Na itt aztán van minden. Elég látványosak a kamerszögek.
Az látszik, hogy két külön eseményt láthatunk, egy függesztmények nélküli Szu-30SzM géppár légiharcol közepes magasságon, a tenger felett egy, vagy két MiG-29SzMT ellen.
Ez lehet 2vs1 vagy 2vs2 manőverező légiharc gyakorlás.
A másik jelenetsor megintcsak egy géppárról ksézült, amelyek ezúttal Sz-13-as nemirányított rakétákkal, szárnyanként dupla (4x5) B-13L indítóval méren csapást a közeli lőtér céljai ellen.
Mind a két esetben látható, hogy a fiatal pilóták izgatottak, a hátul ülő oktatók meg úgy elvannak, mintha valami sétarepülésen lennének:
Az látszik, hogy két külön eseményt láthatunk, egy függesztmények nélküli Szu-30SzM géppár légiharcol közepes magasságon, a tenger felett egy, vagy két MiG-29SzMT ellen.
Ez lehet 2vs1 vagy 2vs2 manőverező légiharc gyakorlás.
A másik jelenetsor megintcsak egy géppárról ksézült, amelyek ezúttal Sz-13-as nemirányított rakétákkal, szárnyanként dupla (4x5) B-13L indítóval méren csapást a közeli lőtér céljai ellen.
Mind a két esetben látható, hogy a fiatal pilóták izgatottak, a hátul ülő oktatók meg úgy elvannak, mintha valami sétarepülésen lennének:
Imádom, ahogy a műszakiak állandóan elköszönnek a induló gépektől. 
Ez amúgy érdekes szokás, amerikaiaktól is gyakran látom ezt a szárnyvég megérintéses babonás rituálét, de másoktól nemigen.Imádom, ahogy a műszakiak állandóan elköszönnek a induló gépektől.
Szerintem egy nagyon kedves szokás. Talán az eddigi legközvetlenebb, ugyanakkor legegyszerűbb kifejezési módja egy-egy ember technika iránti szeretetének (különösen, mivel az ő konkrét munkájának eredménye, hogy az adott technika működik, és biztonságosan hazaviszi a közvetlen működtetőjét).
Imádom, ahogy a műszakiak állandóan elköszönnek a induló gépektől.
Ki tudja, látják-e még?
Jaja, minden gépnek van "hozzá delegált" saját üzemeltető műszakija, a pilóták meg úgy repülnek velük hogy kinek melyik jut. Ezért nem csoda hogy a géphez érkező pilótára (főleg ha "új fiú") úgy néz a műszaki, hogy benne van a tekintetében: "Aztán vigyázz ám a gépEMre, mert ha valamit csúnyálkodsz vele hát eltöröm kezed-lábad/letöröm a derekad/ kitolom a szemed öcsém!", ízlés és vérmérséklet szerint választható a tekintet súlyának megfelelő értelmezés!A gépeket a szerelök „ babájuknak“ tekintik, amit használatra odaadnak a pilótának.
Mint a versenylovaknál. Ott is a lovâsz évekig ápolja ugyanazt a lovat, a zsokèk vâltoznak, gyakran versenyröl versenyre.
Jaja, minden gépnek van "hozzá delegált" saját üzemeltető műszakija, a pilóták meg úgy repülnek velük hogy kinek melyik jut. Ezért nem csoda hogy a géphez érkező pilótára (főleg ha "új fiú") úgy néz a műszaki, hogy benne van a tekintetében: "Aztán vigyázz ám a gépEMre, mert ha valamit csúnyálkodsz vele hát eltöröm kezed-lábad/letöröm a derekad/ kitolom a szemed öcsém!", ízlés és vérmérséklet szerint választható a tekintet súlyának megfelelő értelmezés!
1db Mig-29 uzemeltetéséhez mennyi muszaki szaki kellett nálunk?
Ill. Mennyire specifikusak a muszakiak egy 29-es szintu gépnél, minden szerelo ért minden részéhez, vagy szét van szedve teruletekre, villamosság, fegyverzete, hajtómű, stb?
Van műszerész, sárkányos, fegyveres, stb, igen.
Ember/ 1 db gépre bontani nem tudom, érdemes-e.
3 fő is el van vele, csak hosszú lesz.
Inkább században érdemes gondolkodni.
Persze volt (van?) olyan, hogy egy géphez tartozik egy szerelő, és fordítva, csak akkor is vannak mások mögötte.
Más az üzemeltetés, és más a karbantartás létszámigénye. A napi gyakorló repülések üzemeltetéshez gépenként szerintem 2 ember (sárkány-hajtóműves és EMO-s = elektromos, műszer oxigénes szakág) elég lehet, de éleslövészethez, készültség felfegyverzéséhez kell a fegyveres szakág is. A 2 ember feladata a gép rep előtti/utáni ellenőrzése, hibák kiszűrése, üzemanyagokkal feltöltése, pilótának átadni/átvenni a gépet, mindent dokumentálni. Alap hogy mindenkinek legyen a gépre tipusvizsgája, hiszen sok rendszer sok más rendszerrel összefügg, összedolgozik, tehát tudni kell milyen kapcsolásnak milyen következményei lesznek. A karbantartás (hangármunka) az sokkal több, nagyobb munkákat jelent, itt már nemigen lehet olyan hogy bárki csinálhat bármit, a rendszereknek megvannak a felelős munkavezetői és ők osztják be az embereket a munkafeladatokra, vezénylik le a munkákat. A létszámigény és az időtartam főleg attól függ, hány órás (50, 100, 250, 500, stb.) karbantartásra vitték hangárba a gépet, kb. 20-50 fő között mozoghat a létszámigény. Ha konkrét hibát kell javítani akkor kisebb létszám kell, egy részük csak annyira szétbontja a gépet hogy a többi szakág hozzáférjen a területhez, a javítást el tudja végezni. Utána persze minden megbontott rendszert le kell tesztelni, ellenőrizni a működést, a paramétereket, szükség szerint szabályozni a rendszert/eket.
Fiatal pilóták gyakorló repülése (Szu-35Sz) Karéliában
Komszomolszk na Amure
Komszomolszk na Amure
