1. A tankok nagyrésze 30, de minimum 20 éves. Ennek megfelelő a műszaki megbízhatóságuk.
Ez harckocsifüggő. Vannak leélt / karbantartásnélküli példányok, de vannak működőképesen "leharcoltak" is Ukrajnában.
Amit az Oroszok csináltak, az klasszikus villámháborús stratégia. Mélyen benyomulni a megtámadott országba, még az utánpótlási vonalakat is kvázi őrizetlenül hagyva. Csak az Ukránok sok esetben félrehúzódtak az Orosz Főerők elől, aztán mögöttük az utánpótlásra lecsaptak, a főerő meg állt a tankokkal Kijev alatt benzin nélkül, a T-90A-t és T-80U-t nem kilőtték valamilyen PCT rakétával, hanem kifogyott a nafta, mindenevő motor az nem létezik, és anélkül égnek meredő lövegekkel magukra hagyták.
Még a T-80BVM-ek műszaki állapotát is kielégítőnek találják az Ukrik, és csak naftát kell szerezni hozzá.
A degradálódott műszaki állapotúak karbantartás kérdése. Amiben van elektronika, a kábelek műanyag burkolata 10 év állás után megkeményedik, és onnantól törékeny. A motorja oxidálódik, a csövek megkeményednek, stb. Az egész hidraulika kuka. A páncéltest a kompozitok ellenére hajlamos korrodálódni, rozsdásodni. Amely harckocsi csak ki van vágva az udvarra annak általánosságban jóvátehetetlenül tönkre is ment, kivéve az Abrams-ek az AMARG-on Nevadában, ahol évtizedek óta nem esett az eső, meg azokat le is zsírozták. De az Orosz és Ukrán vasaknál kiveszett a karbantartási kultúra, és szomorú, csak a múzeumba utalt T-64BV obr. 1987 csillog - villog, meg a 152 milissel felszerelt T-80U tesztharckocsi, és még fut is.
2. Egy valódi konvencionális háborúban a tank fogyóeszköz.
Természetesen lesznek veszteségek, de nem mindegy, hogy 10 - 15 %-nyit lőnek ki, ami elvontatható és javítható, vagy 60 % az egész veszteségi ráta, és véglegesen megsemmisült / tönkrement. A Szovjetek a harckocsik és a bennük ülők óvása érdekében találták fel a többrétegű + üreges páncélzatot és az ERA kazettákat, és az APS-t is, és lehet még fokozni. Ilyen szempontból a T-80U Black Eagle modifikációja, vagy a T-84-120-as Jatagán, de még a szerényebb T-80U-M1 Barsz is pont megnövelt túlélési képességű, virtuálisan sebezhetetlenek.
És nagyon extrém példával, a majomhülye T-72-es is tudott állat harckocsi lenni, 1,038 harckocsit kaptak az Irakiak, 1982-ben vetették be először, a háború 1988-ig tartott, és mindössze 60-at veszítettek, pedig mennyi nagyvolumenű és heves csatában vett részt, olyanok ellen, mint a Chieftain Mk. 3 / Mk. 5. És a Libanoni háborúban is viszonylag jó veszteségi rátával bírt, 20 került megsemmisítésre, nem 200.
Pedig bohóc ellenfelek ellen is voltak vesztességeik, a muszka meg jelenleg a NATO Nr.1 gyalogsági páncélelhárítása ellen harcol.
A Javelin-en kívül ezer más PCT rakéta létezik, én valahogy jobban kedvelem a Metyisz / Kornet licenc nélküli másolatait, és azok is nagy ütősek, saját fegyvereikből kapnak kóstolót, de az APS negálná ezeket, az ő hülyeségük, hogy nem kerül sorozatgyártásra.
Ez Poszt-Szovjet jellemző, hogy ki lehet szépen csinosítani a T-64BM Bulat-ot vagy a T-90M-et, de mire bevetésre kerül, a csórósított, szénné butított verzió megy, nem pedig az, amivel Expón vagy parádén vakították a népeket.