M
molnibalage
Guest
Pedig ennek a listának egy részét leokéztad... Ez volt a szöveg mellé.Te tényleg nagyon elvesztél!
------------------------------
Amikor azt írja bárki, hogy Szu-30, akkor az egy Su-27UB-ből – ez a kétüléses gyakorló változat – kifejlesztett nagy hatótávolságú, levegőben utántölthető repülőgépre gondol, ami valójában a Szu-27PU. Ez változatot a Szovjetunió végóráiban fejlesztettek ki, a Honi Légvédelem (PVO) számára. Ebből pár darabot vett át a légierő, a maradék állt a gyárudvaron. Ekkor jött az ötlet, hogy kapjon a gép földi célok elleni (kezdetben nem precíziós) csapásmérő kapacitást, miután a típusjelzés a szovjet, hellyel-közzel alkalmazott hagyományoknak megfelelően páros számozású lett, így lett Szu-30.
(Többfeladatúság nélkül akkoriban már esélytelen volt bárki komolyan kilépni az export piacra, ezért ez a fejlesztés elengedhetetlen volt.)
A Szu-30-ast még ebben a formában sem tudták eladni, de a fejlődés nem állhatott meg, így az OKB Szuhoj létrehozta az igazi multirole verziót, a kiterjedt fegyverzetű, többcélú Szu-30M változatot. Ennek export változata lett a ˝Kommerszant˝ azaz kereskedelmi modell, a Szu-30MK. A Szu-30MK időrendben első vevője lett Kína, így lett Szu-30MKK, ami egy többcélú (M), kereskedelmi (K), kínai (K) változat, nem orosz igények szerint lett fejlesztve.
Kicsivel később megkötötték az indiai üzletet is a jóval komplexebb MKI-ra, de ennek teljesítéséhez idő kellett, így az orosz fél réskitöltésként felajánlotta gyárudvarról az alap Szu-30 változatot, mivel Indiának korábban nem volt Szu-27-ese típusa. (Kína a ’90-es években vett Szu-27SzK és UB gépeket, ezért már valamennyire ismerték a családot.) Az eladást követően ezek a gép példányok is kereskedelmi verziók lettek, így típusjelük Szu-30K-ra változott. Ezek a gépek az MKI darabszámának felfutásáig maradtak az indiai légierőben.
Később ezek a réskitöltő gépek tovább értékesítődtek, vagy a fehéroroszokhoz, vagy valahová Afrikába kerültek. Menet közben volt egy izolált modell is, a mindössze pár darabos indonéz Szu-30KI "flotta". Ennek a változatnak az érdekessége, hogy együléses. Azaz napjainkban az egyetlen olyan Szu-27Sz leszármazott, ami levegőben utántölthető, többfeladatos (multirole) és az R-77-est is hordozhatja. Ennek fényében érthetetlen, hogy a későbbi Szu-27SzM/SzM3 programból kikerült orosz gépek miért nem kapták meg végül az utántölthetőséget, ha egyszer eltolták a KOLSz-t (infravörös célkereső gép orrán), hogy helyet csináljanak neki, ha ez a korábbi Szu-30KI-n már működött.A Szu-30KI-kből két darabot a Gromov intézet kapott meg, Anatolij Kvovcsur repülgetett velük a kilencvenes években a kétülésesek mellett, melyek viszont még most is megvannak.
Később Indonézia vett a Szu-30MK2-esből is, amely a kínai MKK azon változata, ami nem tartalmazza a kínai igényeket, mondhatni ˝jóárasított˝ általánosabb modell, mindenki másnak. Többek között Etiópia, Angola, Vietnam, akik vettek ebből. Az MK2-esből lett a venezuelai MKV, némi speciális igénnyel.
Közben haladt az Irkut-féle indiai ˝szuperhibrid˝, multirole verzió története is, ez lett az MKI, ahol az I jelentése indiai. Ennek nyomán készült el a maláj MKM és az algériai MKA változat is.
Ez idő táján a belorusz Baranovicsi repülőgép nagyjavító üzem is kapott engedélyt a Szuhojtól, hogy az alap Szu-30M képességeinek egy részét kiépíthesse a sima Szu-27UB gépein, ezek lettek így a Szu-27UBM változatok, melyek a beloruszon kívül még a kazah légierőben találhatók meg. H-29, H-31, KAB-500 és csak Szuhoj üzemeltetők közül egyedüliként a kazahoknál LITENING lézeres célmegjelölő konténer is integrálva lett. Ez utóbbi úgy jöhetett a képbe, hogy korábban a Szuhojnak el kellett végeznie a Litening integrációt a Szu-30MKM-re, mely történetben külön érdekesség, hogy a maláj fél kérésére az MKI avionikájának izraeli komponenseit más gyártókéra váltották ki, de a konténer mégis maradt.
A putyini döntés, miszerint fel kell számolni azt a tarthatatlan állapotot, hogy az orosz gyárak külföldre modernebb technikát szállítanak, mint belföldre, beindította a KnAAZ-nál és az Irkutnál a jókedvet. A döntést követően ugyanis a KnAAZ létrehozta a Szu-30MK2-ből az M2-est, míg az Irkut az MK (a harmadik karakter a vásárló ország betűkódja) alapján a ’K’ elhagyásával a Szu-30SzM-et, ahol az ’Sz’ a belföldi sorozatgyártott modellt jelenti.
