1968 januárjában a US NAVY szeme fénye, a USS Enterprise nukleáris meghajtású repülőgép hordozó kísérőhajóival együtt kihajózott San Francisco-i bázisáról, célja Pearl Harbor - Hawai.
SOSUS operátorok riasztották a köteléket egy Pr627A November osztályú, az öböl kijárata előtt ólálkodó szovjet első generációs szovjet nukleáris vadász tengeralattjáró jelenlétére.
Ez a típus, a korabeli amerikai SSN-571 USS Nautilus-al egyetemben, a második világháborús Német XXI-es osztály hajótestén alapult.
Mivel az SSN-571 USS Nautilus csúcssebessége mindössze 23 csomó volt, a USS Enterprise kötelék parancsnoka lerázandó a hívatlan érdeklődőt, magabiztosan teljes sebességet rendelt el.
A kötelék nukleáris és olaj tüzelésű kísérőivel 31 csomó sebességre gyorsított fel.
A köteléket vezető admirális, a teljes amerikai hírszerző illetve tengeralattjárós közösség megrökönyödésére, a November követte, és lazán tartotta céljai sebességét.
Ez az incidens rávilágított, hogy a szovjet nukleáris vadász tengeralattjárók végsebesség szempontjából messze az amerikaiak előtt járnak.
1958-ban a német XXI típus hajótestét tervét meghaladni képes nukleáris vadász tengeralattjáró tervezésére hívták meg a korabeli szovjet tervező irodák fiatal mérnökeit.
Az SzKB-143, CKB-18, CKB-112 nyújtott be összesen négy tervet az állami bizottság számára, Г. Н. Чернышев - 667, В. И. Туренко - 669, А. Б. Петров - 670, és, Л. А. Самаркин - 671 jelöléssel.
Amikor a 667-es típus megnyerte az állami tendert Георгий Николаевич Чернышёв a rangidős fiatal mérnök még csak 39 éves volt, így őrá bízták a fiatalokból álló tervező csapat vezetését.
Georgy Nikolaevich Chernyshev főkonstruktőr
Munkássága (671 Ёрш [Victor-I], 671RT Сёмга [Victor-II], 671RTM Щука [Victor-III], 971 Щука-Б [Akula]) a továbbiakban meghatározta a szovjet nukleáris meghajtású vadász tengeralattjárók tervezését.
A 671 Ёрш tökéletes vízcsepp formája, dupla reaktora, 33 csomós végsebessége tíz évvel megelőzte az amerikai vadászok manőverező képességét.
Rendszeresítése után 5 évig, az Mk.48 Mod.1 megjelenéséig az USA nem is rendelkezett olyan hagyományos töltetű torpedóval, ami eredményesen vehette volna fel a harcot ellene.
6db 533mm-es torpedó vető nyílásással rendelkezett (ezt csak 30 évvel később a USS Seawolf osztály esetén haladta meg az USA), és összesen 18 fegyvert szállíthatott.
53-65K felszíni célok elleni torpedója a felszíni cél hullámsodrását követte 45 csomó sebességgel, 19km távolságon belül.
СЭТ-65 "Енот-2" (mosómedve-2) 40 csomóra képes tengeralattjáró elhárító torpedója elvileg az SSN-571 USS Nautilus, és az azt követő SSN-578 USS Skate osztály egységei ellen is hatásos lehetett volna.
1967 és 1974 között a 671 Ёрш (Victor-I) osztály 15 egysége állt szolgálatba.
Forradalmi integrált
MGK-300 Rubin szonárkomplexum (mely az orr jelentős részét elfoglalta) nyeresége sokszorosan múlta felül minden korábbi (világháborús német másolaton alapuló) szovjet szonárokat.
Becsüljük meg az
MGK-300 Rubin szonárkomplexum nyereségét, ami egy a becslésem szerint 4m átmérőjű henger felületén, mintegy 400 hidrofont tartalmazott.
szonár henger kerülete
K = D * π = 4m * π = 12.5m
hidrofonok közepének egymástól való távolsága a henger kerüleletén
L =K / N = 12.5m / 50db = 25cm
hullámhossz feltételezve hogy a hidrofonok fél hullámhossz távolságban lettek elhelyezve
λ = 2 * L = 2 * 25cm = 50cm
szonár becsült közép frekvenciája
fo = c / λ = 1500m/s / 0.5m = 3kHz
szonár nyeresége 1kHz frekvencián (a cél irányába csak a hidrofonok fele 400db / 2 = 200db néz)
DI1kHz = 10 * log (N) - 20log (fo) = 10*log(200db) - 20log (3kHz) ≈
13.5dB
A 671 Ёрш (Victor-I) osztály fő ellenfelei az amerikai SSN-571 Nautilus, SSN-578 Skate, illetve a korabeli CVN repülőgéphordozók voltak, ~165dB .. 190dB becsült alapzajjal.
TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége 1kHz-en); <- ezt keressük
SL - Source Level (cél egység által kibocsájtott zajszint 1kHz-en); ~190dB .. 165dB
NLs - Noise Level (az észlelő 671 Ёрш (Victor-I) egység által kibocsájtott alapzaj 1kHz-en); ~160dB
DI - receiver Directivity Index (MGK-300 Rubin szonár erősítési tényezője 1kHz-en); 13.5dB
SSN-571 Nautilus, SSN-578 Skate
TL = SL + DI - NLs = 165dB + 13.5dB - 160dB = 18.5dB
A terjedési veszteségből már becsülhető az amcsi SSN cél minimális felderítési távolsága...
TL = 10 log R
R = 10^ (TL / 10) = 10^ (18.5dB / 10) ≈
70m
Látható, hogy a Rubin alkalmatlan volt amerikai atom tengeralattjárók követésére passzív üzemmódban.
CVN
TL = SL + DI - NLs = 190dB + 13.5dB - 160dB = 43.5dB
A terjedési veszteségből már becsülhető az amcsi CVN cél minimális felderítési távolsága...
TL = 10 log R
R = 10^ (TL / 10) = 10^ (43.5dB / 10) ≈
22km
A Szovjetunió számára fő fenyegetést jelentő amerikai repülőgéphordozók viszont megfelelő távolságból észlelhetők voltak.
Kellett egy fegyver, amit úgy lehet indítani, hogy a jenki hordozó biztosan ne tudjon a találat elől kimenekülni.
Ez lett az 5t tömegű
65-73-as nem irányított torpedó.
50 csomó sebességével, 50km hatótávolságával, és 20kt nukleáris töltetű harci részével garantálta az észlelt CVN megsemmisítését.
A képen a spec. fejrész hiányzik.
650mm-es átmérője miatt azonban nem lehetett alkalmazni a 671 Ёрш (Victor-I) osztály egységein, ezért 1972-től a
671RT Сёмга [Victor-II] egységek 2db 650mm-es (4db 533mm-es mellett) vetőcsövet kaptak.
1972 és 1978 között a
671RT Сёмга (Victor-II) osztály 7 egysége állt szolgálatba.
Érdemes a képen a 650mm-es torpedó méretét a felette tárolt 533mm-eshez viszonyítani.