Szu-27 / Szu-30 / Szu-33 / Szu-35 Flanker (Szuhoj)

[Allesmor Obranna]

Helyett: M: Mnogofunkcionnüj (már ha többfunkciós és orosz akart lenni). Mnogo = sok, oroszul, Mono = egy (talán a latinból származik?), de ha férfiember a monikiniből nem ismeri ...?!!

Elírtam

 

[emel]

Elírtam

Tudom, azért javítottam ...

 

[Allesmor Obranna]

Csak molnibalage nehogy a rosszat másolja!
Még a végén kiderül, hogy az oroszok hosszas munkával megalkották az elfogó vadászgépből lett teljesen egyfunkciós gépet...

 

[Capslock27]

Én most már teljesen elvesztem. Az Összefoglaló mellékletében írtam ezt-azt, te is ránéztél, a te kommentjeidből volt felépítve, de akkor át kellene fésülni és ki kéne egészíteni most már

Ez pontos ábra? Persze időben nem friss már...

Akkor tételesen, hogy én mit tudtam eddig. Ezt kéne kiegészíteni és korrigálni.

Szu-30
Hajtómű: MMPP Szaljut Al-31F
Radar: N001 Mecs (mechanikus) vagy Fazotron N010 Zsuk-MSz (PESA)
Gyártja: KNAAZ (KnAAPO)
Használó országok / proto maradt: ?

Szu-27SzM3
Hajtómű: AL-31F (?)
Radar: N001 (?) mechanikus
Gyártja: ?
Használó országok / proto maradt: Oroszország

Szu-27SzM, SzM2-vel mi lett?

Szu-30M
Hajtómű: ?
Radar: ?
Gyártja: ?
Használó országok / proto maradt: ?

Szu-30M2
Hajtómű: ?
Radar: ?
Gyártja: ?
Használó országok / proto maradt: ?

Szu-30K
Hajtómű: ?
Radar: ?
Gyártja: ?
Használó országok / proto maradt: ?

Szu-30MKK
Hajtómű:MMPP Szaljut Al-31F, nem tolóerő-vektorált
Radar: az első húsz N001 VEP a 21. példánytól kezdve Fazotron N010 Zsuk-MSz
Gyártja: KNAAZ (KnAAPO)
Használó országok / proto maradt: Kína

Szu-30MKI, MKM, MKA MKA2 (?)
Hajtómű: NPO Szaturn AL-31FP, tolóerő- vektorált
Radar: N011 Barsz (PESA)
Gyártja: Irkut (IAPO)
Használó országok / proto maradt: India (MKI), Algéria (MKA), Malajzia (MKM)

Szu-30MKV*
Hajtómű: ?
Radar: ?
Gyártja: ?
Használó országok / proto maradt: Venezuela

Szu-30MK2V*
Hajtómű: ?
Radar: ?
Gyártja: ?
Használó országok / proto maradt: Vietnám

*Az cirill --- angol átírás miatt mindkettő valahogy "V" betűs lett, de orosz MK2B és MKV. Legalábbis az orosz nyelvű ábrán így van...

Szu-30SzM
Hajtómű: MMP Szaljut AL-31FM-1, nem tolóerő- vektorált
Radar: ?
Gyártja: Irkut (IAPO)
Használó országok / proto maradt: Oroszország

Szu-35Sz
Hajtómű: NPO Szaturn AL-41F-1Sz, tolóerő vektorált
Radar: N035 Irbisz (PESA)
Gyártja:KNAAZ (KnAAPO)
Használó országok / proto maradt: Oroszország

Szu-34
Hajtómű: MMP Szaljut AL-31FM-1 nem tolóerő- vektorált
Radar: Leninec B004 (PESA)
Gyártja:NAPO
Használó országok / proto maradt: Oroszország

.
.
Ha prototipusokat is gyujtesz, akkor mintha a Szu-34-nek lett volna egy idöszaka, amikor Szu-32FN neven futott az eppen aktualis allapot

 

[Capslock27]

Szu-30 (Szu-27PU)
Hajtómű: MMPP Szaljut Al-31F
Radar: N001 Mecs (mechanikus)
Gyártja: Irkut (IAPO)
Használó országok Orosz Légierő, 1988-89 körül került átadásra, kb két századnyi. Levegőben utántölthető, a PVO számára készült, nagy őrjáratozási időre kialakított elfogó vadász.

Szu-27SzM3
Hajtómű: MMPP Szaljut AL-31FM-1, 1 tonna plsz fékpadi tolóerő, teljesítmény növelt
Radar: N001 (jelentősen modernizált változat) mechanikus, levegőben nem utántölthető
Gyártja: KNAAZ (KNAAPO)
Használó országok: Oroszország, kb három századnyi került átadásra, 2010-2017 között, jelenleg a modernizációs folyamata van előkészülőben

Szu-27SzM: kb két-három ezredniy készült, 2003 és 2007 között, korábbi Szu-27Sz és P gépek átépítésével. SzM2 csak terv maradt, nem volt rá szükség. KNAAZ (KNAAPO)

Szu-30M
Hajtómű: MMPP Szaljut AL-31F,
Radar: képességnövelt N001
Gyártja: Irkut (IAPO)
Használó országok az első pár darabot Indonéziának adták el. A Szu-30-as (Szu-27PU) többfunkciós (M: Monofunkcionnij) verziója. A kilencvenes években az Orosz Légierő visszamondott Szu-27UB kvótájára készítette az IRKUT, komoly PR tevékenységgel keresve neki vevőket. Indonézia lett a befutó, a többi ország már új építésű gépeket vásárolt.

Szu-30M2
Hajtómű: MMPP Szaljut AL-31FM-1, 1 tonna plsz fékpadi tolóerő, teljesítmény növelt
Radar: mint a Szu-27SzM3-asokban, levegőben utántölthető
Gyártja: KNAAZ (KNAAPO)
Használó országok Orosz Légierő részére készült hazai változat, 2010 után került átadásra kb 16 darab. Az exportált MK2-esek hazai változata.

Szu-30K
Hajtómű: MMPP Szaljut AL-31F
Radar: Mint a Szu-30-asban (Szu-27PU)
Gyártja: Irkut (IAPO)
Használó országok Ezek eredetileg a szovjet PVO számára készült Szu-27PU-k voltak, melyeket Indiának adtak el Szu-30K néven a Szu-30MKI program előzményeként, hogy Indiában is felkészüljenek a T-10-es gépcsalád üzemeltetésére. Ez is az 1996-os Szu-30MKI szerződés része volt, azzal az opcióval, hogy a program felfutásakor ezeket is átalakítják MKI standardra. Eltekintettek tőle, India végül orosz hozzájárulással továbbexportálta őket valahová Afrikába.

Szu-30KI
Hajtómű: MMPP Szaljut AL-31F
Radar: Mint a Szu-27Sz-ben
Gyártotta: KNAAZ (KNAAPO)
Együléses Szu-30-as, levegőben utántölthető. Lényegében egy levegőben utántölthető Szu-27Sz, az összes példány Indonéziában van (KI)

Szu-30MKK
Hajtómű:MMPP Szaljut Al-31F, nem tolóerő-vektorált
Radar: az első húsz N001 VEP a 21. példánytól kezdve Fazotron N010 Zsuk-MSz
Gyártja: KNAAZ (KnAAPO)
Használó országok: Kína

Szu-30MKI, MKM, MKA MKA2 (?)
Hajtómű: NPO Szaturn AL-31FP tolóerő vektorált, 500kg plusz fékpadi tolóerő, kis mértékben teljesítmény növelt
Radar: N011 Barsz (PESA)
Gyártja: Irkut (IAPO)
Használó országok: India (MKI), Algéria (MKA), Malajzia (MKM)

Szu-30MKV*
Hajtómű: MMPP Szaljut AL-31F, de tolóerő csökkentett(!), 1 tonna mínusz fékpadi tolóerő, a nagyobb élettartam miatt.
Radar: Mint az MKK-ban
Gyártja: KNAAZ (KNAAPO)
Használó országok: Venezuela

Szu-30MK2V
Hajtómű: MMPP Szaljut AL-31F
Radar: Mint az MKK-ban
Gyártja: KNAAZ (KnAAPO)
Használó országok: Vietnám

Szu-30SzM
Hajtómű: NPO Szaturn AL-31FP tolóerő vektorált, kis mértékben teljesítmény növelt
Radar: N011 Barsz (PESA)
Gyártja: Irkut (IAPO)
Használó országok: Oroszország, Továbbfejlesztése megkezdődött: Szu-30SzMD néven az NPO Szaturn AL-41F1-Sz hajtóműveit kapja meg.

Szu-33
Hajtómű: NPO Szaturn AL-31F-3Sz, tengeri üzemre felkészítve, növelt gázhő, kb 5-600kg plusz fékpadi tolóerő, gyorsabb gázreakció
Radar: Mint a Szu-27P-nél
Gyártja:KNAAZ (KNAAPO)
Használó országok: Oroszország

Szu-35Sz
Hajtómű: NPO Szaturn AL-41F-1Sz, tolóerő vektorált, két tonna plusz fékpadi tolóerő, javított karakterisztika, jelentősen megnövelt teljesítményű
Radar: N035 Irbisz (PESA)
Gyártja:KNAAZ (KnAAPO)
Használó országok: Oroszország, Kína

Szu-34
Hajtómű: MMP Szaljut AL-31FM-1, 1 tonna plsz fékpadi tolóerő, teljesítmény növelt
Radar: Leninec B004 (PESA)
Gyártja: NAPO
Használó országok: Oroszország

.
.
" Eltekintettek tőle, India végül orosz hozzájárulással továbbexportálta őket valahová Afrikába"
.
Ha igazak a hirek, Angolaba kerultek a hanyatott sorsu Szu-30K gepek.
.
.
Szu-30 MK2-t elvileg Uganda is uzemeltet.

 

[Allesmor Obranna]

.
.
Ha prototipusokat is gyujtesz, akkor mintha a Szu-34-nek lett volna egy idöszaka, amikor Szu-32FN neven futott az eppen aktualis allapot

Az nem prototípus volt, csak egy számjáték.
Az eredetileg Szu-27IB (Isztrebityel-Bombargyirovcsik) T-10V már elég hamar átneveződött (az 1992-es, 93-as átnevezési hullám idején, Szu-27K/Szu-33, Szu-27M/Szu-35, Szu-27PU/Szu-30, MiG-29M/MiG-33...ezt később visszacsinálták) Szu-34-esre, de váratlanul az 1995-ös Le Bourget-i légiszalonra mint Szu-32FN néven jelölték a típust.
Az FN utótagnak amúgy semmi értelme, de jobban belegondolva végül is lett volna a számozásban logika.
A Szu-24-es váltótípusaként logikus választás az eggyel modernebb típust Szu-34-esnek nevezni. Ez így is lett.
Hanem az egykori Szu-17M exportverziójának, a Szu-22-esnek is lehetett volna utódja Szu-32-esként.
Olyannyira, hogy még egy hónapja is olvastam olyat, hogyha a Szu-34-est elkezdenék exportálni, akkor annak Szu-32 lenne a jelölése. Nem csak mert ez rímel a Szu-22-esre, de ez lehet finom utalás is arra, hogy ez képességcsökkentett variáns.
Persze se a Szu-17/20/22-esnél, se a Mi-24/35-nél nem utalt a magasabb szám a képességekre, itt azonban megjátszhatják ezt is.

 

[Capslock27]

Az nem prototípus volt, csak egy számjáték.
Az eredetileg Szu-27IB (Isztrebityel-Bombargyirovcsik) T-10V már elég hamar átneveződött (az 1992-es, 93-as átnevezési hullám idején, Szu-27K/Szu-33, Szu-27M/Szu-35, Szu-27PU/Szu-30, MiG-29M/MiG-33...ezt később visszacsinálták) Szu-34-esre, de váratlanul az 1995-ös Le Bourget-i légiszalonra mint Szu-32FN néven jelölték a típust.
Az FN utótagnak amúgy semmi értelme, de jobban belegondolva végül is lett volna a számozásban logika.
A Szu-24-es váltótípusaként logikus választás az eggyel modernebb típust Szu-34-esnek nevezni. Ez így is lett.
Hanem az egykori Szu-17M exportverziójának, a Szu-22-esnek is lehetett volna utódja Szu-32-esként.
Olyannyira, hogy még egy hónapja is olvastam olyat, hogyha a Szu-34-est elkezdenék exportálni, akkor annak Szu-32 lenne a jelölése. Nem csak mert ez rímel a Szu-22-esre, de ez lehet finom utalás is arra, hogy ez képességcsökkentett variáns.
Persze se a Szu-17/20/22-esnél, se a Mi-24/35-nél nem utalt a magasabb szám a képességekre, itt azonban megjátszhatják ezt is.

.
.
Es forditott szamjatek is van, pl amikor az Il-76 kodtol nem tudnak elszakadni, es millio betut adnak inkabb hozza a sokszorosan atalakitott, teljes uj elektronika, uj hajtomu, uj szarny, növelt teherbiras, stb gephez. Vagy a Tu-22M3 utan sem tudnak M4 nevet adni az M3M-nek.

 

[Capslock27]

Az nem prototípus volt, csak egy számjáték.
Az eredetileg Szu-27IB (Isztrebityel-Bombargyirovcsik) T-10V már elég hamar átneveződött (az 1992-es, 93-as átnevezési hullám idején, Szu-27K/Szu-33, Szu-27M/Szu-35, Szu-27PU/Szu-30, MiG-29M/MiG-33...ezt később visszacsinálták) Szu-34-esre, de váratlanul az 1995-ös Le Bourget-i légiszalonra mint Szu-32FN néven jelölték a típust.
Az FN utótagnak amúgy semmi értelme, de jobban belegondolva végül is lett volna a számozásban logika.
A Szu-24-es váltótípusaként logikus választás az eggyel modernebb típust Szu-34-esnek nevezni. Ez így is lett.
Hanem az egykori Szu-17M exportverziójának, a Szu-22-esnek is lehetett volna utódja Szu-32-esként.
Olyannyira, hogy még egy hónapja is olvastam olyat, hogyha a Szu-34-est elkezdenék exportálni, akkor annak Szu-32 lenne a jelölése. Nem csak mert ez rímel a Szu-22-esre, de ez lehet finom utalás is arra, hogy ez képességcsökkentett variáns.
Persze se a Szu-17/20/22-esnél, se a Mi-24/35-nél nem utalt a magasabb szám a képességekre, itt azonban megjátszhatják ezt is.

.
.
Egyebkent az is egy szamjatek, hogy az amerikai F-35-re reagalva az orosz MiG-nek es a Szuhojnak is kellett most szinte egyszerre 35-ös szamu gep, hogy mutassak, hogy aktualisak ök is.

 

[Allesmor Obranna]

.
.
Es forditott szamjatek is van, pl amikor az Il-76 kodtol nem tudnak elszakadni, es millio betut adnak inkabb hozza a sokszorosan atalakitott, teljes uj elektronika, uj hajtomu, uj szarny, növelt teherbiras, stb gephez. Vagy a Tu-22M3 utan sem tudnak M4 nevet adni az M3M-nek.

Mert átépített gépről van szó. Volt olyan, hogy M4-es, de csak egy darab készült és az se jutott el abba a fázisba, ami miatt átépítették, vagyis nem kapta meg végül a Tu-160-as hajtóművét.
Az Il-76-os esetében pedig a legújabb példányokat eredetileg Il-476-osnak hívták.

 

[molnibalage]

Mitől lehet az, hogy nem jelennek meg egyes beszerzések a kiegészítéseidből? A hibás típusjelzést javítottam az idézetben, hogy könnyebben érthető legyen.

2010 és 2011 között valószívűleg kínai exportból visszamaradt, 12 darab Szu-27AzM3-at adtak át az Orosz Légierőnek. Majd, 2014 és 2019 között újabb 12 darab, régi gépből korszerűsített példányt adtak át. Az észak-kaukázusi 3. vadászrepülő ezred van ezzel a 24 db Szu-27SzM3-al felszerelve. (Több korszerűsítését tervezték, de a programot leállították)

Ebből az első 8+4 = 12 db megvan. A második nincs. Az lehet az oka, hogy 12 db akkor azért új, mert azok Kína által már nem kért gépek, de a 12 db upgrade az nem új?

 

[Allesmor Obranna]

A táblázat 2018-ig viszi a programokat, de a mostani (átmenetes orrkúpfestésű, jellemzően piros 70,71,... számozású) kontingensnek még nem értek a végére.
Még szerintem most is van a KNAAZ gyártósorán SzM3-as amit a vadiúj Szu-35Sz-ek mellett gyártanak.

 

[boki]

Ebből az első 8+4 = 12 db megvan. A második nincs. Az lehet az oka, hogy 12 db akkor azért új, mert azok Kína által már nem kért gépek, de a 12 db upgrade az nem új?

Igen. A másik 12 Szu-27P/Sz modernizáció SzM3 szintre. Vannak táblázatok amelyekben benne vannak a modernizált gépek is.

 

[molnibalage]

Igen. A másik 12 Szu-27P/Sz modernizáció SzM3 szintre. Vannak táblázatok amelyekben benne vannak a modernizált gépek is.

Hú, kérhetnénk azt a táblázatot is?

 

[Allesmor Obranna]

Három különböző Szuhoj gépeket gyártó üzem van Oroszországban jelenleg, ezek a következőek:

1. NAPO Novoszibirszkben.

Itt készültek a Szu-24-esek és a kétezres években a Szu-34-esek is. A Szu-34-est ez az üzem fejlesztette ki. Jelenleg csak ezt a modellt gyártják. A Szu-34-esben MMP Szaljut AL-31FM-1-es hajtómű van, ami az alapváltozatnál 10kN-al erősebb és az élettartama is magasabb. Radarja a Leninec B004 PESA antennás radar.

2. Irkut (korábban IAPO) Irkutszkban

Fő profiljuk a TVC (tolóerő-vektorált) fúvócsöves NPO Szaturn AL-31FP hajtóművel szerelt Tyihomirov N011 Barsz radarral ellátott, digitális fly by wire (FbW) vezérlésű, kacsaszárnyas Szu-30MKI/MKA/MKM és SzM. Az előbbi hármas készült Indiának, Algériának és Malajziának, Indiának izraeli–angol–orosz avionikával, a mohamedán vevőknek francia–orosz és francia–svéd–orosz avionikával. A radarja a Tyihomirov tervezte N011 Barsz PESA antennás radar. A hajtómű tolóereje papíron azonos a klasszikus AL-31F-ével, csak van tolóerő-vektorálás.

Az AL-31FP-t Ufában az UMPO-nál készítik, ami szintén része a Szaturn-nal, Aviadvigatyel-el, Klimovval, Kuznyecovval, a Csernyisev gépgyárral közös United Engine Corporation-nek.

A konkurens MMPP Szaljut egy másik tömörülés része, de napjainkra a PAK-FA hajtóművének szánt ˝30-as gyártmány˝ miatt úgy fest beolvadnak ők is az UEC-be, ami végül is teljesen normális lenne.

Az Irkutnál készültek korábban a kétüléses Szu-27UB-k, így nem véletlen, hogy ezen alapszik a fentebb említett Szu-30-as variáns, amelynél az üzletet 1996 nyarán Farnborough-ban kötötték meg és az első felszállást 1997 nyarán már végre is hajtották. A modern idők legrövidebb fejlesztési periódusa ez, hiszen ez az akkori Szu-30MK-ból és Szu-37-ből létrehozott hibrid előtte nem létezett. A történet szépséghibája, hogy az igazán kulcsrakész gép az integrált nyugati elektronikával csak 2003-ra lett kész, viszont így se rossz, külön figyelembe véve, hogy az érdemi munkát az Irkut vitte mind a fejlesztésben, mind pedig az integrációban úgy, hogy eredetileg a már ideiglenesen leszállított Szu-30K gépek átalakítását kérte az indiai fél, nem pedig a komplett új gépeket.

Az Irkutnál alkalmazzák ma a legmodernebb technológiákat az orosz repülőiparban, itt vették alkalmazásba a legtöbb nyugati és japán megmunkáló központot, itt alkalmazzák a legtöbb, külföldön is képzett munkaerőt. Meg is látszik a minőségen. Jelenleg a második etap algériai MKA-t és a második csoport kazah SzM-et gyártják.

Emellett itt készül a Jak-130-as, a Be-200-as, itt végzik az A-50U modernizációt, itt készült az indiai AWACS az izraeli radarral, itt fejlesztik a Jak-152 kiképzőgépet, itt készül az MSz-21 utas gép a legújabb P&W PW1000G geared turbofan (bolygóműves) hajtóművel. Igaz, csak a prototípusba jut ebből a modern hajtóműből a szankciók miatt, de a második gépbe már az orosz Szolovjov/Aviadvigatyel PD-14-est rakják, ami külsőre elég modern jegyekkel bír és ahol szintén tervben van a geared turbofan kialakítás.

3. KNAAZ (korábban KnAAPO) az Amur-menti Komszomolszkban

Itt készült az összes együléses Szu-27P és Sz változat, az összes Szu-33-as, az összes Szu-27M (T-10M, vagy Szu-35, illetve Szu-37), itt készült az Sz-37 (későbbi nevén Szu-47) Berkut prototípusa, további itt készül a Szu-35Sz és az összes PAK-FA prototípus. A kilencvenes években a túlélés érdekében ide hozták át a korábban nem gyártott Szu-30-asok egy részét. Itt végezték el a Szu-27SzM és SzM3 modernizációt/építést is.

Ez utóbbiakból lettek rendre a kínai Szu-30MKK-k, melyek megkapták a hetedik Szu-27M prototípustól kezdve alkalmazott magasabb függőleges vezérsíkot (minden tandem kétüléses T-10-esnek magasabb a függőleges vezérsíkja, csak ilyet a KnAAPO nem gyártott, így használta azt, amije már volt a nagyobb orrú Szu-27M-jeihez), majd az MKK-ból kifejlesztett vietnámi, angolai, indonéz, MK2-esek és a venezuelai MKV gépek.

Ezek a Szu-30-asok a többi addigi KnAAPO produktumhoz hasonlóan az MMPP Szaljut Al-31F hajtóműveit kapták meg. Az AL-31F alapváltozatának navalizált verziója a Szu-33-asokban használt AL-31FSz-3. Itt minimális a tolóerőbeli növekmény, a hangsúly a korrózióvédelmen volt.

A venezuelai gépeknél az AL-31F-ek tolóerejét csökkentették, hogy az élettartam nagyobb lehessen.

A KnAAPO-féle Szu-30-asok alapból az N001 Mecs radart, vagy annak modernizált változatát, illetve a Fazotron N010 Zsuk-MSz radarját használják.

Miután az összes export Szu-30 változatot legyártották, Putyin elrendelte, hogy az orosz légierőnek is rendelkeznie kell modern többfeladatú gépekkel, így egyszerre kapott megrendelést a KnAAPO/KNAAZ és az Irkut is.

Az Irkut Szu-30SzM gépe fent említve volt, a KnAAZ gyártmánya az MK2-esen alapuló M2 lett. A KnAAZ nagy előnye volt, hogy az ő gépeikben sohasem volt külföldi avionika, minden rendszer hazai gyártású, így a domesztikálás egyszerűbben valósulhatott meg. Újítás volt, hogy az M2 is megkapta a Szu-34-esekben használt ˝42-es gyártmányt˝ erőforrásként (hajtómű), vagyis az MMPP Szaljut AL-31FM-1-est ami az alapverziónál erősebb 10kN-al a fékpadi tolóerőt nézve.

Szemben az Irkut 60+ darabos Szu-30SzM rendelésállományával, az orosz légierő igazából csak a kiöregedő UB-k pótlására dobott be a rendszerbe 16 darab Szu-30M2-est, melyek egy korábbi, de nem realizált külföldi megrendelésből maradtak vissza és még nem voltak készen. Amennyire én tudom, mindettől függetlenül még van a gyártósoron pár darab M2-es.

Azonban mostanra a fő profil a Szu-35Sz és a PAK-FA prototípusa. A Szu-35Sz fő avionikai újdonsága N035 Irbisz radar az N011 Barsz-on alapszik amelyet még a nyolcvanas években a Tyihomirov tervezett az N007 Zaszlon radar alapján, hogy az beférhessen a tervezett T-10M-ek orrába is. Az N035-ös fő újítása a Barsz-hoz képest az, hogy bár a sugáreltérítés passzív-elektronikus, de maga az antenna mechanikusan is kitéríthető. Ezen felül a hajtóműve az NPO Szaturn (mostanra UEC JSC) "117-es gyártmánya", vagyis az AL-41F-1Sz. Ez ma a legnagyobb teljesítményű utánégetős sugárhajtóműve az oroszoknak, ami harcászati repülőgépbe kerül. Hiszen az Aviadvigatyel D-30F6-osokat már a kilencvenes évek óta nem gyártják, a Kuznyecov hajtóművei meg stratégiai bombázókba kerülnek.

A PAK-FA gépek szintén ezeket a hajtóműveket kapják meg, de csak átmenetileg, hiszen a fő hajtómű már az UEC JSC "30-as gyártmánya" lesz. A PAK-FA radarja a Tyihomirov N036 AESA radar rendszer, ami egy fő és több különböző mellékantennából áll.

A kínai Szu-30MKK-k igazából közelebb állnak a Szu-27UB-hoz, mint az indiai MKI-k. A tolóerő-vektorálós indiai, vagy maláj, netán algériai gépek az Irkutnál készülnek, a hajtóművük pedig az NPO Szaturn-féle AL-31FP. A kínai gépek a KnAAPO/KNAAZ-féle Szu-30MKK-k, amelyek más országokban MK2-néven lettek értékesítve és ezekben a hajtómű sima, ˝klasszik˝ MMPP Szaljut-féle AL-31F. A hagyományos Szu-27UB-k is ugyanilyen hajtóművel vannak szerelve. A Szu-27UB-k eredeti gyártója viszont az Irkut, míg a KnAAPO korábban nem gyártott kétüléses gépet, az első ilyen típusuk az MKK/MK2. Amúgy az orosz légierőnek szánt változatok közül az SzM készül az Irkutnál és ez az MKI-n alapszik, míg az M2 készül a KNAAZ-nál az MK2 alapján.

Tehát, ha azt mondjuk ˝Szu-30˝ akkor az nem egy repülőgép, hanem egy kiterjedt típuscsalád, amit egyszerre két repülőgépgyárban készítenek, hajtóműveiket két külön tervezőiroda és két külön hajtóműgyár állítja elő, vagy N001 Mecs radarjuk van, vagy N011 Barsz (ezeket legalább a Tyihomirov tervezte), de például a kínai MKK kontingensből az első húsz N001VEP-el került leszállításra, míg a 21. példánytól kezdve N010 Zsuk-MSz-el, amit viszont a konkurens Fazotron cég készít. Az MKI/MKA/MKM/SzM kacsaszárnyas és teljes körű digitális FbW rendszerű a kormányvezérlése, amibe beintegrálták a TVC mozgatását is, az MKK/MK2/M2 FbW rendszere a régi analóg, csak a magassági kormányokra.

Amúgy ebből neked hogyan sikerült azt a táblázatot összerakni, amit fentebb megejtettél? Mert én itt anno ugyanazt írtam le cselekménye formában, mint amit belejavítottam a te táblázatodba is. Sem akkor se most nem írtam mást, csak max elvesztél a részletekbe.
Hogyan is szoktad mondani? Értő olvasás...

 

[molnibalage]

Amúgy ebből neked hogyan sikerült azt a táblázatot összerakni, amit fentebb megejtettél? Mert én itt anno ugyanazt írtam le cselekménye formában, mint amit belejavítottam a te táblázatodba is. Sem akkor se most nem írtam mást, csak max elvesztél a részletekbe.
Hogyan is szoktad mondani? Értő olvasás...

Nem sikerült. Ennyi.
Örülök, hogy most már meg van. Köszönet érte.

 

[boki]

Pl.

2017-6, 2018-6 egészen pontosan

 

[molnibalage]

Pl.

2017-6, 2018-6 egészen pontosan

Ez tök ugyanaz a kép, amit én is felraktam.

 

[borisz]

Mitől lehet az, hogy nem jelennek meg egyes beszerzések a kiegészítéseidből? A hibás típusjelzést javítottam az idézetben, hogy könnyebben érthető legyen.


Ebből az első 8+4 = 12 db megvan. A második nincs. Az lehet az oka, hogy 12 db akkor azért új, mert azok Kína által már nem kért gépek, de a 12 db upgrade az nem új?

Nem MiG-29 SzMT az az első sor?

 

[boki]

Ez tök ugyanaz a kép, amit én is felraktam.

Bocs, nem azt akartam.

Itt ebben pl. nincenek benne az SzM3-ak:

 

[boki]

Szu-35Sz-nél is áttértek a Szu-30SzM típusú oldalszám festésre

https://www.facebook.com/video.php?v=588509124889313