A döntő nyilván az, hogy hova került (hol volt) az adott gyár vagy tervezőiroda (stb) a SZU megszűnése után: mindenki a nála lévő dolgokat (tervezőirodákat, stb) örökölte meg, vagyis pl. az Antonov (bár eredetileg nem ukrán) ukrán lett, mert éppen Ukrajnában volt, így az oroszoknak (hiába a SZU jogutódjai) ahhoz gyakorlatilag semmi köze. Ugyanígy az ukránoknak semmi köze a Szuhojhoz: semmit nem adhattak volna el, ami a Szuhojé.
Visszatérve a példához, ha eladod az egyik eszközt, a vételárból adni kell ám a tulajdonostársaknak is.
A kínos rész az, hogy a tulajdonostársak beleköthetnek az eladásba, ha akarnak, ha nem teszik, akkor szerencséd volt, de attól még jogod nem volt hozzá.