Két elég komoly terhelési teszt Szu-27 leszármazottakra, Szu-35Sz és Szu-30MKI (a Párizsban megsemmisült 01-es prototípus) gépekre:
A Szu-35Sz itt három darab KAB-1500 mellett elvisz még hat darab FAB-500M62 súlymakettet, a Szu-30MKI prototípusa pedig négy darab KAB-1500-as súlymakettel van megpakolva.
Ez utóbbi függesztési mód adja magát, a szárny is simán bírná, de még az olyan igazán megerősített nagyágyúk, mint a Szu-34-es se szokott élni a lehetőséggel.
Ezen az egy alkalmon és példányon kívül még sose láttam máshol, hogy négy darab KAB-1500-ast vinne egy Szu-27-es variáns, vagy leszármazott.
Hogy mi ezzel a baj? Úgy első körben semmi, de jobban utánagondolva rájön az ember, hogy úgy fest, a vietnámi háború utáni tapasztalatok alapján elvégzett racionalizáció nem ok nélkül irtotta ki az amerikai fegyvertárból az M118-as nem irányított és HBOS illetve Paveway kittel irányítottá tett 3000 fontos, azaz 1360 kg-os bombatípust. Amennyivel nagyobb és nehezebb volt az időközben megjelenő áramvonalasított és növelt pontossággal ledobható 908kg-os Mk-84-esnél, annyival nem volt se nagyobb se a romboló hatósugara, se az átürőereje sem. Tisztán fizikai alapon egy F-15E jelenleg képes akár öt darab 2000 fontos bombát is hordozni, de racionálisabb a négy darab, ezzel szemben a Szu-27-es családnál aminek még van rációja, az a három darab 1500kg-os bomba, mert a szárnyak valószínű nem szeretik a 2+2-es leterhelést, öt darab pedig már sok lenne. A 7500kb körüli össztömeg még beleférne, de totál irracionális egy harcászati repülőgépet a maximális fegyverzetével harcba küldeni. A hosszú évtizedek helyi háborús tapasztalatai alapján a szabvány éles fegyverzet általában a maximális lehetséges kb 50%-a, ahol a másik 50 5-ot már egy másik gép másik pilótája viszi el, növelve mind a térbeli, mind az időbeni felxibilitást és nem utolsó sorban a túlélőképességet.
Szumma szummárum, az 1500kg-os kategóriájú bomba akárhogy is nézzük túl nehéz, túl hosszú, túl nagy az átmérője. Ha csak az átütőerőt nézzük, akkor elgondolkodtató például akár a törökök tandem robbanófejessé átalakított Mk-84-es leszármazotta, ahol a kumulatív első töltet növeli az átütést, vagy akár simán megoldható lenne egy akár még kedvezőbb alaktényezőjű (értsd: hosszított) rakéta póthajtású Mk-84-es alapú siklóbomba, amire amúgy vannak példák.
A Szu-35Sz itt három darab KAB-1500 mellett elvisz még hat darab FAB-500M62 súlymakettet, a Szu-30MKI prototípusa pedig négy darab KAB-1500-as súlymakettel van megpakolva.
Ez utóbbi függesztési mód adja magát, a szárny is simán bírná, de még az olyan igazán megerősített nagyágyúk, mint a Szu-34-es se szokott élni a lehetőséggel.
Ezen az egy alkalmon és példányon kívül még sose láttam máshol, hogy négy darab KAB-1500-ast vinne egy Szu-27-es variáns, vagy leszármazott.
Hogy mi ezzel a baj? Úgy első körben semmi, de jobban utánagondolva rájön az ember, hogy úgy fest, a vietnámi háború utáni tapasztalatok alapján elvégzett racionalizáció nem ok nélkül irtotta ki az amerikai fegyvertárból az M118-as nem irányított és HBOS illetve Paveway kittel irányítottá tett 3000 fontos, azaz 1360 kg-os bombatípust. Amennyivel nagyobb és nehezebb volt az időközben megjelenő áramvonalasított és növelt pontossággal ledobható 908kg-os Mk-84-esnél, annyival nem volt se nagyobb se a romboló hatósugara, se az átürőereje sem. Tisztán fizikai alapon egy F-15E jelenleg képes akár öt darab 2000 fontos bombát is hordozni, de racionálisabb a négy darab, ezzel szemben a Szu-27-es családnál aminek még van rációja, az a három darab 1500kg-os bomba, mert a szárnyak valószínű nem szeretik a 2+2-es leterhelést, öt darab pedig már sok lenne. A 7500kb körüli össztömeg még beleférne, de totál irracionális egy harcászati repülőgépet a maximális fegyverzetével harcba küldeni. A hosszú évtizedek helyi háborús tapasztalatai alapján a szabvány éles fegyverzet általában a maximális lehetséges kb 50%-a, ahol a másik 50 5-ot már egy másik gép másik pilótája viszi el, növelve mind a térbeli, mind az időbeni felxibilitást és nem utolsó sorban a túlélőképességet.
Szumma szummárum, az 1500kg-os kategóriájú bomba akárhogy is nézzük túl nehéz, túl hosszú, túl nagy az átmérője. Ha csak az átütőerőt nézzük, akkor elgondolkodtató például akár a törökök tandem robbanófejessé átalakított Mk-84-es leszármazotta, ahol a kumulatív első töltet növeli az átütést, vagy akár simán megoldható lenne egy akár még kedvezőbb alaktényezőjű (értsd: hosszított) rakéta póthajtású Mk-84-es alapú siklóbomba, amire amúgy vannak példák.
