A Szu-35Sz radarja és a hajtóműve a Szu-30SzM hajtóművéből és radarjából van szimplán továbbfejlesztve.
A Szu-57-es radarja és leendő hajtóműve pedig gyökeresen új, sok fejlesztést igénylő progresszív technológia.
Nem kéne a Szovjetúnióból örökölt “gazdaságos” szemléletet ráeröltetni a nagyobb előrelépéseket igénylő technológiákra, mert olcsó húsnak híg a leve.
Lásd: Csernobil, szovjet/orosz űrprogram, vagy akár a Kuznyecov repülőgéphordozó.
Ha a Szu-57-est gyér megrendelés ellenére gazdaságosan akarják gyártani, akkor előbb a drága alrendszereit kellene minél előbb gyártásba vinni.
Az oroszokkal már a szovjet időkben is ez volt a baj. A gazdaságosság jegyében a már futó fejlesztéseket a sorozatgyártás beindultára mindig felhigították az előző generációs technológia kifutóban levő rendszereinek ráncfelvarrt megfelelőivel.
Jó példa erre a MiG-29, vagy a Szu-27.
Mind a kettőt jóval progresszívebbre tervezték és végül mind a kettő a MiG-23-asok radarjának egy továbbgondolt verzióját kapta meg. A hajtóműveik se lettek annyira előremutatóak, mint eredetileg tervezték.
A Zsuk meg a Barsz radarok meg kb húsz évre maradtak a kísérleti üzemek tesztállásaiban, mire elkezdhették sorozatban gyártani őket. Persze ekkor már elavult technológiaként.
Az Irbisz radar ennek a Barsz-nak a mozgatható verziója, részlegesen a Szu-57-es tűzvezető rendszerével. De nem AESA.
Ha az orosz repülőipar valóban gazdaságosan akar fejlődni, akkor a Szu-57-esre kell alapozni a homologizációt.
A Szu-57-es radarja és leendő hajtóműve pedig gyökeresen új, sok fejlesztést igénylő progresszív technológia.
Nem kéne a Szovjetúnióból örökölt “gazdaságos” szemléletet ráeröltetni a nagyobb előrelépéseket igénylő technológiákra, mert olcsó húsnak híg a leve.
Lásd: Csernobil, szovjet/orosz űrprogram, vagy akár a Kuznyecov repülőgéphordozó.
Ha a Szu-57-est gyér megrendelés ellenére gazdaságosan akarják gyártani, akkor előbb a drága alrendszereit kellene minél előbb gyártásba vinni.
Az oroszokkal már a szovjet időkben is ez volt a baj. A gazdaságosság jegyében a már futó fejlesztéseket a sorozatgyártás beindultára mindig felhigították az előző generációs technológia kifutóban levő rendszereinek ráncfelvarrt megfelelőivel.
Jó példa erre a MiG-29, vagy a Szu-27.
Mind a kettőt jóval progresszívebbre tervezték és végül mind a kettő a MiG-23-asok radarjának egy továbbgondolt verzióját kapta meg. A hajtóműveik se lettek annyira előremutatóak, mint eredetileg tervezték.
A Zsuk meg a Barsz radarok meg kb húsz évre maradtak a kísérleti üzemek tesztállásaiban, mire elkezdhették sorozatban gyártani őket. Persze ekkor már elavult technológiaként.
Az Irbisz radar ennek a Barsz-nak a mozgatható verziója, részlegesen a Szu-57-es tűzvezető rendszerével. De nem AESA.
Ha az orosz repülőipar valóban gazdaságosan akar fejlődni, akkor a Szu-57-esre kell alapozni a homologizációt.