. VH-s tengók 145 db-s alapzaja. Az az elektromos vagy a dízel üzem esetén érvényes?
Csak mert elvileg elektromos üzem esetén csak az elektromos motor és a hajócsavar dolgozik. Persze ettől még egy 2. VH-s tengó simán lehet 145 db hangos.
Viszont a táblázatban van egy gépészet leszigetelése a hajó testtől opció, amivel -15 db lehet spórolni. Ez dízel üzem esetén logikus is lenne, de tisztán elektromos módban nem hiszem, hogy ennyit számítana az elektromos motor elszigetelése.
E mellet a táblázatban az atomreaktor + 20 db, a leszigetelés -15 db, a természetes cirkuláció pedig -5 db, vagyis ilyen felállásban nem számít a reaktor ezek szerint..... Csak, hogy ez nem igaz szerintem.
Ugyanis egy mai D+E tengón elektromos üzemben lényegében csak az elektromos motor üzemel, míg egy agyon csendesített atom tengón ha delej kell akkor bizony megy a gőzturbina és a generátor is.
És ez laikus magán vélemény, de szerintem egy gőzturbina+generátor+elektromos motor mindig hangosabb lesz, mint ha csak egy elektromos motor lenne magában. (ezt a mai technikai színvonalon értem, a II. VH-s elektromos motor lehet hangos is)
Ezen témakör tisztázásának azért örülnék

A második a torpedók célbefogási képessége.
Engem komoly érdekelne , hogy milyen zaj erősségre adják meg ezeket a távolságokat.
Csak mert jól hangzik egy 4000 yardos befogási képesség, csak nem mindegy, hogy az 160, 130 vagy 100 db-s célzaj esetén érvényes e?
Csak mert amikor egy L.A. osztályú ladik 160 méterről meg 3 méterről hall meg bizonyos célokat akkor kétlem, hogy ugyan azt a torpedó 4000 yardról befogná
Főleg, hogy szerintem egy száguldó torpedó simán lehet hangosabb, mint az őt indító vagy a célba vett tengeralattjáró
Szóval ezt a torpedós célbefogós dolgot hogyan kellene értelmezni?

Sztoj! Eddig nekem az állt össze, hogy a torpedok követési tavolsag adatai aktív szonarozasra vonatkoznak.

 

[fip7]

molnibalage

Ha aktív szonárt használ a torpedó, akkor sem mindegy, hogy mekkora visszaverődésre van megadva a fej hatótávja.
Mert egy D+E tengó sokkal kisebb pl. mint egy SSBN. Meg ugye van olyan SSBN ami gumi borítású....
Azért érdekelne, hogy mit hal egy torpedó 140-170 db saját zaj mellet....

 

[Törölt tag 1945]

molnibalage

Ha aktív szonárt használ a torpedó, akkor sem mindegy, hogy mekkora visszaverődésre van megadva a fej hatótávja.
Mert egy D+E tengó sokkal kisebb pl. mint egy SSBN. Meg ugye van olyan SSBN ami gumi borítású....
Azért érdekelne, hogy mit hal egy torpedó 140-170 db saját zaj mellet....

Jönnek majd az aktív szonár képletek is...

 

[Törölt tag 1945]

1968 januárjában a US NAVY szeme fénye, a USS Enterprise nukleáris meghajtású repülőgép hordozó kísérőhajóival együtt kihajózott San Francisco-i bázisáról, célja Pearl Harbor - Hawai.

SOSUS operátorok riasztották a köteléket egy Pr627A November osztályú, az öböl kijárata előtt ólálkodó szovjet első generációs szovjet nukleáris vadász tengeralattjáró jelenlétére.

Ez a típus, a korabeli amerikai SSN-571 USS Nautilus-al egyetemben, a második világháborús Német XXI-es osztály hajótestén alapult.

Mivel az SSN-571 USS Nautilus csúcssebessége mindössze 23 csomó volt, a USS Enterprise kötelék parancsnoka lerázandó a hívatlan érdeklődőt, magabiztosan teljes sebességet rendelt el.
A kötelék nukleáris és olaj tüzelésű kísérőivel 31 csomó sebességre gyorsított fel.

A köteléket vezető admirális, a teljes amerikai hírszerző illetve tengeralattjárós közösség megrökönyödésére, a November követte, és lazán tartotta céljai sebességét.

Ez az incidens rávilágított, hogy a szovjet nukleáris vadász tengeralattjárók végsebesség szempontjából messze az amerikaiak előtt járnak.

1958-ban a német XXI típus hajótestét tervét meghaladni képes nukleáris vadász tengeralattjáró tervezésére hívták meg a korabeli szovjet tervező irodák fiatal mérnökeit.

Az SzKB-143, CKB-18, CKB-112 nyújtott be összesen négy tervet az állami bizottság számára, Г. Н. Чернышев - 667, В. И. Туренко - 669, А. Б. Петров - 670, és, Л. А. Самаркин - 671 jelöléssel.

Amikor a 667-es típus megnyerte az állami tendert Георгий Николаевич Чернышёв a rangidős fiatal mérnök még csak 39 éves volt, így őrá bízták a fiatalokból álló tervező csapat vezetését.

Georgy Nikolaevich Chernyshev főkonstruktőr

Munkássága (671 Ёрш [Victor-I], 671RT Сёмга [Victor-II], 671RTM Щука [Victor-III], 971 Щука-Б [Akula]) a továbbiakban meghatározta a szovjet nukleáris meghajtású vadász tengeralattjárók tervezését.

A 671 Ёрш tökéletes vízcsepp formája, dupla reaktora, 33 csomós végsebessége tíz évvel megelőzte az amerikai vadászok manőverező képességét.

Rendszeresítése után 5 évig, az Mk.48 Mod.1 megjelenéséig az USA nem is rendelkezett olyan hagyományos töltetű torpedóval, ami eredményesen vehette volna fel a harcot ellene.

6db 533mm-es torpedó vető nyílásással rendelkezett (ezt csak 30 évvel később a USS Seawolf osztály esetén haladta meg az USA), és összesen 18 fegyvert szállíthatott.

53-65K felszíni célok elleni torpedója a felszíni cél hullámsodrását követte 45 csomó sebességgel, 19km távolságon belül.

СЭТ-65 "Енот-2" (mosómedve-2) 40 csomóra képes tengeralattjáró elhárító torpedója elvileg az SSN-571 USS Nautilus, és az azt követő SSN-578 USS Skate osztály egységei ellen is hatásos lehetett volna.

1967 és 1974 között a 671 Ёрш (Victor-I) osztály 15 egysége állt szolgálatba.

Forradalmi integrált MGK-300 Rubin szonárkomplexum (mely az orr jelentős részét elfoglalta) nyeresége sokszorosan múlta felül minden korábbi (világháborús német másolaton alapuló) szovjet szonárokat.

Becsüljük meg az MGK-300 Rubin szonárkomplexum nyereségét, ami egy a becslésem szerint 4m átmérőjű henger felületén, mintegy 400 hidrofont tartalmazott.

szonár henger kerülete
K = D * π = 4m * π = 12.5m

hidrofonok közepének egymástól való távolsága a henger kerüleletén
L =K / N = 12.5m / 50db = 25cm

hullámhossz feltételezve hogy a hidrofonok fél hullámhossz távolságban lettek elhelyezve
λ = 2 * L = 2 * 25cm = 50cm

szonár becsült közép frekvenciája
fo = c / λ = 1500m/s / 0.5m = 3kHz

szonár nyeresége 1kHz frekvencián (a cél irányába csak a hidrofonok fele 400db / 2 = 200db néz)
DI1kHz = 10 * log (N) - 20log (fo) = 10*log(200db) - 20log (3kHz) ≈ 13.5dB

A 671 Ёрш (Victor-I) osztály fő ellenfelei az amerikai SSN-571 Nautilus, SSN-578 Skate, illetve a korabeli CVN repülőgéphordozók voltak, ~165dB .. 190dB becsült alapzajjal.

TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége 1kHz-en); <- ezt keressük
SL - Source Level (cél egység által kibocsájtott zajszint 1kHz-en); ~190dB .. 165dB
NLs - Noise Level (az észlelő 671 Ёрш (Victor-I) egység által kibocsájtott alapzaj 1kHz-en); ~160dB
DI - receiver Directivity Index (MGK-300 Rubin szonár erősítési tényezője 1kHz-en); 13.5dB

SSN-571 Nautilus, SSN-578 Skate
TL = SL + DI - NLs = 165dB + 13.5dB - 160dB = 18.5dB
A terjedési veszteségből már becsülhető az amcsi SSN cél minimális felderítési távolsága...
TL = 10 log R
R = 10^ (TL / 10) = 10^ (18.5dB / 10) ≈ 70m

Látható, hogy a Rubin alkalmatlan volt amerikai atom tengeralattjárók követésére passzív üzemmódban.

CVN
TL = SL + DI - NLs = 190dB + 13.5dB - 160dB = 43.5dB
A terjedési veszteségből már becsülhető az amcsi CVN cél minimális felderítési távolsága...
TL = 10 log R
R = 10^ (TL / 10) = 10^ (43.5dB / 10) ≈ 22km

A Szovjetunió számára fő fenyegetést jelentő amerikai repülőgéphordozók viszont megfelelő távolságból észlelhetők voltak.
Kellett egy fegyver, amit úgy lehet indítani, hogy a jenki hordozó biztosan ne tudjon a találat elől kimenekülni.

Ez lett az 5t tömegű 65-73-as nem irányított torpedó.
50 csomó sebességével, 50km hatótávolságával, és 20kt nukleáris töltetű harci részével garantálta az észlelt CVN megsemmisítését.

A képen a spec. fejrész hiányzik.

650mm-es átmérője miatt azonban nem lehetett alkalmazni a 671 Ёрш (Victor-I) osztály egységein, ezért 1972-től a 671RT Сёмга [Victor-II] egységek 2db 650mm-es (4db 533mm-es mellett) vetőcsövet kaptak.

1972 és 1978 között a 671RT Сёмга (Victor-II) osztály 7 egysége állt szolgálatba.

Érdemes a képen a 650mm-es torpedó méretét a felette tárolt 533mm-eshez viszonyítani.

 

[dudi]

31 csomós sebességgel hogy a búbánatba tudta követni a hordozócsoportot?Elvileg kicsit kevesebb int fele ekkora sebességnél is süketnek kellett volna lennie a tengeralattjárónak

 

[Törölt tag 1586]

Nekem logikusabbnak tűnt az a fajta felépítés, ahol egyetlen gőzturbina van, az meghajt egy generátort, ami áramot termel és ebből az áramból hajtanak meg egy elektromos motort ami meghajtja a hajócsavart. De úgy látszik, hogy akkor nem ez került alkalmazásra.

Lehet hogy már nem sokáig kell várnod egy ilyesmi megoldásra (lehet hogy még a gőzturbina is kimarad a rendszerből)
https://www.popsci.com/china-new-submarine-engine-revolutionize-underwater-warfare

 

[Törölt tag 1945]

31 csomós sebességgel hogy a búbánatba tudta követni a hordozócsoportot?Elvileg kicsit kevesebb int fele ekkora sebességnél is süketnek kellett volna lennie a tengeralattjárónak

Periszkóp

 

[dudi]

Periszkóp

Úgy ment 31 csomót?

 

[Törölt tag 1945]

1977 legelején a világ legcsendesebb nukleáris meghajtású vadász tengeralattjárója, John Speller kapitány vezetésével kifutott Nagy Britanniai bázisáról.

Az S-126 HMS Swiftsure szupermodern propulzor meghajtásával (25 évvel előzte meg a Seawolf osztályt) a Barents tenger felé vette az irányt.

Talán kevéssé ismert, de általában a hidegháború alatt a Britt nukleáris meghajtású vadász tengeralattjárók végig csendesebbek voltak amerikai társaiknál, ezért az igazán rázós bevetéseket is ők teljesítették.

Ezekből következzék most kettő...

Az északi sarkör felett télen mindössze csak pár óráig volt világos, ezért a fedélzeten folyamatosan vörös világítást használtak, hogy a periszkópba néző tiszt látását megőrizzék.

A vörös fény a fedélzeten szolgálatot teljesítők számára a bevetés több mint két hónapja alatt komoly fejfájást, és dezorientációt okozott.

Amikor a Barents tengerre érkeztek, ott a Szovjet Északi Flotta éves, éles lőgyakorlata zajlott.

Az HMS Switsure tisztjei a periszkópon keresztül megfigyeltek rakéta, ágyú lövészetet, illetve éles torpedó indítást is.

Az éles lőgyakorlat közepén az HMS Switsure passzív szonárja eddig azonosítatlan célt jelzett.

John Speller kapitány kiadta a parancsot, nézzük meg mi ez.

Amikor megközelítették céljukat, akkor egy impresszív, hatalmas, gyönyörű repülőgép hordozót láttak a periszkópban, a Szovjetunió első repülőgép hordozóját, a Kijev-et.

Hátulról közelítették meg, csak pár propeller* fordulattal gyorsabban mint céljuk haladt.

Amikor a periszkópban már csak a Kijev hajócsavarja által keltett tarajos hullámokat látták, tudták hogy nagyon közel vannak.

Alá siklottak, tartva sebességét, és felvették zajlenyomatát, hogy a SOSUS illetve az összes nyugati tengeralattjáró messziről tudja a későbbiekben azonosítani.

És még csak ekkor kezdődött a küldetés "érdekes" része.

Ahhoz hogy a Kijev végsebességét, és zaj - sebesség profilját pontosan megbecsülhessék, fotókat készítettek annak hajócsavarjáról, a víz alatt a periszkópon keresztül.

A Swiftsure periszkópja fotózás közben mindössze 10~12 láb távolságban volt a 40 ezer tonnás szovjet hordozó propellerétől*.

A fotózás után szép csendesen lemerültek, és távoztak a szovjet flotta kötelékének közepéből.

A bevetés 70. napján ért haza a Swiftsure a Kijev teljes akusztikus lenyomatával a fedélzetén.

John Speller kapitány a küldetés emlékére egy kis modellt kapott...

... az van rágravírozva hogy HMS Swiftsure.

Pedig valójában a Kijev propellereit* ábrázolja.

*Cifu kedvéért

 

[Cifu]

Nekem logikusabbnak tűnt az a fajta felépítés, ahol egyetlen gőzturbina van, az meghajt egy generátort, ami áramot termel és ebből az áramból hajtanak meg egy elektromos motort ami meghajtja a hajócsavart. De úgy látszik, hogy akkor nem ez került alkalmazásra.

Nem volt nyerő megoldás akkoriban, mivel méretes turbogenerátor kellett és egy elég méretes elektromotor mellé. Kompaktabb volt a gözturbina plusz fordulatszám-reduktor megoldás. Plusz ezzel volt megfelelő tapasztalat - a gőzturbinák terén ugye a századelőtől kezdve...

Mivel az SSN-571 USS Nautilus csúcssebessége mindössze 23 csomó volt, a USS Enterprise kötelék parancsnoka lerázandó a hívatlan érdeklődőt, magabiztosan teljes sebességet rendelt el.
A kötelék nukleáris és olaj tüzelésű kísérőivel 31 csomó sebességre gyorsított fel.

A köteléket vezető admirális, a teljes amerikai hírszerző illetve tengeralattjárós közösség megrökönyödésére, a November követte, és lazán tartotta céljai sebességét.

Ez az incidens rávilágított, hogy a szovjet nukleáris vadász tengeralattjárók végsebesség szempontjából messze az amerikaiak előtt járnak.

Itt tegyünk hozzá egy apróságot: 1959-től az US NAVY a csepp alakú hajótestű, egy hajócsavaros Skipjack osztállyal is bírt, ennek maximális sebessége 30-31 csomó volt forrástól függően. Az amerikaiakat azért döbbentette meg a November-osztályú egység sebessége, mert azt gondolták, hogy a két hajócsavaros, "elavult" kialakitású hajótesttel nem nagyon fog tudni többet 25 csomónál.

Viszont a fentiekből látható, hogy azért a szovjetek nem jártak igazából az US NAVY előtt - az 1960-as években hadrendbe állt, legmodernebb Permit- / Sturgeon-osztályt viszont képesek voltak faképnél hagyni, mivel ezen egységek ~28 illetve ~26 csomós végsebességre voltak képesek. Ez egy kényszerű lépésből következett: a Tresher azért nincs említve, mert az osztály induló hajójaként a Skipjack-hez hasonlóan 5 egyenes tollú hajócsavart és nagyon kis tornyot kapott csak. A kis torony az kisebb áramlási veszteségek miatti döntés volt, de mivel így mindössze egyetlen periszkóp fért el benne, ezért elvetették az osztály többi hajójánál a megoldást, és a második egységtől, a Permit-től kezdve nagyobb méretű torony került a hajótestre. A másik változás a hajócsavart érintette, a Tresher hajócsavarja (ahogy a Skipjack-é is) hajlamos volt a kavitációra relatíve kis sebességnél is, ezért egy kisebb átmérőjű, de hét, ívelt tollú hajócsavart kapott. Emiatt lett viszont a csúcssebesség mindössze 28 csomó (aztán a Sturgeon-osztályé még kisebb lett). Az US NAVY úgy vélte, hogy ez nem probléma, mert a halkabb működés a lényeg, nem a nagyobb végsebesség. A fent említett 1968-as esemény után jöttek rá, hogy bizony nagyon mellényúltak. Ennek az eredménye lett aztán a Los Angeles osztály és az Mk.48 torpedó...

TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége 1kHz-en); <- ezt keressük
SL - Source Level (cél egység által kibocsájtott zajszint 1kHz-en); ~190dB .. 165dB
NLs - Noise Level (az észlelő 671 Ёрш (Victor-I) egység által kibocsájtott alapzaj 1kHz-en); ~160dB
DI - receiver Directivity Index (MGK-300 Rubin szonár erősítési tényezője 1kHz-en); 13.5dB

SSN-571 Nautilus, SSN-578 Skate
TL = SL + DI - NLs = 165dB + 13.5dB - 160dB = 18.5dB
A terjedési veszteségből már becsülhető az amcsi SSN cél minimális felderítési távolsága...
TL = 10 log R
R = 10^ (TL / 10) = 10^ (18.5dB / 10) ≈ 70m

Látható, hogy a Rubin alkalmatlan volt amerikai atom tengeralattjárók követésére passzív üzemmódban.

CVN
TL = SL + DI - NLs = 190dB + 13.5dB - 160dB = 43.5dB
A terjedési veszteségből már becsülhető az amcsi CVN cél minimális felderítési távolsága...
TL = 10 log R
R = 10^ (TL / 10) = 10^ (43.5dB / 10) ≈ 22km

Vegyük az 1951-es Tang-osztályt (ez volt az utolsó amerikai D/E tengó osztály), akár csak 145dB-es zajszinttel (a Tang egyébként ennél valamivel jobb volt állítólag):

TL = SL + DI - NLs = 145dB + 13.5dB - 160dB = -1,5dB

Szóval ennél nem is kell tovább menni - a Victor-osztály akkor volt képes akár csak egy 1950-es évekbeli nyugati D/E tengót észlelni, ha az járatta a diesel-motorjait - amúgy csak aktív szonárral volt esélye...

*Cifu kedvéért

Akkor inkább hagyjuk...

 

[gacsat]

Ez igaz, viszont két hangforrás zaját összeadva, a hang amit eredményül kapunk nem lesz a duplája.
Ha tízen egy időben suttognak, az nem hallatszik üvöltésnek.

Logaritmikus műveleteknél az összeadást "

" jellel jelöljük, és az általánosban megtanult összeadáshoz képest sokkal jópofábban viselkedik...

Az

művelet végeredményét úgy kapjuk meg, ha a két összeadandó mennyiség közül a nagyobbikhoz, az összeadandó mennyiségek különbsége alapján kiválasztott értéket adjuk:

különbség; érték
0-1; 3
2-4; 2
5-9; 1
>9; 0

Számoljuk ki két 60dB zajú gép hangerejét ha egy időben dolgoznak:

60dB

60dB = 63dB

A különbség ugyanis 0dB így a 3dB-t kell a nagyobbhoz adnom.

Ugyanígy...

60dB

63dB = 65dB
60dB

69dB = 70dB
60dB

70dB = 70dB

Ez csak azért van, mert decibelben jön ki az eredmény. A hangnyomás összeadódik. Pontosabban interferál. -Gondolom.

 

[gacsat]

Ez egy már ezerszer megcáfolt zöldség, szóval ne hangoztasd annyira.

Főleg az után ne, hogy a #141-es hsz.-ben te magad linkelted be a metszetét a Typhoon osztálynak, és nagyszerűen lehet látni, hogy az egész hosszában különböző vastagságú a két szélső nyomásálló test, amely véletlenül sem emlékeztet a Delta IV. nyomásálló testére.

De még ezen túl is hülyeség, lévén a Delta IV. osztályban két VM-4 nyomotvizes reaktoregység volt, a Typhoon esetében viszont a két hosszú nyomásálló testben egy-egy OKB-650 reaktoregységet helyeztek el. Az OKB-650-et például a Mike, Sierra, Akula (ezekben egy reaktor volt) vagy az Oscar-osztályú egységeknél (ezekben viszont két reaktor volt szintén) használták.

Mi lehet az ábrán a tizes?

 

[gacsat]

Igazábol azok is.Partvédelemben van csak szerepük,modern nagyhatalmi flották ellen.De pont a csekély kitartásuk miatt elég jol meg lehet jósolni,hogy hol kerülnek bevetésre.És már a 70es években lehetett olyan aknatorpedót késyiteni,amelik meg tudta különböztetni a saját hajó zajmintáját,az ismeretlentöl.Akkor hol tartunk ma?Ráadásol ezek már anno hidrodinamikai és mágnesanomália érzékelőkkel is el voltak látva.Én élek a gyanúperrel,hogy az Mk48 újabb változatai is ilesféle komplex keresőfejjel rendelkeznek.
Mobdjuk a Vikingek kivonását egy elhibázott lépésnek tartom.

Hát, - én azért nem hajózgatnék egy ilyen gyanús szerkezet fölött. Mi van, ha mégse ismeri fel?

 

[gacsat]

"Talán kevéssé ismert, de általában a hidegháború alatt a Britt nukleáris meghajtású vadász tengeralattjárók végig csendesebbek voltak amerikai társaiknál, ezért az igazán rázós bevetéseket is ők teljesítették."
Talán, mert sokkal kisebb távolságokat kellett megtenniük.

 

[Törölt tag 1945]

1982 nyara, Operation Barmaid

Őfelsége S-48 HMS Conqueror nukleáris meghajtású vadász tengeralattjárója, Cristopher Wreford-Brown kapitány vezetésével periszkóp mélységbe emelkedett.

Célpontja pontosan a számított helyen volt, 1000 yard távolságban, lassan merőlegesen halad, mit sem sejtve a rá leső tengeralattjáróról.

A kapitány, és a hídon szolgálatot adó tisztjei pontosan tudták, hogy ez az amire kiképezték őket, és bármilyen hiba az életükbe kerülhet.

Mindössze három hónappal a 323 áldozatot követelő ARA Belgrano elsüllyesztése után voltak, ezúttal már a Bering tengeren, és alighanem szovjet felségvizeken.

Az S-48 HMS Conqueror kapitánya az egyetlen a történelem folyamán, aki nukleáris meghajtású vadász tengeralattjáróval háborúban ellenséges hajót torpedózott meg, most azonban egy sokkal őrültebb vállalkozást kellet végrehajtaniuk.

A Szovjet Északi Flotta vontatott szonárt kezdett el tesztelni a Bering tengeren, egyenlőre csak egy vontató mögé kötve.

A szuper titkos TB-16-os vontatott szonár ekkor nyugaton már 6 éve rendszerben állt, és nagyon fontos volt kideríteni, hogy a szovjetek teljesen maguktól jöttek rá erre a megoldásra, vagy esetleg valaki nyugatról súgott nekik.

Ezt viszont csak úgy lehetne kideríteni, ha sikerülne közelebbről megvizsgálni a szovjetek által tesztelt példányt.

A Conqueror fel lett szerelve egy a CIA által megrendelt, és a General Dynamics által legyártott célszerszámmal, egy fogó/vágó szerkezettel, illetve a pontos célzást segítendő külső kamerákkal.

A vágó szerszámok úgy voltak kiképezve, hogy sima helyett roncsolt vágásnyomot hagyjanak maguk után, mintha valami csak eltépte volna azt.

Csendben lemerültek, majd a vontató alatt emelkednek fel, hogy a vonatott szonár ne észlelhesse őket.

A vontató hajócsavarja csak pár lábbal húzott el a Conqueror tornya felett.

A TV kamerák semmit sem értek a Barents tenger sötét vizében, a kapitány a periszkóp segítségével finom manőverekkel irányította hajóját.

A tengeralattjáró orrán lévő szerkezet megragadta a vízalatti kábelt, majd másodpercek alatt levágta azt vontatójáról, bár ez az irányítóteremben óráknak tűnt.

Azonnal lemerültek, és elindultak haza felé, a hajó teste mellett húzva értékes zsákmányukat.

Miután kikötöttek Clyde bázisukon, a zsákmányt egy amcsi teherszállítóra rakták, és elemzésre az USA-ba szállították.

Két éven belül John Walker árulót letartóztatta az FBI, a vontatott szonár azonban rendszerbe került a következő, immáron csendesebb szovjet tengeralattjárón.