Se lézer bomba se tv-s bomba, mint ha úgy tűnne nem is fogják erőltetni azt a célmegjelölős konténer féle dolgot a többi gépnél sem.
Inkább a rakétákban bíznak
A Szu-34 arra való hogy kíséret nélkül, nagy távolságban, alapvetően az európai NATO országokban tudjanak nagy fontosságú célpontokra mélységi csapást mérni. Eszük ágában sincs túl közel menni a jól védett célpontokhoz. Minek is erőltetnék a bombákat, ha van nagyobb távolságból alkalmazható, nagyobb sebességű, rugalmasabban manőverező és a légvédelemmel szemben jobb túlélő képességű rakéta?
Az irányított bombák az amerikai koncepcióban bírnak nagy jelentőséggel, mert
- A legolcsóbb irányított fegyvereket a meglévő bombák átalakításával lehet előállítani
- A GPS vezérlésű bombát szinte bármilyen gép elviheti, de még a lézer vezérlésűhöz is elég egy célmegjelölő konténert rakni a gépekre. Nem kell külön adott célra gyártott típus.
- Irányított bombából többet lehet elvinni egyszerre (különösen a kis átmérőjűből)
De ezeknek a fegyvereknek megvan az a hátrányuk, hogy közel kell menni a célhoz, azaz a tömeges alkalmazásuk előtt ki kell iktatni a légierőt és a légvédelem nagyobb teljesítményű részét. Ez olyan ellenféllel szemben nem probléma, akinek nincs komoly légiereje és kézi légvédelmi rakétáknál, csöves légvédelemnél komolyabb légvédelme. Akkor sem probléma, ha megvan a túlerő és a technikai fölény az ellenfél légierejének és légvédelmének megsemmisítésére, vagy lefogására. Nem véletlen, hogy a jenkik az elmúlt évtizedekben csak olyan ellenféllel háborúztak, akivel szemben komoly mennyiségi és még komolyabb minőségi fölénye volt a légierejüknek, akik technikáját már ismerték, kielemezték, megvoltak az eljárásaik. Viszont az oroszok potenciális fő ellenfele az európai NATO tagországok, amelyekkel szemben nagy távolságból indítható robotrepülőkre, ballisztikus rakétákra, illetve gyors és/vagy manőverezőképes távol tartó fegyverekre van szükség, nem irányított bombákra.
Az oroszok másként gondolkodnak a célok számáról és értékéről is. Az oroszok csak az ellenfél katonailag tényleg fontos objektumaira szándékoznak mélységi csapást mérni. Ez elsősorban a reptereket jelenti, hiszen a legerősebb NATO fegyvernem a légierő, amiből minél nagyobb részt a földön érdemes elpusztítani. Másodsorban vezetési pontokat, radarokat, rakétakilövőket, stb... támadnának. Ezzel szemben az USA úgy szokta terjeszteni a demokráciát, hogy - a veszteségek elkerülése érdekében, ha csak lehet - nem mennek be a megtámadott országba szárazföldi erővel, hanem megpróbálják a levegőből jobb belátásra bírni (lásd Líbia 2011, vagy Szerbia 1999, vagy Bosznia 1995, stb...). Szétbontakozott, részben álcázott, részben mozgó, nagy számú, előre csak kis hányadban felderíthető helyzetű célokból álló felszíni erőt nagy mértékben meggyengíteni sok bevetéssel jár és azzal, hogy közel kell menni azok csapatlégvédelméhez. Ezért az esetek jelentős részében az USA elsősorban nem az adott ország hadseregét támadja a levegőből, hanem a polgári infrastruktúrát. Egy hidat, felüljárót, erőművet, polgári gyárat, villamosenergia elosztó csomópontot, olajfinomítót, olaj- és gáztározót, gátat, minisztériumi épületet, TV adót stb... általában nem véd komoly légvédelem, tehát viszonylag veszélytelenül oda lehet repülni és lebombázni precíziós fegyverrel. Erre az irányított bomba pont megfelelő és kellően olcsó megoldás.
Az oroszok úgy látszik ezzel a módszerrel nem akarnak térdre kényszerítősdit játszani kisebb országokkal. Ők sokkal kevesebb célpontot terveznek mélységben támadni és olyanokat, amit tényleg véd is az ellenség. Oda az irányított bomba kevésbé jó.
Azt sem értem, hogy miért gondolják egyesek azt, hogy a földi csapásmérési képesség elsődleges fokmérője, hogy lehet-e célmegjelölő konténert rakni a gépre. Ebből következően megállapítják, hogy ha az oroszok nem pakolnak ilyen konténereket a gépeikre, akkor alulfejlettek.
A célmegjelölő konténer akkor kell, ha ilyen eszköz nincs beépítve és lézervezérlésű fegyvert akarnak alkalmazni. A Szu-34-nek van beépített célmegjelölője. Ezen kívül a félaktív lézervezérlés csak az egyik vezérlési mód. Tény, hogy rövid távra olcsó és pontos, de csak kb. 10-12 km-ig működik és időjárás függő. GPS/GLONASS, TV, IR, aktív radaros vezérléssel nagyobb távolságból, illetve - az optikai irányítások kivételével - bármilyen körülmények közt lehet támadni. Nem véletlen, hogy a Szu-34 fegyvereinek többsége nem félaktív lézeres, annak ellenére, hogy van beépített célmegjelölője.
Az oroszok másként gondolkodnak a közepes és kisebb fontosságú, de nagy számban megtalálható célokról is. Az USA/NATO módszer, hogy mindenre elsősorban légierőt vetnek be a veszteségek csökkentésére és kis túlzással már egy géppuska fészekre is GPS vezérlésű bombát dobnak. Vagy lézervezérlésűt földi célmegjelöléssel. A földi erőket kímélni akarják, mert nem tudják politikailag felvállalni a komolyabb veszteségeket. Azonban a légierő sem engedhet meg magának veszteségeket, tehát nem mennek 3-4 km alá, ahol a kiiktathatatlan kézi légvédelmi rakétáktól és a gépágyúktól kellene tartaniuk. Sőt, ha lehet 6-8 km távolságból eresztik el a fegyvereket. Ekkora magasságból és távolságból precíziós fegyverekre van szükség, de mivel sok kell belőlük, a legolcsóbbakra. Ezek az irányított bombák.
Az oroszok nem olyan gazdagok, hogy minden célpontra precíziós fegyvert dobáljanak. A szárazföldi haderő puhítását és a közvetlen légi támogatást olcsóbb, de szintén hatékony kazettás bombákkal és nem irányított rakétákkal oldják meg. Nem azért, mert fejletlenek és nem tudnak irányított bombát gyártani, hanem azért mert másként gondolkodnak. A terület elleni fegyvereknek megvannak a hátrányaik, de az előnyeik is a precíziósokhoz képest. De a Szu-34 eleve nem is erre a célra való. Erre ott van a Szu-25. Ha meg irányított fegyvert akarnak használni apró munkára, akkor ott van az irányított bombáknál is olcsóbb Vihr rakéta.