Szu-27 / Szu-30 / Szu-33 / Szu-35 Flanker (Szuhoj)

A gépágyúlőszer a harcigépekbe ősidők óta mindig be van tárazva. Képzeld el ha éles riadó van és 20-30 percen belül el kell hagyni a bázist a teljes állománynak, és leszállva a tartalék/települő reptéren - mivel "helyzet van" - harckészültséget kell adni. Lőszer nélkül "kissé" problémás lenne. Egyébként az állandóan betárazott lőszer miatt fordulhatott elő, hogy egyszer Tökölön egyik szovjet gépen hibás/zárlatos elektromos rendszer miatt rep-előtti ellenőrzésen AKKU-kapcsoláskor elsült a GS-23 gépágyú és ellőtte az orrfutószárat, a gép meg orra esett.

Taszáron meg asszem a 01-es Szuhoj szólalt meg a hangárban.
 
  • Tetszik
Reactions: vilmoci and emel
A Ruszkije Vityazi a világ egyetlen olyan bemutató csoportja, amelyik egyszerre három különféle típust is aktívan repül.
Háromféle gép, kabinkialakítás, hajtómű és kezelhetőség.

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

Érdemes 0:29-nél megállítani a képet. Szu-35Sz éles R-37M-et indít!

Hasonlóan érdekes még 1:11-nél a kabintető nélküli Szu-57 repülési teszt is.
 
Egy rövidebb videó
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
Szu-35Sz és R-37M
2NKNvRIZuCU.jpg
 
Érdekes, olyan f-22 féleség :D

2D vector nozzles on SU-27LL-PS testbed.

EjjT8TwU8AAaw6c

EjjT8lBVoAAtjke
Ehhez a koncepcióhoz tervezték használni ezt a szögletes fúvócsövet:

7629396_original.jpg

Ebből az 1:1-es mock up-ból lett aztán az Sz-32, majd később Sz-37, végül Szu-47 Berkut.
A fenti kísérleti szögletes fúvócsővel szerzett tapasztalatok alapján végül elvetették ezt a dizájnt és a D-30F11-es hajtóműveket körszimmetrikus, nem vektorálós kivitelben alkalmazták a Berkuton.
A D-30F11-es nem más, mint a MiG-31M gépek D-30F6M hajtóművének kicsivel kisebb átmérőjű fúvócsővel szerelt alváltozata.
A D-30F6M pedig szintén igen kis darabszámban készült a pár darab MiG-31M gépehez. A D-30F6M csupán abban különbözik az F6-ostól, hogy magasabbra vették a gázhőt és így a tolóerő 15 tonnáról 16 tonnára ment fel.
A D-30F11-esből csak az egyetlen darab Szu-47-eshez készült pár példány.
Azért kellett ezt a hajtóművet használni, mert az AL-31F gyenge lett volna, az AL-41F pedig a konkurens MiG 1.44-be került beépítésre.
Annak statikus 18 tonnás tolóerejéhez képest a D-30F11-es 16 tonnája ugyan elmaradt, de még így is tudták használni.
Ahogy a MiG 1.44-et, úgy a Szu-47-est (sőt, már a fenti képeken látott szögletes fúvócsöves előtanulmányt is) a 17-18 tonnás tolóerejű “20-as gyártmány” teljesítményére alapozták.
Ez azonban nagyon késett és a változtatható kétáramúsági fok, a kontra rotáló forgórészek és az extra magas gázhő rendesen feladta a tervezőknek a leckét. Miközben a projekt természetesen alulfinanszírozott volt.

A képen látott fúvócső azonban csak egy szimpla AL-31F után lett szerelve. Még így is túl nagy volt a terhelés, annak ellenére is, hogy a szovjetek, magukhoz képest jócskán erőn felül, de az amerikaiakkal azonos módon, igen komplexen használták a titánt, a nagy hőszilárdságú karbonszálas és kerámia csempe elemeket.
Pont, mint az YF-23-asnál is láthattuk.
Az is látszott, hogy túl a negatív tapasztalatokon, még az se látszott egyátalán, hogy ezt a konstrukciót képesek lesznek-e sorozatban gyártani.
Szóval az egész megmaradt szovjet-orosz technikatörténeti érdekességnek.
 
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.