És vajon az összefüggést is tudod-e?
Mach 1 felett nem azért csökken a túlterhelhetőség értéke, mert nagy a sebesség, hanem mert ezekhez a sebesség értékekhez olyan repülési magasság tartozik, aminél a kormányfelületekkel nem tudnak nagyobb g értéket húzni. A gép sárkánya bőven tudná.
Mach 1.2 - 1.4-en simán lehet földközelben 9g-vel manőverezni, csak elég veszélyes, mert ennél a sebességnél a legtöbb negyedik generációs vadászgép tolóerőkarakterisztikája gond nélkül g-shock-ot okozna, vagy simán törné a gépet. Ezért van, hogy földközelben az FbW rendszerek nem engednek hangsebesség felett nagyobb kormánykitérést, így a 9g-ig se lehet elhúzni a gépet.
Namármost, egy ilyen jókora rakéta esetében az amúgy 5g környékén maximált terhelhetőségű MiG-31-es se fog sokkal többet húzni nagyobb magasságon, részint a hajtómű pompázs miatt, részben a függesztmény tömege miatt (leszakadna a tartóról), részben pedig azért, mert a magassági kormányok nem tudnak ekkorát húzni a gépen.
A Tu-160-as az más, mivel ott egy ekkora rakéta nam tétel a bekötési csomópontnak, hiszen a forgótár bekötési pontjait eleve statikusan több terheli, rövid idejű alacsony dinamikus terhelés esetén is az elfogadható zónán belül maradnak. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy egy 2.5g-s limitbe bele lehet bőven férni egy 1.5g-s emelkedéssel (ahogy írtad, ez a gép se képes hangsebesség felett a max g értéke elérésére), ami Mach 1.7-nél, nagy íven is kiadja a dolgot. A gyorsítást 12 ezer környékén végzik, majd belehúznak 14-16 ezer méterig és ott oldanak. Attól, hogy nem az ASAT-féle közel függőleges ugrásról beszélünk, a nagy rádiuszú, alacsony terhelésű ugrás is ugrás.
Amúgy nem egy nagy etvasz, az iraki Tu-22-esek oldottak így szuperszonikusan 15000 körnéykéig felugrova FAB-9000-est és az kilenc tonna volt...