Az, hogy harci terheléssel repülnek, az általában egy erős mínusz a repidőben.
A különfél bombaoldási profilok, főleg a zavaró manőverek, ugrások, éles kifordulások szintén.
De a 4000 óra pl a Szu-35-ösöknél már inkább 6000, másrészről nem kőbe vésett érték, mert egy komolyabb, ipari háttért megkövetelő átvizsgálást követően ez még hosszabbítható.
De amolyan zsinórmértéknek talán a US Navy tapasztalatai használhatóak. Ők a Super Hornetjeik esetében az elmúlt húsz évben - szemben az USAF gépeivel - kénytelenek voltak a békeidőssel megegyező hajófedélzeti rezsimre alapozni a harci feladatokat és igen, a 8000 órás sárkány sok esetben csak emiatt már 6000 körül "elkopott".
Az USAF többet tud a szárazföldi üzemmel könnyíteni, eleve nagyobb a flotta, több a rotáció és sokoldalúbb a rendelkezésre álló infrastruktúra is. Továbbá a fel- és leszállásoknál van mód spórolni a terheléssel.
A hajófedélzeti üzemnél, pláne visszahozott fegyverzetnél a terhelés sokkal intenzívebb.
Namost miért a Navy-hez és nem az USAF-hoz hasonlítom az Ukrajnában bevetésre kerülő orosz gépeket?
Nos, a szűkösebb géplétszám és szerényebb üzemeltető alakulati infrastrukturális háttér miatt inkább ehhez hasonló.
Mindazonáltal azt is látni kell, hogy - különösen a Szu-35Sz és a Szu-34-es - borzasztóan erős sárkányok, a túlméretezésük kb mint egy hajófedélzeti gépé, míg a hivatalosan jóváhagyott elsőkörös élettartam "oroszosan óvatos", azaz szàndékosan alulméretezett érték.
Míg vele szemben a már emlegetett Super Hornet, a hagyományos Hornethez hasonlóan sajnos rendelkezik egy "genetikai betegséggel", vagyis a törzshátsórész repedési hajlammal.
Szóval a kérdés tekintetében e két, egymással ellentmondásos tényező határozza meg a választ.
Kevésbé tudományoskodó mód kifejezve dudinak vagy igaza van, vagy nem...
