Azért ne nagyon terjedjen a hülyeség...
A Szu-35Sz plusz két tonnájában nagyon is erősen jelen van a sárkányszerkezet megerősítése. A törzshátsórész, a bekötési csomópontok, a szárny, a vízszintes vezérsík mind-mind meg lett erősítve.
Az Irbisz radar természeténél fogva nehezebb, mint a régi Cassegrain antennás N001-es, hiszen hiába a jóval modernebb számítógépek (és nem az elektroncsöves baromság), a konstrukció sokkal nehezebb, mint a korábbi őskövület.
Buta sztereotípia, hogy radar = elektronika, modernebb elektronika = könnyebb elektronia, modernebb radar = könnyebb radar.
Anno a T-10-esek első koncepcióinál, mikor még a Zaszlon radart is integrálni akarták, a konstrukció tartalmazta volna az extra kacsaszárnyat.
Később az N001 lett a realitás, a kacsaszárnyra nem lett szükség, így a T-10-es legelső példánya már kacsaszárny nélkül jelent meg.
A 82-ben elindult T-10M programhoz nem véletlen vették elő (és tartották is meg) a kacsaszárnyat, mivel a Barsz radar enyivel volt nehezebb. A Szu-30MKI volt az első, ami ténylegesen sorozatban is megkapta a Barsz radart, kapott hozzá kacsaszárnyat is. Aaz egyetlen Szu-27-es variáns, ami a könnyebb orra ellenére kapott kacsaszárnyat, a Szu-33-as, ahol a hatalmas fékszárnyak (orrnehéz) bólintó nyomatékát kompenzálja az extra felhajtóerőtermelő felület, ami együtt így jóval lasabb leszállósebességet eredményez.
A Szu-35Sz az egyetlen Szu-27-es leszármazott, ahol a nehezebb orrot nem kompenzálja kacsaszárny, ennek oka, hogy a vízszintes vezérsík nehezebb, a hajtóművek gondolái is nehezebbek, így hiába nehezült el az orr, a gép statikai instabilitása megvan még. Most már érthetjük, miből áll össze az a plusz két tonna. Ebből az N001 vs N035 Irbisz kb 500kg pluszt képez.
Még egy hozadék, a statikailag stabil F-15-ösöknél se maradhatott tömegkompenzáció nélkül a nehezebb AN/APG-63(V)2, összesen 900kg-al növekedett meg ezzel a radarral (és a balansz tömeggel) a gép szerkezeti tömege. Ez 18 gépet érintett,majd később tudott a Raytheon faragni rajta.
.
