Az ok de a műrepülés sokat kivesz a gépekből.
Ne feledjük, a "trükk" a repülési programban van. Anno, 2013-ban a kecskeméti szereplésük sok magyar néző lagymatagnak tartotta, turpisságot, netán hanyagságot, vagy csak a magyar közönséget nem kellő súllyal kezelő pilótákat sejtett a háttérben.
Nos, elmondhatom, láthattam a Vityazi-t hazai közönség előtt, ahogy láthattam ugyanott a Sólymokat is, azonos gépekkel és elmondhatom, a Vityazi programja pontosan annyi, amennyit mi láthattunk Kecskeméten. De továbbmegyek, a Sólymok mutatványa se ért fel a kvocsuri nagy túlterheléses manőverezgetésig, mert nem ez a cél.
És azóta a Sólymok csapatában repült már minden a Szu-27SzM3-astól a Szu-34-esen(!) és Szu-35Sz-en át a Szu-30SzM-ig és csak az utóbbi miatt bővítettek a repertoáron, hogy egy-két többtengelyes piruettet belevektoráljanak a szólógép műsorába, mert mégiscsak ciki lenne, ha ezzel a típussal nem volna ilyen.
Amúgy a Szokoli Rossziji produkciója egy 4-6 gépes Vityazi-szerű kötelékezgetés, majd 2-2 elleni légiharc demo, egy kis szóló műrepülés és megint kötelékezés.
A Vityazi a gépeivel pontosan azt fogja csinálni, mint eddig.
2,5 és ~5g közé bekoreografált kötelékezés és némi szólózás, plusz elemként vektorálós (4,5g-ig) manőverekkel megspékelve.
Ha ketyeg is az üzemidő, az nem vesz el sokkal többet a gépek sárkányából, mint a 27-esekéből idáig. Kubinkán a Vityazi 1991 óta (két és fél évtized) körülbelül két garnitúra (úgy egy századnyi) Szu-27P és UB gépet használt el. Olyan típusról beszélünk aminek az élettartama messze a Szu-30SzM alatt van.
Szóval nem kell aggódni, ezek a gépek sokáig fogják bírni a cirkuszt.
Tessék, ha valami eszi a sárkányt az ez:
Kvocsur repülője anno könnyebb volt, mint a normál Szu-27-esek. A hajtóművei erősebbek voltak, a gázhő magasabb volt, a gázreakció gyorsabb.
A gépeken a kontroll úgynevezett direkt kontroll volt, ami bármelyik Szu-27-esnél előidézhető, csak épp földi halandónak tilos.
Nagyon nagy tapasztalat kell ahhoz, hogy így uralják a gépet, nem beszélve a műrepülésről, mert ennél a rezsimnél nincs állásszög és g korlát, sőt semmiféle korlát sincs, a statikusan instabil gépnél ilyenkor lényegében a pilóta helyettesíti a FbW rendszert, a sárkány fogja meg úgy-ahogy a gépet az áteséskor. Illetve a Kobrának pont ez volt a lényege, hogy nem fogja meg az se, el lehet húzni az orrot 90 fokon túlig, aztán a légellenállás borítja vissza a madarat. Hátrány, hogy a hajtóművek nem kontra-rotáló forgórésszel bírnak, így a precesszió be tudja borítani a gépet. Ezért nagy előny az F-22-es vagy az F-35-ös kontra rotáló forgórészű hajtóművei.
Szóval ezzel a megoldással lehet a géppel igazán látványosan repülni, de csak kevés hajózónak volt/van az oroszoknál is erre jogosítása.
Fejben nagyon ott kell lenni, de 13 másodperces 360 fokos fordulót (ami a nyolcvanas évek végi - kilencvenes évek eleji nyugat-európai repülőnapokon egy megugrandó léc volt Neil Anderson F-16A bemutatója óta), vagy Kobrát csak ezzel a módszerrel lehet előidézni.
A Szu-30SzM már teljeskörű digitlis FbW rendszerrel és vektorálással rendelkezik amivel elérték, hogy úgymond bárki lehet Kvocsur az orosz légierőben, mert a gép közvetlensége, minimálisra javított holtideje, a korlátlan állásszögig húzható orra mind kezes báránnyá teszik ezt a vasmadarat (képzavar!) büntetlenül.
És egy-egy jól beszűkített fordulózáshoz nem kell előtte befűteni a gépet (mint a fenti videón), nem kell 9-10g-ket magukra húzni, mégis azt kapja a nagyérdemű, amit anno Kvocsurtól.