Na ebben nincs igazad. A szovjet/orosz harckocsifejlesztés rákfenéje már az 50-es, 60-as évektől kezdve is a megfelelő teljesítményű motorok hiánya volt. Ez volt az egyetlen oka, amiért a szovjet/orosz konstrukciók kissebbek, ezáltal könnyebbek voltak nyugati társaiknál. Vért izzadtak, hogy sikerüljön létrehozni egy igazán erős motort. Tökéletesen tisztában voltak vele már a 60-as években is, hogy az eddigi V2, hiába megbízható, kiforrott, de teljesen elavult. Minden létező trükköt bevetettek a teljesítmény növelésére, de a vége mindig kudarc lett. Új motorfejlesztés indult, ez lett az ellendugattyús 5TDF, a kezdeti problémák után megbízható, jó motor lett, de a teljesítménye ennek is elégtelen. Ezért kellett korlátok közé szorítani a harckocsik méretét.Észre kéne venni, hogy eddig az orosz motorgyártók kényelmes helyzetben voltak, mert egy 70 éves konstrukció alapján tudtak dolgozni, hisz nem volt égető teljesítménykényszerük a viszonylag könnyű szovjet/orosz harckocsik miatt.
A 70-es évek végére, 80-as évek elejére belátták, hogy ilyen tömegkorlátok mellett képtelenség a NATO legújabb típusaival egyenrangú harckocsit létrehozni. Ekkor már égetően szükség volt egy normális motorra. Végül lett nekik kettő is, az egyik az elképesztően drága turbina, a másik meg az 5TDF továbbfejlesztése, a 6TD. Ez a kettő lett az alapja az új fejlesztésű harckocsiknak, nem a reménytelenül elavult V2, és származékai. Volt még két másik új fejlesztés is, a KD-34 és a 2V16, mindkettő súlyos műszaki problémákkal küszködött, és nem tudtak úrrá lenni ezeken.
A SzU felbomlása után egyedül a turbina maradt, mivel a harkovi gyár amelyik a 6TD-t gyártotta, ukrajnához került. A turbina viszont rendkívül drága volt, így szóba sem jöhetett. Ezért jött elő újra az elavult V2, mint kényszermegoldás, mert abszolút semmi más nem volt az oroszoknak, amit gyártani is tudtak volna. A végletekig fejlesztették a motort, kapott turbófeltöltőt is, ezáltal a teljesítmény elérte az 1000 lóerőt, de a motor színvonala a béka segge alatt volt így is, és ami a legrosszabb, az eddigi standard 500 üzemóra élettartam lecsökkent hivatalosan 350-re, de a motorok általában jóval előtte megadták, és meg is adják magukat. Nem a minőséggel van a baj, hanem ez a motor a végletekig van már feljesztve, kihoztak belőle mindent amit csak tudtak. Pár lóerőt ki lehet még belőle sajtolni, de az élettartam további csökkenésével, ami már így is katasztrofális.
Az Armatával sem jobb a helyzet, az A85-3 a korábbi 2V16 konstrukciója alapján épült, örökölte a megoldatlan műszaki problémákat, 1200LE-re kell lekorlátozni, hogy elfogadható legyen a megbízhatósága, de ez kevés, az Armatáról készült felvételeken látszik, hogy szenved a motor az Armata tömege miatt.
A Leopard-2 motorja ehez képest 1500 üzemórára van garantálva, ez, illetve a motor teljesítménye teljesen elérhetetlen az oroszok számára.