Szu-34 / Su-34 Fullback (Szuhoj)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
Bizonyára sokan emlékeznek erre a balesetre:
https://nepszava.hu/3022215_ket-orosz-szu-34-es-vadaszbombazo-utkozott-a-levegoben
Ma kerültek a netre a mentőakció felvételei, amelyek a tengerből kiemelt pilótákat (4) mutatja . Kegyeleti okokból nem posztolom.
https://nepszava.hu/3022215_ket-orosz-szu-34-es-vadaszbombazo-utkozott-a-levegoben
Ma kerültek a netre a mentőakció felvételei, amelyek a tengerből kiemelt pilótákat (4) mutatja . Kegyeleti okokból nem posztolom.
Szu-34 modernizációról amit olvasni:
- Új antennát kap a radar, meg új képességeket.
- Pika-M oldalra néző radart is installálják, 300km-es maximális hatótávval és 1-1.5m-es felbontással térképező üzemmódban, de nem ezen a távon persze.
85 éves korában elhunyt Rolland Gurgenovics Martyiroszov, a Szu-34-es főtervezője:
https://tass.ru/armiya-i-opk/7858455
https://tass.ru/armiya-i-opk/7858455
Épp ellenkezőleg, aerodinamikailag zseniális, tehát szép.
Ez gyönyörű(nem a sötétszürke,az rusnya):
Meg ez is szép:
De amit ti hívtok szépnek az optikai környezetszennyezés!
Meg ez is szép:
De amit ti hívtok szépnek az optikai környezetszennyezés!
A legelső Szu-27IB.
Illetve, konkrétan ez volt a Szu-27IB. A közvetlen második példány már a Szu-34-es típusjelet kapta, pedig ennek első repülésekor már az összeszerelésen volt, de már az alapvető módosításokkal.
Egykerekes főfutók, a Szu-27M-ek (és később a Szu-30-asok) számára kifejlesztett kétkerekű orrfutó, ahol a mozgatható munkahenger már előre került, de a létra még hiányzik (külön kabinlétrát lehetett az orrfutóra erősíteni), extra áramlásterelő élek a szárnytőnél és a törzs felső részén (melyek a második példánytól kezdve már hiányoznak, illete később erről is eltávolították), még hiányzó titán páncélzat a kabin körül és még a régi fullánk, egyenesen az, amit a példány alapjául szolgált Szu-27UB-tól örökölt:
Az viszont feltűnő, hogy a Novoszibirszk-i tervezők már a kezdetek kezdetén tudták, hogy a T-10Sz-re épülő gépcsalád ennél a tagjánál bátran elhagyhatják a pótvezérsíkokat, így azok már ezen a legelső példányon se voltak meg.
Ez a 42-es gép sok tekintetben kordokumentum is, hiszen amellett, hogy már eleve sokoldalú, multirole fegyverzettel és 12 fegyvertartóval látták el (ezért is készítették már a második, 43-as oldalszámú példányt kétkerekes főfutókkal és jóval robosztusabb, nagyobb kerekekkel szerelt orrfutóval), egyértelműen a Szu-24-esek utódjának, tehát a Front Légierő harcászati bombázójának szánták, még a hajófedélzeti kiképző feladatkört is bevették a repetorárba.
A 43-as két Moszkit-tal
Ebből végül csak pár megközelítés lett a Kuznyecov fedélzetére, de természetesen leszállás az sosem. Miután rájöttek, hogy az egymás melletti üléselrendezés jó ötlet a hajófedélzeti megközelítésekhez is, eldőlt, hogy a majdan megépítendő Szu-27KUB már ilyen kabint fog kapni. Meg sok egyéb más módosítást is.
Azzal, hogy a 43-as géppel már a kétkerekű főfutót és a 17mm-es titán páncélzatot is bevették a sárkányszerkezeti sajátosságok közé, végleg eltávolodtak az anyahajós üzem lehetőségétől és a Szu-34-es elindult egy hosszú, rögös úton a 19 évvel későbbi(!) rendszeresítés felé.
Illetve, konkrétan ez volt a Szu-27IB. A közvetlen második példány már a Szu-34-es típusjelet kapta, pedig ennek első repülésekor már az összeszerelésen volt, de már az alapvető módosításokkal.
Egykerekes főfutók, a Szu-27M-ek (és később a Szu-30-asok) számára kifejlesztett kétkerekű orrfutó, ahol a mozgatható munkahenger már előre került, de a létra még hiányzik (külön kabinlétrát lehetett az orrfutóra erősíteni), extra áramlásterelő élek a szárnytőnél és a törzs felső részén (melyek a második példánytól kezdve már hiányoznak, illete később erről is eltávolították), még hiányzó titán páncélzat a kabin körül és még a régi fullánk, egyenesen az, amit a példány alapjául szolgált Szu-27UB-tól örökölt:
Az viszont feltűnő, hogy a Novoszibirszk-i tervezők már a kezdetek kezdetén tudták, hogy a T-10Sz-re épülő gépcsalád ennél a tagjánál bátran elhagyhatják a pótvezérsíkokat, így azok már ezen a legelső példányon se voltak meg.
Ez a 42-es gép sok tekintetben kordokumentum is, hiszen amellett, hogy már eleve sokoldalú, multirole fegyverzettel és 12 fegyvertartóval látták el (ezért is készítették már a második, 43-as oldalszámú példányt kétkerekes főfutókkal és jóval robosztusabb, nagyobb kerekekkel szerelt orrfutóval), egyértelműen a Szu-24-esek utódjának, tehát a Front Légierő harcászati bombázójának szánták, még a hajófedélzeti kiképző feladatkört is bevették a repetorárba.
A 43-as két Moszkit-tal
Ebből végül csak pár megközelítés lett a Kuznyecov fedélzetére, de természetesen leszállás az sosem. Miután rájöttek, hogy az egymás melletti üléselrendezés jó ötlet a hajófedélzeti megközelítésekhez is, eldőlt, hogy a majdan megépítendő Szu-27KUB már ilyen kabint fog kapni. Meg sok egyéb más módosítást is.
Azzal, hogy a 43-as géppel már a kétkerekű főfutót és a 17mm-es titán páncélzatot is bevették a sárkányszerkezeti sajátosságok közé, végleg eltávolodtak az anyahajós üzem lehetőségétől és a Szu-34-es elindult egy hosszú, rögös úton a 19 évvel későbbi(!) rendszeresítés felé.
A legelső Szu-27IB.
Illetve, konkrétan ez volt a Szu-27IB. A közvetlen második példány már a Szu-34-es típusjelet kapta, pedig ennek első repülésekor már az összeszerelésen volt, de már az alapvető módosításokkal.
Egykerekes főfutók, a Szu-27M-ek (és később a Szu-30-asok) számára kifejlesztett kétkerekű orrfutó, ahol a mozgatható munkahenger már előre került, de a létra még hiányzik (külön kabinlétrát lehetett az orrfutóra erősíteni), extra áramlásterelő élek a szárnytőnél és a törzs felső részén (melyek a második példánytól kezdve már hiányoznak, illete később erről is eltávolították), még hiányzó titán páncélzat a kabin körül és még a régi fullánk, egyenesen az, amit a példány alapjául szolgált Szu-27UB-tól örökölt:
Az viszont feltűnő, hogy a Novoszibirszk-i tervezők már a kezdetek kezdetén tudták, hogy a T-10Sz-re épülő gépcsalád ennél a tagjánál bátran elhagyhatják a pótvezérsíkokat, így azok már ezen a legelső példányon se voltak meg.
Ez a 42-es gép sok tekintetben kordokumentum is, hiszen amellett, hogy már eleve sokoldalú, multirole fegyverzettel és 12 fegyvertartóval látták el (ezért is készítették már a második, 43-as oldalszámú példányt kétkerekes főfutókkal és jóval robosztusabb, nagyobb kerekekkel szerelt orrfutóval), egyértelműen a Szu-24-esek utódjának, tehát a Front Légierő harcászati bombázójának szánták, még a hajófedélzeti kiképző feladatkört is bevették a repetorárba.
A 43-as két Moszkit-tal
Ebből végül csak pár megközelítés lett a Kuznyecov fedélzetére, de természetesen leszállás az sosem. Miután rájöttek, hogy az egymás melletti üléselrendezés jó ötlet a hajófedélzeti megközelítésekhez is, eldőlt, hogy a majdan megépítendő Szu-27KUB már ilyen kabint fog kapni. Meg sok egyéb más módosítást is.
Azzal, hogy a 43-as géppel már a kétkerekű főfutót és a 17mm-es titán páncélzatot is bevették a sárkányszerkezeti sajátosságok közé, végleg eltávolodtak az anyahajós üzem lehetőségétől és a Szu-34-es elindult egy hosszú, rögös úton a 19 évvel későbbi(!) rendszeresítés felé.
Hogy van beepítve dz a páncélzat és mitől véd?
Ilyenkor van az, amikor a pilóta tudása adja el a gépet a nézőknek. A Szu-34-es bizony nem egy kihegyezett dogfighter, a tolóerő/tömeg arányt elvitte a jól meghízott szerkezeti tömeg, nem egy könnyű és energikus F-16C, pláne nem a nagyméretű súlymaketteivel, de mégis dinamikus a program.
Minden manőver lendületből megy, jól fel van fűtve a sebesség és a dinamizmust növeli a sok beiktatott orsó. És nem mellesleg, sokat dübörög a forszázs.
A gép statikailag már nem instabil, ebben komoly része van annak, hogy a súlyponthoz képest jókora erőkaron ül egy vonalaban a két pilóta az üléseiben, előttük egy vonalban a műszerfal, előttük jó nagy karon a nehéz PESA radar és az egész kabinszekció még páncélozott is.
De van mozgatható kacsaszárny, a LERX kapott egy pengeles extra felületet és maga az egész orrszekció, kezdve a hegyétől egy hatalmas felhajtóerőtermelő felület, ami nagyban segíti a gép manőverezőképességét.
Minden manőver lendületből megy, jól fel van fűtve a sebesség és a dinamizmust növeli a sok beiktatott orsó. És nem mellesleg, sokat dübörög a forszázs.
A gép statikailag már nem instabil, ebben komoly része van annak, hogy a súlyponthoz képest jókora erőkaron ül egy vonalaban a két pilóta az üléseiben, előttük egy vonalban a műszerfal, előttük jó nagy karon a nehéz PESA radar és az egész kabinszekció még páncélozott is.
De van mozgatható kacsaszárny, a LERX kapott egy pengeles extra felületet és maga az egész orrszekció, kezdve a hegyétől egy hatalmas felhajtóerőtermelő felület, ami nagyban segíti a gép manőverezőképességét.