Bár nem szorosan a T-80-hoz kapcsolódik, de Harkovot emlegetve érdemes megjegyezni, hogy a brezsnyevi időktől (de kicsit még előbb is) kezdve egyre jobban fémjelezte a szovjet (majd ukrán) vezetést az úgynevezett dnyepropetrovszki klán országlása. Ez tényleg ilyen igazi szovjet deep state módjára kb egyfajta állam az államban szervként működött, minden fontos pozíciót, erőforrást meg persze suskát a saját földieknek adva. Nem véletlen az egykori Ukrán SzSzK méretéhez meg jelentőségéhez képest brutális iparosodása a turbinagyáraktól kezdve a kohászaton át egészen a repülőgépgyártásig, mivel ebben masszívan benne volt bizony a dnyepropetrovszki lobbi. Kvázi olyan mintha hirtelen vezető pozícióba kerülve fognám magam és pár haverral a Zrínyi-2026 elemeit Veszprém megyébe pakolnám. Na így működött ez anno a Szovjetunióban, és csak a drága elvtársak kihalásos alapon történő kihullása következtében tudott végül az utolsó évekre valamennyire meggyengülni. Ám aztán a klán átmentette hatalmát a független Ukrajnába és Kravcsuktól kezdve Kucsmán, Tyimosenkon, Janukovicson át egészen részben még Zelenszkijig (ne feledjük azért az azóta otthon megutált Kolomojszkijt) lényegében ők koordinálták az ukrán belpol működését. Viszont miután már csupán az Ukrajnán belüli erőforrások felett tudnak patronálni, nem is csoda, hogy a szovjet pénzzel felfuttatott ipar szépen lehalt. Bár ha nem adták volna el a saját anyjukat is pár dollárért az lehet segített volna rajtuk.
Pontosan erre céloztam nagyon röviden az írásomban.
A T-64-est, mint típust politikai okokból nyomták. Konkrétan az volt a terv, hogy kötelezően mindenkinek ezt kell gyártani.
Csak éppen a más régiókban lévő harckocsi gyárak vezetői kerek perec megmondták, hogy ez így szar. És igazuk is volt, nem véletlenül lett alapoktól újratervezve a T-64A.
Igazából a szovjet unió akkor járt volna a legjobban a 70's évek végén, ha engedték volna, hogy a Lelingrádiak T-80A terve megvalósuljon, és azt adoptálták volna a többi gyárra a helyi hajtásláncokkal.
Ugyanis a T-80-as váza könnyedén elbírta a jóval gyengébb dízel motorok teljesítményét, különösebb átalakítás nélkül is.
Lásd. MSTA-S önjáró löveg, amely egy T-80-as alvázon van, de a T-72-es dízelével.
És ott is az alváz teherbírása miatt lett a T-80-as alváz kiválasztva. Az volt a legerősebb, legjobban terhelhető.
Szóval mire kijött az új nyugati tankgeneráció, nekik is lehetett volna egy egységes korszerű harckocsi platformjuk.
De nem lett, e helyet 3 helyre folyt a pénz, arról nem is beszélve, hogy hány különböző tank típus volt rendszerben az SZU-ban.
Logisztikai rémálom volt.
