Ez lett volna a terv. Ékes példája a tervezőintézetek koncepciói és az ipari lehetőségek közti mélységes szakadéknak. Amúgy ha megvalósult volna, akkor az úgynevezett "full glass cockpit" a szovjet Szu-27-esen jelenik meg és nem a US Navy F/A-18A/B gépein a 80-as években.
De azért az nyilván látszik, hogy ez egy igen vad álom volt. Egyfelől nem volt olyan komplex fedélzeti számítógépük, amelyik egy időben két CRT-t is kiszolgál adatokkal. És ha jól látom itt van még egy valamilyen harmadik kijelző is, vagy egy mozgó térkép, a bal oldalon, illetve ugye, maga a HUD.
Jól mutatja a realitásokat, hogy olyan szintű grafikus megjelenítés, ami az ergonómiailag kedvezőbb körskálás repülési adatkijelzést (sebesség, magasság, műhorizont, irány) támogatja, még nyugaton is gyerekcipőben volt, a Horneten tudták valahogy először megoldani.
A realitásoknál maradva, ami aztán megvalósult, az annak a lónak ama bizonyos másik oldala, hiszen a MiG-29-eseken és a Szu-27-eseken egészen a közelmúltig (illetve a még most is repülő eredeti veziókon a mai napig) a kis kijelző jobb oldalt egy az egyben azt jeleníti meg, amit a HUD, azonos időben. Semmi plusz.