Szu-57 / Su-57 Felon / PAK-FA (T-50) / FGFA (Szuhoj, Oroszország)

A display és célzó nem ugyanaz. Nagyon nem.
Jó, de mit tudunk a kínai sisakizékről azon túl, hogy van rajtuk szines plexi?
Ja hogy semmit? Ja hogy kb még 10 éve is kínának az űrtechnológia volt a sisakcélzó.
Most meg becsszóra el kell hinni, hogy nekik van sisakdisplayük
Úgy, hogy amúgy egy szaros telefonoprendszerrel rohantal a ruszkikhoz hogy léééci segítsetek
 
Jó, de mit tudunk a kínai sisakizékről azon túl, hogy van rajtuk szines plexi?
Ja hogy semmit? Ja hogy kb még 10 éve is kínának az űrtechnológia volt a sisakcélzó.
Most meg becsszóra el kell hinni, hogy nekik van sisakdisplayük
Úgy, hogy amúgy egy szaros telefonoprendszerrel rohantal a ruszkikhoz hogy léééci segítsetek
Nem értem ezt a kommenetet.
Fip7 észrevétele azért volt rossz, mert a sisakcélzó és a sisakdisplay között szakadék van. A sisakcélzó annyit tud, hogy az IR rakéta nagy oldalszögű célmegjelölésére alkalmas.

Egy sisak display = kijelző ennél "picit" több. A JHCS is többet tudott az F-35 rendszere meg ugye a DAS képét is eléd teszi.

Amúgy nem érem a nagy rugózást ezen Roni részéről. Mintha ez lenne a gép legfontosabb része szerinte.
 
Van valami idáig nem kellően megindokolt oka, hogy az oroszoknál bő húsz év küzdelem után sincs széleskörben (sőt, leginkább sehogy se) rendszeresített TGP és sisak kijelző sem.

Ez a két komponense a modern kori légi harcászatnak Nyugaton már igen régóta fejlesztés és rendszeresítés alatt áll, nem is egy, hanem többféle változatban.
Különösen annak fényében, hogy mennyire más költségszinten van egy TGP vagy sisak kijelző egy komplett harcászati repülőgép platform kifejlesztéséhez képest, különös, hogy miért sorolódik évtizedek óta rendre hátrébb náluk, mint minden más.
Arról nem is beszélve, hogy pont ez az a két elem (a fegyverzeten túl), ami jellegéből adódóan a lehető legkönnyebben integrálható az egymástól teljesen eltérő kialakítású repülőeszközökön is, ráadásul ez utóbbiak generációs besorolásától függetlenül.
Hogy értsük a párhuzamot, egy negyven éves block 15-ös holland F-16A szintű gépből egy utólag hozzá integrált TGP és JHMCS majdhogynem fél generációs ugrást tesz lehetővé:

rcv-n4-TklzmddOJs2cBTKLKfw9PQ2Rpjsdgg2GIXt_H9WIw-t6qxKgLKewhreW4zKiuyZ7ng5I95MyfCYVyguBY4obVGsdlXsOphDC0M4otzAnWxMX4HidCqI9x1N7zSBV4-LupgqF8JNFjeJWdg3LEDcPm4BSF-zyvUzh_uQ1nvjVu3QjcCqQ


Amit én látok, az az, hogy ha most nekifeküdnének az oroszok a TGP és modern sisakkijelző kialakításának (úgymond a "piacon" már bőven van jó példa, amit átvehetnének, honosíthatnának, másolhatnának, feljavíthatnának), akkor leginkább a Szu-35Sz flottát tudnák nagyon hamar fölfejleszteni.
Abban a sárkányban van potenciál, repidő, teljesítmény, terhelhetőség.
A jelenleg fejlesztés alatt álló fegyverzet (R-37M, R-77M, precíziós csapásmérő eszközök) és ez utóbbi két elem is nagyban javítaná a képességeket.
További előny lenne, ha a Szu-35Sz-el közel azonos darabszámban rendszeresített Szu-30SzM és Szu-34-es flottát külön-külön a Szu-35Sz szintjére hoznák fel.
Az UAC, mint egységesített repülőipari konglomerátum egyetlen normális célkitűzése lehetne, hogy a Szu-57-es programból "leeső" technológiákat lefelé is alkalmaznák, egyfajta Mid Life Upgrade programon keresztül.
A Szu-57-es radarját (elviekben az AESA radar modularitása lehetőséget adhatna, hogy a Szu-30-as és 35-ös számára, illetve külön a Szu-34-es számára is egy antenna felületet hozhassanak létre, de nagy rendszerazonossággal) és leendő hajtóművét (leginkább a gázgenerátor részt), továbbá a szenzor készletét, avionikáját lehetne meghonosítani a három másik típuson.
A jelenleg legyártott darabszámok és a Szu-57-es várható darabszáma együttesen mintegy 400 darab harcászati repülőgépet jelentene.
Ezek jelenleg négy, egymástól teljesen különböző platformot képviselnek, de nem lenne lehetetlen a technológiai integráltságuk.
Ha innentől fogva új gépet már csak exportra gyártanának (kivéve a Szu-57-es), akkor is hatalmas megrendelés és munka lenne nem is egy, hanem mind a három repülőgépgyárnak és a teljes beszállítói hálózatnak.
 
Az ábra szerint van rajta két DIRCM,az egyik alul a másik pedig felül.Az alsóra ráfoghatjuk,hogy a légvédelmi rakéták ellen van(bár maga gép nem nagyon fog berepülni az IR légvédelmi rakéták hatósugarába) de a felső az biztosan AAM-ek miatt van ott ahol(hacsak nem háton fog mindenhová közlekedni).Mire lehet elég ez a DIRCM a modern képalkotó IR rakétákkal szemben?Mennyire sc-fi az,hogy ezekkel a DIRCM-ekkel képes legyen a gép az EOTS-hez hasonló optikai rendszerek vakítására célzottan vagy akár olyan módon,hogy mint egy óriási fákja rengeteg fényt bocsájt ki és az IR rendszert és semmit nem fog látni csak egy marha nagy fényfoltot?
 
Az ábra kiválóan szemlélteti, hogy miért lett a Szu-57-es összes belépőéle jókora (azért annyira nem vészes) rádiusszal legyártva, mondjuk összevetve a nyugati gépekével.
Minden valamire való belépőélében egy-egy antenna található (kivétel a függőleges és vízszintes vezérsíkok).
 
Az ábra kiválóan szemlélteti, hogy miért lett a Szu-57-es összes belépőéle jókora (azért annyira nem vészes) rádiusszal legyártva, mondjuk összevetve a nyugati gépekével.
Minden valamire való belépőélében egy-egy antenna található (kivétel a függőleges és vízszintes vezérsíkok).
A képek alapján a Szu-57 elektronikai rendszere is rendkívül összetett. A rendelkezésre álló információk alapján hogy áll képességben az F-35-ben lévő DAS-hoz képest?
 
Az első olyan Szu-57-est, amit már a 30-as hajtómű fog repíteni 2022-re igérik.
Addig is meg kell oldani a komoly belső sérüléseket a dizájnon, mert az első és második fokozatok, melyek már blisk technológiával készülnek, egyelőre törnek.