Kis megjegyzés. Molninak van igaza. A Kh-41-et soha nem rendszeresítették a Szu-33-asokhoz, sőt ehhez a géphez soha nem rendszeresítettek semmiféle irányított földi vagy felszíni célok elleni fegyvert. A Kh-41 Moszkit rakétát propaganda jelleggel függesztették a Szu-27K gépek alá, amivel a Kuznyecov képeségeire tetteák rá egy kis blöffel. Ennél fontosabb, de még hamarabb elhalt elképzelés volt, hogy az eredeti légi hordozó platform nem is a Szu-27K, hanem a Szu-27IB volt, ami ebből a rakétából kettőt vitt volna, legalábbis a súlymakettek gyárudvari próbafüggesztései szerint. De amint a Szu-27IB-ből Szu-34 lett, ez már rég feledésbe merült.
Amennyire én tudom, a Szu-27K sohasem repült a Kh-41-el, mert a kísérlet ideje előtt abba maradt. Mire elkészültek az első széria Szu-33-asok, már kiderült, hogy jobb híján a típus egy az egyben a Szu-27Sz és P gépek arzenáljával fog rendelkezni. Külön érdekesség, hogy bár már ez a típus is 12 fegyvertartóval készült, ahogy a proto Szu-27K gépek is, a széria példányokon csak 10 felfüggesztési pont van, ahogy a szárazföldi alap Szu-27-eseken is. Nem is kell több, hiszen a gép amúgy sem tudja a teljes javadalmazását hajóról elvinni. További érdekesség (egyben a 33-asok nagy rákfenéje), hogy az összes Flanker modifikáció közül ennek van hivatalosan a legkevesebb betölthető keró mennyisége. Hely volna több is, de a normál gyakorlat szerint 5500 kg a maximális tüzelőanyag mennyiség, azonban a gép levegőben utántölthető. Csak említésképp, a csúcsot ezen a téren a Szu-34-esek képviselik, 12 tonnával plusz a 3000 literes PTB-3000-es tartály, plusz utántölthetőség, de szintén dobogós a második helyezett Szu-35Sz is, a maga 11200 kg-os belső tüzelőanyag kapacitásával.
Végezetül révedjünk el a múlt emlékei közt és tekintsünk meg egy kis színes rövidfilmet abból az időből, amikor még a Szu-27K gépek 14(!) fegyvertartóval és komoly függesztménnyel repülgettek, igaz, szigorúan szárazföldről.
https://www.youtube.com/watch?v=89mXBaSHttc