Szu-27 / Szu-30 / Szu-33 / Szu-35 Flanker (Szuhoj)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

  • Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:

    • a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
    • a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők

    Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.

    Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
13 216
61 300
113
Egyik sem.
Az AL-41F1-Sz ugye nem más, mint egy komolyan megbolondított AL-31F.
Felejtsük most el a TVC-t, mert nem ez a lényeg, hanem a nagynyomású kompresszor előtt levő kisnyomású kompresszor lecserélése egy jóval nagyobb átmérőjűre. Ez utóbbi által szállított levegőtömeg egy része ment és megy még most is a nagynyomású kompresszorba, a másik pedig megkerüli azt és az utánégetőbe kerül közvetlenül.
Tehát, ha ennek a szállítóképességét jelentékenyen megnöveljük, az nagy mértékben befolyásol olyan tranziens módokat is, mint pl az utánégetés begyújtása.
Főleg kis sebességeken, ahol még egy bizonyos érték alatt van a szívócsatornában az elősűrítés.
Pontosabban, álló helyzetből meginduláskor a szívócsatornába maga a kompresszor szívja be 100 százalékban a levegőt, tehát előtte csak nyomásesés van.
Egy utánégető rádörrentésekor viszont a külső áramban szállított levegőtömeg mögött hirtelen nyomásugrás jelentkezik.
Igen ám, ez lehet, hogy mind a nagynyomású kompresszor - tüzelőtér - turbina játszóterén kívüli probléma, de ha a forszázs bekapcsolásakor bepompázsol a kisnyomású kompresszor egyik, vagy összes fokozata, az visszahat a kisnyomású turbinára és visszahathat a nagynyomásúra is.
De nem csak ez a baj.
Az ilyen nyomáslengések kiolthatják az utánégető lángját is, ami az úgynevezett lángleválás jelenségét hozza.

Annak idején, mikor a General Electric F110GE129-esét 1989-91 között elkezdték tesztelni, illetve már sorozatban rendszeresíteni az F-16-osokon, nagyon sokszor volt felszállás közben lángleválás.
Ennek oka akkor az volt, hogy a GE100 vs GE129 dizájn upgrade lényegi része, vagyis a növelt levegőátfutású kisnyomású kompresszor (ami repülés közben látványosan javította a dinamikus tolóerő karakterisztikát) sokszor “fújta el” az utánégetés lángját.
Főleg NATO-üzemanyagot égető külföldi gépeken (ebből akkor elég kevés volt), illetve NATO kerozinnal tankolt USAF gépeken jött elő a jelenség.
Az USAF saját kerozinjával ritkábban.
Mára azonban ez már megszűnt, főképp, mert a GE129-esen is legalább annyi UV lángdetektor figyeli a gyújtási folyamatot, mint a konkurens PW229-esen.
Ez utóbbi ráadásul nemcsak, hogy nagyon kis kétáramúsági fokú (ami miatt a bypass levegő “káros” mellékhatásának veszélye is kisebb), hanem eleve úgynevezett zónás gyújtású.
A világ többi hajtóműgyártójától eltérően ugyanis a Pratt & Whitney a sajátjain zónákra osztott utánégetést használ.
A TF30-ason 5 zóna volt, az F100PW100/200/220-asokon hét zónás a afterburner, míg a PW229-esen 11 zóna van.

Azonban az AL-41F-1Sz hajtóműnél gyanítom, hogy vagy az UV lángdetektorok nem elégségesek, vagy - amit amúgy olvastam is egy orosz fórumon - a hajtómű FADEC rendszere nem az igazi.
Konkrétabban: költségcsökkentési okokból a Szu-35BM ambíciózusságához képest a Szu-35Sz hajtóművei nem azt az eredeti komplexitású FADEC-ot kapták meg, mint amivel mind a hajtóművet, mind a gépet eredetileg megálmodták.

Az viszont külön érdekesség, hogy a Szu-57-es program költségvetése alatt futtatott továbbgondolt AL-41F-1 (117, 117A, vagy 117F gyártmány), ahol eleve még a tolóerőn is növeltek és elviekben lehetne “játszani” a legújabb és legkifinomultabb kontroll rendszerekkel, szintén csak ezt a csigalassú, óvatoskodó startot lehet látni.

Mert amúgy a kérdésre válaszolva, ezzel érdemi fogyasztást nem csökkentenek…
 

fip7

Well-Known Member
2011. november 9.
18 470
55 523
113
Vegyük már észre, hogy a LoaL képesség bőven a 201x-es évek gyermeke...

Már bocsi, de az R-27ET esetén is megadta ezt a képességet a gyár. Ettől még vitathatod.
De basszus a MICA IR verzióját dedikáltan erre tervezték! (1996 a radaros, 2000's az IR)
Mica francia nyelvű leírása magyarra fordítózva:
"A repülés során a rakéta tehetetlenségi irányítást használ . Pályája végén a rakéta infravörös vagy elektromágneses keresővel keresi a célpontját .
A két rendszer felcserélhető.
A Thales által gyártott „AD-4A” aktív elektromágneses kereső a Ku sávban működik .
Az infravörös keresőt a Sagem Défense Sécurité gyártja . Ennek az az előnye, hogy teljesen diszkrét . Fedélzeti infravörös készenléti célokra is használható . Érzékelési képességei két infravörös frekvenciasávban lehetővé teszik a célpontok és a csalók megkülönböztetését .
A MICA két változata (elektromágneses és infravörös) a taktikai kontextustól függően nagy távolságra is lőhető, az infravörös változat különösen alkalmas közelharcra. 2010 végén az MBDA 93%-os sikerarányt jelentett be több mint 240 elkészített felvételen.
A rakéta a Rafale / MICA pár négy üzemmódjában használható: az 1-es és a 2-es módot a nagy hatótávolságú levegő-levegő kapcsolatokhoz használják, ezért a MICA két változatánál a nagy hatótávolságú lövéseknek felelnek meg. Ebben a két módban a rakéta a célpont jövőbeli helyzete felé mozog, ezt a kilövéskor memorizálja, majd amikor a kereső a cél észlelési hatótávolságán belül van, ez veszi át az autonóm irányítást egészen addig. végső elfogás. Ebben az esetben a rakétát ezért a kilövés után csatlakoztatják ( reteszelés az indítás után). Az 1-es mód esetén a leendő célpont helyzetét a lövészrepülőgéppel való adatkapcsolat frissíti, míg a 2-es módban a célpont jövőbeli helyzete nem frissül a rakéta repülése során. ezért tisztán a céltárgy memorizált paramétereinek függvényében van kifejlesztve, amíg el nem éri a kereső kötődési tartományát és aktiválódik a végső autonóm vezetés. A 3-as és 4-es módot a rakéta infravörös kereső változatával való rövid hatótávolságú műveletekre használják. A 3. módban a rakéta nagyon erős célzásra használható sisakirányzó használatával; repülés közben beakasztották, ezért indítás után Lock-on módba húzzák. A 4-es mód esetében a rakéta már a kilövés előtt be van kapcsolva ( reteszelés indítás előtt )."


Fekete kiemelések tőlem. Ez alapján LOAL rakéta.
Azért nem értem mi ebben a hihetetlen, mert se a MICA se az R-27ET esetén nincs ennek semmilyen műszaki akadálya, lévén mind két rakéta MCG-s.
Ez meg eleve azt jelenti, hogy a végső megközelítésben fogják be a célt.
A Mica radaros esetén ez aktív saját radar, az R-27ER esetén félaktív célbefogás végfázisban, az R-27ET és a Mica IR esetén infravörös önrávezetés.
Gondolom nem véletlen, hogy az infrás R-27ET nem kopott ki, miközben az R-77 nyugdíjazta az R-27ER-t.....
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
47 620
77 548
113
Egyik sem.
Az AL-41F1-Sz ugye nem más, mint egy komolyan megbolondított AL-31F.
Felejtsük most el a TVC-t, mert nem ez a lényeg, hanem a nagynyomású kompresszor előtt levő kisnyomású kompresszor lecserélése egy jóval nagyobb átmérőjűre. Ez utóbbi által szállított levegőtömeg egy része ment és megy még most is a nagynyomású kompresszorba, a másik pedig megkerüli azt és az utánégetőbe kerül közvetlenül.
Tehát, ha ennek a szállítóképességét jelentékenyen megnöveljük, az nagy mértékben befolyásol olyan tranziens módokat is, mint pl az utánégetés begyújtása.
Főleg kis sebességeken, ahol még egy bizonyos érték alatt van a szívócsatornában az elősűrítés.
Pontosabban, álló helyzetből meginduláskor a szívócsatornába maga a kompresszor szívja be 100 százalékban a levegőt, tehát előtte csak nyomásesés van.
Egy utánégető rádörrentésekor viszont a külső áramban szállított levegőtömeg mögött hirtelen nyomásugrás jelentkezik.
Igen ám, ez lehet, hogy mind a nagynyomású kompresszor - tüzelőtér - turbina játszóterén kívüli probléma, de ha a forszázs bekapcsolásakor bepompázsol a kisnyomású kompresszor egyik, vagy összes fokozata, az visszahat a kisnyomású turbinára és visszahathat a nagynyomásúra is.
De nem csak ez a baj.
Az ilyen nyomáslengések kiolthatják az utánégető lángját is, ami az úgynevezett lángleválás jelenségét hozza.

Annak idején, mikor a General Electric F110GE129-esét 1989-91 között elkezdték tesztelni, illetve már sorozatban rendszeresíteni az F-16-osokon, nagyon sokszor volt felszállás közben lángleválás.
Ennek oka akkor az volt, hogy a GE100 vs GE129 dizájn upgrade lényegi része, vagyis a növelt levegőátfutású kisnyomású kompresszor (ami repülés közben látványosan javította a dinamikus tolóerő karakterisztikát) sokszor “fújta el” az utánégetés lángját.
Főleg NATO-üzemanyagot égető külföldi gépeken (ebből akkor elég kevés volt), illetve NATO kerozinnal tankolt USAF gépeken jött elő a jelenség.
Az USAF saját kerozinjával ritkábban.
Mára azonban ez már megszűnt, főképp, mert a GE129-esen is legalább annyi UV lángdetektor figyeli a gyújtási folyamatot, mint a konkurens PW229-esen.
Ez utóbbi ráadásul nemcsak, hogy nagyon kis kétáramúsági fokú (ami miatt a bypass levegő “káros” mellékhatásának veszélye is kisebb), hanem eleve úgynevezett zónás gyújtású.
A világ többi hajtóműgyártójától eltérően ugyanis a Pratt & Whitney a sajátjain zónákra osztott utánégetést használ.
A TF30-ason 5 zóna volt, az F100PW100/200/220-asokon hét zónás a afterburner, míg a PW229-esen 11 zóna van.

Azonban az AL-41F-1Sz hajtóműnél gyanítom, hogy vagy az UV lángdetektorok nem elégségesek, vagy - amit amúgy olvastam is egy orosz fórumon - a hajtómű FADEC rendszere nem az igazi.
Konkrétabban: költségcsökkentési okokból a Szu-35BM ambíciózusságához képest a Szu-35Sz hajtóművei nem azt az eredeti komplexitású FADEC-ot kapták meg, mint amivel mind a hajtóművet, mind a gépet eredetileg megálmodták.

Az viszont külön érdekesség, hogy a Szu-57-es program költségvetése alatt futtatott továbbgondolt AL-41F-1 (117, 117A, vagy 117F gyártmány), ahol eleve még a tolóerőn is növeltek és elviekben lehetne “játszani” a legújabb és legkifinomultabb kontroll rendszerekkel, szintén csak ezt a csigalassú, óvatoskodó startot lehet látni.

Mert amúgy a kérdésre válaszolva, ezzel érdemi fogyasztást nem csökkentenek…
Kicsi a tank... ;)
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
47 620
77 548
113
Már bocsi, de az R-27ET esetén is megadta ezt a képességet a gyár. Ettől még vitathatod.
De basszus a MICA IR verzióját dedikáltan erre tervezték! (1996 a radaros, 2000's az IR)
Mica francia nyelvű leírása magyarra fordítózva:
"A repülés során a rakéta tehetetlenségi irányítást használ . Pályája végén a rakéta infravörös vagy elektromágneses keresővel keresi a célpontját .
A két rendszer felcserélhető.
A Thales által gyártott „AD-4A” aktív elektromágneses kereső a Ku sávban működik .
Az infravörös keresőt a Sagem Défense Sécurité gyártja . Ennek az az előnye, hogy teljesen diszkrét . Fedélzeti infravörös készenléti célokra is használható . Érzékelési képességei két infravörös frekvenciasávban lehetővé teszik a célpontok és a csalók megkülönböztetését .
A MICA két változata (elektromágneses és infravörös) a taktikai kontextustól függően nagy távolságra is lőhető, az infravörös változat különösen alkalmas közelharcra. 2010 végén az MBDA 93%-os sikerarányt jelentett be több mint 240 elkészített felvételen.
A rakéta a Rafale / MICA pár négy üzemmódjában használható: az 1-es és a 2-es módot a nagy hatótávolságú levegő-levegő kapcsolatokhoz használják, ezért a MICA két változatánál a nagy hatótávolságú lövéseknek felelnek meg. Ebben a két módban a rakéta a célpont jövőbeli helyzete felé mozog, ezt a kilövéskor memorizálja, majd amikor a kereső a cél észlelési hatótávolságán belül van, ez veszi át az autonóm irányítást egészen addig. végső elfogás. Ebben az esetben a rakétát ezért a kilövés után csatlakoztatják ( reteszelés az indítás után). Az 1-es mód esetén a leendő célpont helyzetét a lövészrepülőgéppel való adatkapcsolat frissíti, míg a 2-es módban a célpont jövőbeli helyzete nem frissül a rakéta repülése során. ezért tisztán a céltárgy memorizált paramétereinek függvényében van kifejlesztve, amíg el nem éri a kereső kötődési tartományát és aktiválódik a végső autonóm vezetés. A 3-as és 4-es módot a rakéta infravörös kereső változatával való rövid hatótávolságú műveletekre használják. A 3. módban a rakéta nagyon erős célzásra használható sisakirányzó használatával; repülés közben beakasztották, ezért indítás után Lock-on módba húzzák. A 4-es mód esetében a rakéta már a kilövés előtt be van kapcsolva ( reteszelés indítás előtt )."


Fekete kiemelések tőlem. Ez alapján LOAL rakéta.
Azért nem értem mi ebben a hihetetlen, mert se a MICA se az R-27ET esetén nincs ennek semmilyen műszaki akadálya, lévén mind két rakéta MCG-s.
Ez meg eleve azt jelenti, hogy a végső megközelítésben fogják be a célt.
A Mica radaros esetén ez aktív saját radar, az R-27ER esetén félaktív célbefogás végfázisban, az R-27ET és a Mica IR esetén infravörös önrávezetés.
Gondolom nem véletlen, hogy az infrás R-27ET nem kopott ki, miközben az R-77 nyugdíjazta az R-27ER-t.....
Nem képalkotó az IR fej, anélkül, hogy akarsz LOAl-ozni R-27 ET-vel? Mert így rálockol bármire ami meleg és a legközelebb van.
 

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
15 693
55 541
113
Egyik sem.
Az AL-41F1-Sz ugye nem más, mint egy komolyan megbolondított AL-31F.
Felejtsük most el a TVC-t, mert nem ez a lényeg, hanem a nagynyomású kompresszor előtt levő kisnyomású kompresszor lecserélése egy jóval nagyobb átmérőjűre. Ez utóbbi által szállított levegőtömeg egy része ment és megy még most is a nagynyomású kompresszorba, a másik pedig megkerüli azt és az utánégetőbe kerül közvetlenül.
Tehát, ha ennek a szállítóképességét jelentékenyen megnöveljük, az nagy mértékben befolyásol olyan tranziens módokat is, mint pl az utánégetés begyújtása.
Főleg kis sebességeken, ahol még egy bizonyos érték alatt van a szívócsatornában az elősűrítés.
Pontosabban, álló helyzetből meginduláskor a szívócsatornába maga a kompresszor szívja be 100 százalékban a levegőt, tehát előtte csak nyomásesés van.
Egy utánégető rádörrentésekor viszont a külső áramban szállított levegőtömeg mögött hirtelen nyomásugrás jelentkezik.
Igen ám, ez lehet, hogy mind a nagynyomású kompresszor - tüzelőtér - turbina játszóterén kívüli probléma, de ha a forszázs bekapcsolásakor bepompázsol a kisnyomású kompresszor egyik, vagy összes fokozata, az visszahat a kisnyomású turbinára és visszahathat a nagynyomásúra is.
De nem csak ez a baj.
Az ilyen nyomáslengések kiolthatják az utánégető lángját is, ami az úgynevezett lángleválás jelenségét hozza.

Annak idején, mikor a General Electric F110GE129-esét 1989-91 között elkezdték tesztelni, illetve már sorozatban rendszeresíteni az F-16-osokon, nagyon sokszor volt felszállás közben lángleválás.
Ennek oka akkor az volt, hogy a GE100 vs GE129 dizájn upgrade lényegi része, vagyis a növelt levegőátfutású kisnyomású kompresszor (ami repülés közben látványosan javította a dinamikus tolóerő karakterisztikát) sokszor “fújta el” az utánégetés lángját.
Főleg NATO-üzemanyagot égető külföldi gépeken (ebből akkor elég kevés volt), illetve NATO kerozinnal tankolt USAF gépeken jött elő a jelenség.
Az USAF saját kerozinjával ritkábban.
Mára azonban ez már megszűnt, főképp, mert a GE129-esen is legalább annyi UV lángdetektor figyeli a gyújtási folyamatot, mint a konkurens PW229-esen.
Ez utóbbi ráadásul nemcsak, hogy nagyon kis kétáramúsági fokú (ami miatt a bypass levegő “káros” mellékhatásának veszélye is kisebb), hanem eleve úgynevezett zónás gyújtású.
A világ többi hajtóműgyártójától eltérően ugyanis a Pratt & Whitney a sajátjain zónákra osztott utánégetést használ.
A TF30-ason 5 zóna volt, az F100PW100/200/220-asokon hét zónás a afterburner, míg a PW229-esen 11 zóna van.

Azonban az AL-41F-1Sz hajtóműnél gyanítom, hogy vagy az UV lángdetektorok nem elégségesek, vagy - amit amúgy olvastam is egy orosz fórumon - a hajtómű FADEC rendszere nem az igazi.
Konkrétabban: költségcsökkentési okokból a Szu-35BM ambíciózusságához képest a Szu-35Sz hajtóművei nem azt az eredeti komplexitású FADEC-ot kapták meg, mint amivel mind a hajtóművet, mind a gépet eredetileg megálmodták.

Az viszont külön érdekesség, hogy a Szu-57-es program költségvetése alatt futtatott továbbgondolt AL-41F-1 (117, 117A, vagy 117F gyártmány), ahol eleve még a tolóerőn is növeltek és elviekben lehetne “játszani” a legújabb és legkifinomultabb kontroll rendszerekkel, szintén csak ezt a csigalassú, óvatoskodó startot lehet látni.

Mert amúgy a kérdésre válaszolva, ezzel érdemi fogyasztást nem csökkentenek…
Összeomlott az összeesküvési elméletem.... :)
 
  • Imádom
Reactions: waterloo

fip7

Well-Known Member
2011. november 9.
18 470
55 523
113
Nem képalkotó az IR fej, anélkül, hogy akarsz LOAl-ozni R-27 ET-vel? Mert így rálockol bármire ami meleg és a legközelebb van.
És?
Mica-é sem képalkotó. Viszont két külön IR sávot használ.... Amikor ezekkel lőnek akkor már tudják, hogy mire lőnek, pont az a lényeg, hogy zárjon rá a fej a forró célpontra. Mivel ezek több sávon működő IR fejek, sima csalival nem vered át őket, főleg akkor nem ha szemből érkeznek...
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
47 620
77 548
113
És?
Mica-é sem képalkotó. Viszont két külön IR sávot használ.... Amikor ezekkel lőnek akkor már tudják, hogy mire lőnek, pont az a lényeg, hogy zárjon rá a fej a forró célpontra. Mivel ezek több sávon működő IR fejek, sima csalival nem vered át őket, főleg akkor nem ha szemből érkeznek...
Hát ez az.
 

Capslock27

Well-Known Member
2017. október 30.
2 601
6 030
113
Egyik sem.
Az AL-41F1-Sz ugye nem más, mint egy komolyan megbolondított AL-31F.
Felejtsük most el a TVC-t, mert nem ez a lényeg, hanem a nagynyomású kompresszor előtt levő kisnyomású kompresszor lecserélése egy jóval nagyobb átmérőjűre. Ez utóbbi által szállított levegőtömeg egy része ment és megy még most is a nagynyomású kompresszorba, a másik pedig megkerüli azt és az utánégetőbe kerül közvetlenül.
Tehát, ha ennek a szállítóképességét jelentékenyen megnöveljük, az nagy mértékben befolyásol olyan tranziens módokat is, mint pl az utánégetés begyújtása.
Főleg kis sebességeken, ahol még egy bizonyos érték alatt van a szívócsatornában az elősűrítés.
Pontosabban, álló helyzetből meginduláskor a szívócsatornába maga a kompresszor szívja be 100 százalékban a levegőt, tehát előtte csak nyomásesés van.
Egy utánégető rádörrentésekor viszont a külső áramban szállított levegőtömeg mögött hirtelen nyomásugrás jelentkezik.
Igen ám, ez lehet, hogy mind a nagynyomású kompresszor - tüzelőtér - turbina játszóterén kívüli probléma, de ha a forszázs bekapcsolásakor bepompázsol a kisnyomású kompresszor egyik, vagy összes fokozata, az visszahat a kisnyomású turbinára és visszahathat a nagynyomásúra is.
De nem csak ez a baj.
Az ilyen nyomáslengések kiolthatják az utánégető lángját is, ami az úgynevezett lángleválás jelenségét hozza.

Annak idején, mikor a General Electric F110GE129-esét 1989-91 között elkezdték tesztelni, illetve már sorozatban rendszeresíteni az F-16-osokon, nagyon sokszor volt felszállás közben lángleválás.
Ennek oka akkor az volt, hogy a GE100 vs GE129 dizájn upgrade lényegi része, vagyis a növelt levegőátfutású kisnyomású kompresszor (ami repülés közben látványosan javította a dinamikus tolóerő karakterisztikát) sokszor “fújta el” az utánégetés lángját.
Főleg NATO-üzemanyagot égető külföldi gépeken (ebből akkor elég kevés volt), illetve NATO kerozinnal tankolt USAF gépeken jött elő a jelenség.
Az USAF saját kerozinjával ritkábban.
Mára azonban ez már megszűnt, főképp, mert a GE129-esen is legalább annyi UV lángdetektor figyeli a gyújtási folyamatot, mint a konkurens PW229-esen.
Ez utóbbi ráadásul nemcsak, hogy nagyon kis kétáramúsági fokú (ami miatt a bypass levegő “káros” mellékhatásának veszélye is kisebb), hanem eleve úgynevezett zónás gyújtású.
A világ többi hajtóműgyártójától eltérően ugyanis a Pratt & Whitney a sajátjain zónákra osztott utánégetést használ.
A TF30-ason 5 zóna volt, az F100PW100/200/220-asokon hét zónás a afterburner, míg a PW229-esen 11 zóna van.

Azonban az AL-41F-1Sz hajtóműnél gyanítom, hogy vagy az UV lángdetektorok nem elégségesek, vagy - amit amúgy olvastam is egy orosz fórumon - a hajtómű FADEC rendszere nem az igazi.
Konkrétabban: költségcsökkentési okokból a Szu-35BM ambíciózusságához képest a Szu-35Sz hajtóművei nem azt az eredeti komplexitású FADEC-ot kapták meg, mint amivel mind a hajtóművet, mind a gépet eredetileg megálmodták.

Az viszont külön érdekesség, hogy a Szu-57-es program költségvetése alatt futtatott továbbgondolt AL-41F-1 (117, 117A, vagy 117F gyártmány), ahol eleve még a tolóerőn is növeltek és elviekben lehetne “játszani” a legújabb és legkifinomultabb kontroll rendszerekkel, szintén csak ezt a csigalassú, óvatoskodó startot lehet látni.

Mert amúgy a kérdésre válaszolva, ezzel érdemi fogyasztást nem csökkentenek…
.
.
Mondjuk a FADEC kepessege a jelenseg oka, es nevezhetjuk hibanak. Szerinted csak a felszallas idejet nyujtja meg, vagy a levegöben, munka (harc) közben is hatranyt okozna a hajtomu kialakitasa?
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
13 216
61 300
113
.
.
Mondjuk a FADEC kepessege a jelenseg oka, es nevezhetjuk hibanak. Szerinted csak a felszallas idejet nyujtja meg, vagy a levegöben, munka (harc) közben is hatranyt okozna a hajtomu kialakitasa?
Itt láthatóak a szóló Szu-35Sz startok, hasonlóan elnyújtott nekifutásokkal. Érdemes összevetni a jóval régebbi és nehezebb MiG-31-essel őket:


Amit nyertek a kiváló tolóerő/tömeg arányon és a kismértékű TVC rásegítésen, azt elveszítik a hosszú, lassú guruláson.
Még a kifejezetten demonstratívnak szánt rövid nekifutás se nélkülözi ezt az óvatoskodást:


Ha nem volna ez a gurulgatás az elején, vagy közel száz métert lehetne lefaragni a nekifutási úthosszból.

De mint írtam, repülés közben, amikor már stabil áramlás és ellen (torló) nyomás van a kompresszor előtt a szívócsatornában, már nem látunk ilyen limitációkat.

Az amerikaiak nyilván annó a kockázatelemzések során arra jutottak, hogy a megnövelt tolóerejű hajtómű révén megnövelt felszállótömegű F-16-osokon nem éri meg hazárdírozni az egy bizonyos esetszámnál gyakoribb lángleválással és inkább technikai megoldást találtak rá.
Az oroszok meg úgy vélték, hogy a probléma csak a felszállás idejére vonatkozik, így a felelősséget áttették a pilótára.
Valószínű ő az, akinek hímestojásként kell kezelnie a gázkart egy bizonyos gurulási sebesség alatt.
 
M

molnibalage

Guest
De tovább megyek az Iris-t és a Phyton 5 is LOAL rakéta, mind 2005 környékén jelent meg, szóval azok se 2010 utániak....
Az lehet, hogy a mostani változatuk az, az első rohadtul nem volt az.
Az AIM-9X is 2000-es évek eleje óta van.
A Block II LoAL mióta van? Ej...;)


Már bocsi, de az R-27ET esetén is megadta ezt a képességet a gyár. Ettől még vitathatod.
De basszus a MICA IR verzióját dedikáltan erre tervezték! (1996 a radaros, 2000's az IR)
Mica francia nyelvű leírása magyarra fordítózva:
"A repülés során a rakéta tehetetlenségi irányítást használ . Pályája végén a rakéta infravörös vagy elektromágneses keresővel keresi a célpontját .
A két rendszer felcserélhető.
A Thales által gyártott „AD-4A” aktív elektromágneses kereső a Ku sávban működik .
Az infravörös keresőt a Sagem Défense Sécurité gyártja . Ennek az az előnye, hogy teljesen diszkrét . Fedélzeti infravörös készenléti célokra is használható . Érzékelési képességei két infravörös frekvenciasávban lehetővé teszik a célpontok és a csalók megkülönböztetését .
A MICA két változata (elektromágneses és infravörös) a taktikai kontextustól függően nagy távolságra is lőhető, az infravörös változat különösen alkalmas közelharcra. 2010 végén az MBDA 93%-os sikerarányt jelentett be több mint 240 elkészített felvételen.
A rakéta a Rafale / MICA pár négy üzemmódjában használható: az 1-es és a 2-es módot a nagy hatótávolságú levegő-levegő kapcsolatokhoz használják, ezért a MICA két változatánál a nagy hatótávolságú lövéseknek felelnek meg. Ebben a két módban a rakéta a célpont jövőbeli helyzete felé mozog, ezt a kilövéskor memorizálja, majd amikor a kereső a cél észlelési hatótávolságán belül van, ez veszi át az autonóm irányítást egészen addig. végső elfogás. Ebben az esetben a rakétát ezért a kilövés után csatlakoztatják ( reteszelés az indítás után). Az 1-es mód esetén a leendő célpont helyzetét a lövészrepülőgéppel való adatkapcsolat frissíti, míg a 2-es módban a célpont jövőbeli helyzete nem frissül a rakéta repülése során. ezért tisztán a céltárgy memorizált paramétereinek függvényében van kifejlesztve, amíg el nem éri a kereső kötődési tartományát és aktiválódik a végső autonóm vezetés. A 3-as és 4-es módot a rakéta infravörös kereső változatával való rövid hatótávolságú műveletekre használják. A 3. módban a rakéta nagyon erős célzásra használható sisakirányzó használatával; repülés közben beakasztották, ezért indítás után Lock-on módba húzzák. A 4-es mód esetében a rakéta már a kilövés előtt be van kapcsolva ( reteszelés indítás előtt )."


Fekete kiemelések tőlem. Ez alapján LOAL rakéta.
Azért nem értem mi ebben a hihetetlen, mert se a MICA se az R-27ET esetén nincs ennek semmilyen műszaki akadálya, lévén mind két rakéta MCG-s.
Ez meg eleve azt jelenti, hogy a végső megközelítésben fogják be a célt.
A Mica radaros esetén ez aktív saját radar, az R-27ER esetén félaktív célbefogás végfázisban, az R-27ET és a Mica IR esetén infravörös önrávezetés.
Gondolom nem véletlen, hogy az infrás R-27ET nem kopott ki, miközben az R-77 nyugdíjazta az R-27ER-t.....
A francia pilóták a BMS fórumon közölték, hogy ilyen képessége a MICA IR-nek nincs.
Főleg nem annak, amit 20+ éve gyártottak. Ez már lehet, hogy késebbi fejlesztés.

A félaktív rakéták meg végig követik a célt.
 

fip7

Well-Known Member
2011. november 9.
18 470
55 523
113
Az lehet, hogy a mostani változatuk az, az első rohadtul nem volt az.
Mind az Iris-T mind a Phyton-5 LOAL-nak volt tervezve, már 2005-től.
Az, hogy az AIM-9 műszakilag le volt maradva pár évvel az nem tudom miért meglepő.
Nem mindent az amcsik csinálnak meg először, lásd R-73-as és annak képességei....

A francia pilóták a BMS fórumon közölték, hogy ilyen képessége a MICA IR-nek nincs.
Én nem tudom ellenőrizni, egy fórumon, hogy ki pilóta és ki nem. Én azt tudom amit neten fől lehet túrni, főleg a gyártótól.
E miatt semmit sem állíthatok 100%-ra, hozott anyagból dolgozom.
De ezen állítások alapján mind a Mica mind az R-27ET bizony LOAL IR rakéták, és tudtommal egyik sem képalkotós.
Mondjuk ez utóbbi amúgy sem feltétel a LOAL-hoz, a képalkotás csak nagyban növeli a hatékonyságot.

Mivel ennél jobban se én, és valószínűleg se te nem tudjuk jobban bizonyítani amit állítunk, ez alapján csak egy kérdésem lenne:
Ha a MICA IR verziója LOAL lenne, azt elmondhatják neked egy fórumon valódi pilóták, vagy minősített infó amiről valós információt nem adhatnak ki? :rolleyes:
Csak mert az ide író magyar katonák sem beszélhetnek egy csomó mindenről, mert, hogy titkos. És elég nevetséges/triviális dolgok is "Titkosnak" minősülnek....
 
M

molnibalage

Guest
Mind az Iris-T mind a Phyton-5 LOAL-nak volt tervezve, már 2005-től.
Az, hogy az AIM-9 műszakilag le volt maradva pár évvel az nem tudom miért meglepő.
Nem mindent az amcsik csinálnak meg először, lásd R-73-as és annak képességei....


Én nem tudom ellenőrizni, egy fórumon, hogy ki pilóta és ki nem. Én azt tudom amit neten fől lehet túrni, főleg a gyártótól.
E miatt semmit sem állíthatok 100%-ra, hozott anyagból dolgozom.
De ezen állítások alapján mind a Mica mind az R-27ET bizony LOAL IR rakéták, és tudtommal egyik sem képalkotós.
Mondjuk ez utóbbi amúgy sem feltétel a LOAL-hoz, a képalkotás csak nagyban növeli a hatékonyságot.

Mivel ennél jobban se én, és valószínűleg se te nem tudjuk jobban bizonyítani amit állítunk, ez alapján csak egy kérdésem lenne:
Ha a MICA IR verziója LOAL lenne, azt elmondhatják neked egy fórumon valódi pilóták, vagy minősített infó amiről valós információt nem adhatnak ki? :rolleyes:
Csak mert az ide író magyar katonák sem beszélhetnek egy csomó mindenről, mert, hogy titkos. És elég nevetséges/triviális dolgok is "Titkosnak" minősülnek....
Nincs ilyen, hogy "R-27ET".
Mikor gyártott? 1992-ben? 2012-ben?
Ha egyáltalán még gyártják?
Felejtsük már el azt, hogy egy család képességei egyenszilárdak évtizedek alatt.

A posz hh-es és akörüli SEMMILYEN légiharc rakéta nem volt LoaL-os.
 
  • Tetszik
Reactions: Nagy Csaba
T

Törölt tag 1945

Guest
De ezen állítások alapján mind a Mica mind az R-27ET bizony LOAL IR rakéták, és tudtommal egyik sem képalkotós.

Mi a forrás arra hogy az R-27ET1, vagy az R-27T1 LOAL képes?
Tudtommal, illetve a Szu-27SzK manuál (САМОЛЕТ СУ-27СК - РУКОВОДСТВО ПО ЛЕТНОЙ ЭКСПЛУАТАЦИИ - Книга 1) szerint nem az, csak a R-27R1 és az R-27ER1 kap parancsokat repülés közben a lokátortól.
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Nincs ilyen, hogy "R-27ET".
Mikor gyártott? 1992-ben? 2012-ben?
Ha egyáltalán még gyártják?
Felejtsük már el azt, hogy egy család képességei egyenszilárdak évtizedek alatt.

A posz hh-es és akörüli SEMMILYEN légiharc rakéta nem volt LoaL-os.
:eek:
Magyar MiG-29-esek R-27R1 rakétája az volt, sőt ha szó szerint fordítjuk a LoaL-t, akkor a MiG-23MF R-23R-je is az volt, indítás után ugyan csak pár másodpercig. Infravörös rakéták nem voltak azok, ez tény.