T-80
- Téma indítója Tcat
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Keresd már ki, hogy mi az a mélységi felderítés.
Folytatnám a posztot, a T-80U-M1 Barsszal:
Ha minden igaz, egyszerre hordozta az Arénát és a Storát.
A Stora elavult, de az Aréna bezavarhatatlan, elég azt megtartani.
Legutóbb 2019-ben állították ki, a kiállítás helyét nem tudtam kinyomozni, de a lényeg, létezik, és működik.
Ha minden igaz, egyszerre hordozta az Arénát és a Storát.
A Stora elavult, de az Aréna bezavarhatatlan, elég azt megtartani.
Legutóbb 2019-ben állították ki, a kiállítás helyét nem tudtam kinyomozni, de a lényeg, létezik, és működik.
Atyaég, de rusnya ez a rejtőszín minta! Kinek készült?Folytatnám a posztot, a T-80U-M1 Barsszal:
Ha minden igaz, egyszerre hordozta az Arénát és a Storát.
A Stora elavult, de az Aréna bezavarhatatlan, elég azt megtartani.
Legutóbb 2019-ben állították ki, a kiállítás helyét nem tudtam kinyomozni, de a lényeg, létezik, és működik.
Én az antracitszürke / kék - zöld - fekete színkombót nem értem a T-80-asokon, az hol rejt ? Vagy segít mégjobban kiemelni a harckocsit a terepből, hogy hol megy és mire lőjenek ?
A kérdéses sorsú T-80UM2-es is bemutatkozik, a Drozd-2-es APS-ével
Csak, hogy a releváns topikban válaszoljak.
Ez nem egészen így van ahogyan állítod....
Az egész sztori eleje az volt, hogy az ellendugattyús dízel motor a T-64-ben minden téren szar volt.
Az UVZ dízele pedig szintén erőtlen volt kicsit, és a nagy hideget az se szerette.
Közben Leningrádban egy csomó teszt volt T-10-esekkel is, automata váltóval, fokozatmentes osztó művel és gázturbinával.
Ekkor kitalálták a megrendelői oldalon, hogy milyen jó lenne egy gázturbinás T-64-es!
Leningrádi tervező iroda megkapta a megbízást.
Betették a gázturbinát a T-64-be, a gáztubina meg szétszedte a T-64-es hajtásláncát , mint foxi a lábtörlőt....
Ugye nem mindegy, hogy 2,000 vagy 4,000 nm-t tud egy adott meghajtás....
Ekkor nagy nehezen kisírták, hogy építhessenek egy megerősített alvázat, ami természetesen egy teljesen új alváz lett, új felfüggesztéssel és mindennel ami kell. A T-64/72/80 változatok közül a T-80-as rendelkezik a legmasszívabb és "legsimább futású" alvázzal.
Ennek a tanknak a T-64A-ról származó tornya volt,
A tervező mérnökök mondták, hogy tudnak jobb harckocsit tervezni, mint a T-64-es, hiszen az alváz teherbírása megengedi a jóval erősebb páncélzatott.
Ezt megtiltották nekik, hiszen nehogy már jobb tankot csináljanak, mint a T-64-es!
Ugyan ez volt a T-72-vel is, ott is csak a homogén acél tornyot engedték sokáig, nehogy fejlettebb legyen a produktum, mint a T-64-es, amit 1000-el tolt a politikai bürokrácia. Ugyanis akkoriban az SZU politikai vezetésében volt egy Harkovi régióból származó igen erős politikai lobbi.
Ezért gyakorlatilag majdnem az eredeti T-64 technikai szintjén lett megvalósítva a T-80-as, ekkor még külön betű jelölés nélkül.
Az automata váltótól kezdve minden haladó műszaki technológia alkalmazását megtiltották a Leningrádi tervezőknek.
Ekkor mutatták be a hadseregnek a T-80-ast, amire a tábornoki kar azt mondta, hogy ez ugyan olyan szinten van, mint a T-64-es, de legalább drágább....
Szóval nem értik, hogy ez így mi a szarnak kellet.
Ekkor mondták a Leningrádiak, hogy tudnánk mi ennél jobbat is, és bemutatták a T-80A prototípust ami 45 tonna volt.
E helyet a politika úgy döntött, hogy nem lehet jobb tankot gyártani, mint a T-64-es, nehogy már ne az legyen az elit harckocsi, szóval az 1976-ban bemutatott T-64B műszaki megoldásait adoptálták a T-80-as típusra és így 1978-ban bemutatkozott a T-80B harckocsi.
"Cserébe" az amúgy szükségtelen harkovi fejlesztésekért át kellet adják a Leningrádiak a T-80B terveit a harkoviaknak, ebbe ott bele raktak egy 5 helyet 6 hengeres ellendugattyús dízelt (akkor még protó) és elkészült az objekt 478-as.
Miután a Leningrádiak nem nagyon nyelték be ezt a megalázást, folytatták a T-80A fejlesztési munkáit, igaz igény a hatalom részéről nem volt rá.
1982-84 között különböző protókat építettek egyre erősebb gázturbinákkal. (Erre hivatkozva mehetett a munka tovább)
Ezeknek a fejlesztéseknek lett az eredménye a kései T-80B-k megváltozott teknő páncélja ami igen erősre sikerült.
Majd miután gyengült a Harkovi lobbi a politikai vezetésben rábeszélték őket, hogy gyorsan tudnának erősebb tornyot is csinálni, ha lenne rá igény.
Ennek az igénynek a realizálását ismeritek T-80U néven.
A T-80U fejlesztési alapja nem a T-80B volt, hanem a T-80A.
Miután harkovban, szokás szerint önállóan semmi értelmeset nem tudtak felmutatni, így kényszerítették a Leningrádiakat, hogy adják át a terveket harkovnak. Mivel a T-64-es típus fejlesztése teljes mértékig kilátástalan.
Ekkor "született" meg harkovban a T-80UD típus, valamennyire módosított páncélzattal.
Hozzá tenném, hogy az Uráliaknál sem állt meg az élet, az Objektum 187/188 harckocsikat ekkor készítették.
Előbbi egy heggesztett tornyú konstrukció volt.
Mivel ez is megtetszett a Harkoviaknak így annak az alapdizájnját is ellopkodták szépen ahogyan kell.
A hegesztett tornyos T-80UD-t a Harkoviak T-84-nek hívják.
Hozzá tenném, hogy már a T-80UD-t is annak akarták hívni, ugyan is arra hivatkoztak, hogy a náluk kifejlesztett harckocsik, mindig 4-es végződést kapnak.
(T-34/54/64). Erre mondták nekik, hogy a pofátlanságnak is van határa, szóval attól, hogy bele raktak a T-80U-ba egy dízelt, az még attól T-80U szóval jó lesz az UD-nek is....
Az objekt 188-as lett később a T-90-es, ez igazából egy picit módosított T-72B.
Az objekt 187-es tornyával, de az objekt 188-as alvázon és fegyverzettel ellátott harckocsi pedig a T-90A.
A Leningrádiak meg a "fekete sas" projektbe léptek volna tovább, de a politika ismét közbeszólt.
A 90's években úgy döntöttek, hogy a nyereséges Omszki harckocsi gyár pénzéből (ide tartoznak a leningrádia tervezők) pénzelik majd a vesztességes UVZ-t, vagyis az Uráli gyárat. Ennek fő oka, hogy ez egy nagyobb gyár több alkalmazottal amely civil termékeket is gyárt, és nem mellesleg olcsóbb harckocsikat.
Miután Omszktól mesterségesen elvonták a jövedelmet, így az Omszki gyár a 90's évek végén csődbe ment, akárcsak a Leningrádi fejlesztő iroda.
A sok lopkodás és aljaskodás ellenére, az SZU poltikai hátszele nélkül lényegében Harkovban is megszűnt a harckocsi gyártás. Most a háború miatt már végleg. Valahogy ezt sem bánom....
Az UVZ szintén csak állami segítséggel maradt talpon, ugyanis annak a gyárnak a mérete miatt nem gazdaságos az üzemmérete, ha csak évente pár 10 tankot gyártasz benne.
Ebből a szempontból a lényegében kisebb és csak tank és különleges járművek gyártására szakosodott Omszki gyár életben tartása okosabb lett volna, szerintem.
Végül ezt is felélesztették ilyen kisipari formában, ennek a terméke a T-80BVM modernizáció.
Szóval a két soros szösszeneted nem igen fedi a valóságot. Az olvasmányaim alapján kb. a fent vázoltak feleltek meg a valós helyzetnek.
Na, így néz ki a BVM tornyának oldalára aggatott pót páncél belülről:
Lehet hogy egy foltos szalamandra, ihlette meg a festőket?
A T-80-as így indul?
Kész krimi!Csak, hogy a releváns topikban válaszoljak.
Ez nem egészen így van ahogyan állítod....
Az egész sztori eleje az volt, hogy az ellendugattyús dízel motor a T-64-ben minden téren szar volt.
Az UVZ dízele pedig szintén erőtlen volt kicsit, és a nagy hideget az se szerette.
Közben Leningrádban egy csomó teszt volt T-10-esekkel is, automata váltóval, fokozatmentes osztó művel és gázturbinával.
Ekkor kitalálták a megrendelői oldalon, hogy milyen jó lenne egy gázturbinás T-64-es!
Leningrádi tervező iroda megkapta a megbízást.
Betették a gázturbinát a T-64-be, a gáztubina meg szétszedte a T-64-es hajtásláncát , mint foxi a lábtörlőt....
Ugye nem mindegy, hogy 2,000 vagy 4,000 nm-t tud egy adott meghajtás....
Ekkor nagy nehezen kisírták, hogy építhessenek egy megerősített alvázat, ami természetesen egy teljesen új alváz lett, új felfüggesztéssel és mindennel ami kell. A T-64/72/80 változatok közül a T-80-as rendelkezik a legmasszívabb és "legsimább futású" alvázzal.
Ennek a tanknak a T-64A-ról származó tornya volt,
A tervező mérnökök mondták, hogy tudnak jobb harckocsit tervezni, mint a T-64-es, hiszen az alváz teherbírása megengedi a jóval erősebb páncélzatott.
Ezt megtiltották nekik, hiszen nehogy már jobb tankot csináljanak, mint a T-64-es!
Ugyan ez volt a T-72-vel is, ott is csak a homogén acél tornyot engedték sokáig, nehogy fejlettebb legyen a produktum, mint a T-64-es, amit 1000-el tolt a politikai bürokrácia. Ugyanis akkoriban az SZU politikai vezetésében volt egy Harkovi régióból származó igen erős politikai lobbi.
Ezért gyakorlatilag majdnem az eredeti T-64 technikai szintjén lett megvalósítva a T-80-as, ekkor még külön betű jelölés nélkül.
Az automata váltótól kezdve minden haladó műszaki technológia alkalmazását megtiltották a Leningrádi tervezőknek.
Ekkor mutatták be a hadseregnek a T-80-ast, amire a tábornoki kar azt mondta, hogy ez ugyan olyan szinten van, mint a T-64-es, de legalább drágább....
Szóval nem értik, hogy ez így mi a szarnak kellet.
Ekkor mondták a Leningrádiak, hogy tudnánk mi ennél jobbat is, és bemutatták a T-80A prototípust ami 45 tonna volt.
E helyet a politika úgy döntött, hogy nem lehet jobb tankot gyártani, mint a T-64-es, nehogy már ne az legyen az elit harckocsi, szóval az 1976-ban bemutatott T-64B műszaki megoldásait adoptálták a T-80-as típusra és így 1978-ban bemutatkozott a T-80B harckocsi.
"Cserébe" az amúgy szükségtelen harkovi fejlesztésekért át kellet adják a Leningrádiak a T-80B terveit a harkoviaknak, ebbe ott bele raktak egy 5 helyet 6 hengeres ellendugattyús dízelt (akkor még protó) és elkészült az objekt 478-as.
Miután a Leningrádiak nem nagyon nyelték be ezt a megalázást, folytatták a T-80A fejlesztési munkáit, igaz igény a hatalom részéről nem volt rá.
1982-84 között különböző protókat építettek egyre erősebb gázturbinákkal. (Erre hivatkozva mehetett a munka tovább)
Ezeknek a fejlesztéseknek lett az eredménye a kései T-80B-k megváltozott teknő páncélja ami igen erősre sikerült.
Majd miután gyengült a Harkovi lobbi a politikai vezetésben rábeszélték őket, hogy gyorsan tudnának erősebb tornyot is csinálni, ha lenne rá igény.
Ennek az igénynek a realizálását ismeritek T-80U néven.
A T-80U fejlesztési alapja nem a T-80B volt, hanem a T-80A.
Miután harkovban, szokás szerint önállóan semmi értelmeset nem tudtak felmutatni, így kényszerítették a Leningrádiakat, hogy adják át a terveket harkovnak. Mivel a T-64-es típus fejlesztése teljes mértékig kilátástalan.
Ekkor "született" meg harkovban a T-80UD típus, valamennyire módosított páncélzattal.
Hozzá tenném, hogy az Uráliaknál sem állt meg az élet, az Objektum 187/188 harckocsikat ekkor készítették.
Előbbi egy heggesztett tornyú konstrukció volt.
Mivel ez is megtetszett a Harkoviaknak így annak az alapdizájnját is ellopkodták szépen ahogyan kell.
A hegesztett tornyos T-80UD-t a Harkoviak T-84-nek hívják.
Hozzá tenném, hogy már a T-80UD-t is annak akarták hívni, ugyan is arra hivatkoztak, hogy a náluk kifejlesztett harckocsik, mindig 4-es végződést kapnak.
(T-34/54/64). Erre mondták nekik, hogy a pofátlanságnak is van határa, szóval attól, hogy bele raktak a T-80U-ba egy dízelt, az még attól T-80U szóval jó lesz az UD-nek is....
Az objekt 188-as lett később a T-90-es, ez igazából egy picit módosított T-72B.
Az objekt 187-es tornyával, de az objekt 188-as alvázon és fegyverzettel ellátott harckocsi pedig a T-90A.
A Leningrádiak meg a "fekete sas" projektbe léptek volna tovább, de a politika ismét közbeszólt.
A 90's években úgy döntöttek, hogy a nyereséges Omszki harckocsi gyár pénzéből (ide tartoznak a leningrádia tervezők) pénzelik majd a vesztességes UVZ-t, vagyis az Uráli gyárat. Ennek fő oka, hogy ez egy nagyobb gyár több alkalmazottal amely civil termékeket is gyárt, és nem mellesleg olcsóbb harckocsikat.
Miután Omszktól mesterségesen elvonták a jövedelmet, így az Omszki gyár a 90's évek végén csődbe ment, akárcsak a Leningrádi fejlesztő iroda.
A sok lopkodás és aljaskodás ellenére, az SZU poltikai hátszele nélkül lényegében Harkovban is megszűnt a harckocsi gyártás. Most a háború miatt már végleg. Valahogy ezt sem bánom....
Az UVZ szintén csak állami segítséggel maradt talpon, ugyanis annak a gyárnak a mérete miatt nem gazdaságos az üzemmérete, ha csak évente pár 10 tankot gyártasz benne.
Ebből a szempontból a lényegében kisebb és csak tank és különleges járművek gyártására szakosodott Omszki gyár életben tartása okosabb lett volna, szerintem.
Végül ezt is felélesztették ilyen kisipari formában, ennek a terméke a T-80BVM modernizáció.
Szóval a két soros szösszeneted nem igen fedi a valóságot. Az olvasmányaim alapján kb. a fent vázoltak feleltek meg a valós helyzetnek.
Bár nem szorosan a T-80-hoz kapcsolódik, de Harkovot emlegetve érdemes megjegyezni, hogy a brezsnyevi időktől (de kicsit még előbb is) kezdve egyre jobban fémjelezte a szovjet (majd ukrán) vezetést az úgynevezett dnyepropetrovszki klán országlása. Ez tényleg ilyen igazi szovjet deep state módjára kb egyfajta állam az államban szervként működött, minden fontos pozíciót, erőforrást meg persze suskát a saját földieknek adva. Nem véletlen az egykori Ukrán SzSzK méretéhez meg jelentőségéhez képest brutális iparosodása a turbinagyáraktól kezdve a kohászaton át egészen a repülőgépgyártásig, mivel ebben masszívan benne volt bizony a dnyepropetrovszki lobbi. Kvázi olyan mintha hirtelen vezető pozícióba kerülve fognám magam és pár haverral a Zrínyi-2026 elemeit Veszprém megyébe pakolnám. Na így működött ez anno a Szovjetunióban, és csak a drága elvtársak kihalásos alapon történő kihullása következtében tudott végül az utolsó évekre valamennyire meggyengülni. Ám aztán a klán átmentette hatalmát a független Ukrajnába és Kravcsuktól kezdve Kucsmán, Tyimosenkon, Janukovicson át egészen részben még Zelenszkijig (ne feledjük azért az azóta otthon megutált Kolomojszkijt) lényegében ők koordinálták az ukrán belpol működését. Viszont miután már csupán az Ukrajnán belüli erőforrások felett tudnak patronálni, nem is csoda, hogy a szovjet pénzzel felfuttatott ipar szépen lehalt. Bár ha nem adták volna el a saját anyjukat is pár dollárért az lehet segített volna rajtuk.Csak, hogy a releváns topikban válaszoljak.
Ez nem egészen így van ahogyan állítod....
Az egész sztori eleje az volt, hogy az ellendugattyús dízel motor a T-64-ben minden téren szar volt.
Az UVZ dízele pedig szintén erőtlen volt kicsit, és a nagy hideget az se szerette.
Közben Leningrádban egy csomó teszt volt T-10-esekkel is, automata váltóval, fokozatmentes osztó művel és gázturbinával.
Ekkor kitalálták a megrendelői oldalon, hogy milyen jó lenne egy gázturbinás T-64-es!
Leningrádi tervező iroda megkapta a megbízást.
Betették a gázturbinát a T-64-be, a gáztubina meg szétszedte a T-64-es hajtásláncát , mint foxi a lábtörlőt....
Ugye nem mindegy, hogy 2,000 vagy 4,000 nm-t tud egy adott meghajtás....
Ekkor nagy nehezen kisírták, hogy építhessenek egy megerősített alvázat, ami természetesen egy teljesen új alváz lett, új felfüggesztéssel és mindennel ami kell. A T-64/72/80 változatok közül a T-80-as rendelkezik a legmasszívabb és "legsimább futású" alvázzal.
Ennek a tanknak a T-64A-ról származó tornya volt,
A tervező mérnökök mondták, hogy tudnak jobb harckocsit tervezni, mint a T-64-es, hiszen az alváz teherbírása megengedi a jóval erősebb páncélzatott.
Ezt megtiltották nekik, hiszen nehogy már jobb tankot csináljanak, mint a T-64-es!
Ugyan ez volt a T-72-vel is, ott is csak a homogén acél tornyot engedték sokáig, nehogy fejlettebb legyen a produktum, mint a T-64-es, amit 1000-el tolt a politikai bürokrácia. Ugyanis akkoriban az SZU politikai vezetésében volt egy Harkovi régióból származó igen erős politikai lobbi.
Ezért gyakorlatilag majdnem az eredeti T-64 technikai szintjén lett megvalósítva a T-80-as, ekkor még külön betű jelölés nélkül.
Az automata váltótól kezdve minden haladó műszaki technológia alkalmazását megtiltották a Leningrádi tervezőknek.
Ekkor mutatták be a hadseregnek a T-80-ast, amire a tábornoki kar azt mondta, hogy ez ugyan olyan szinten van, mint a T-64-es, de legalább drágább....
Szóval nem értik, hogy ez így mi a szarnak kellet.
Ekkor mondták a Leningrádiak, hogy tudnánk mi ennél jobbat is, és bemutatták a T-80A prototípust ami 45 tonna volt.
E helyet a politika úgy döntött, hogy nem lehet jobb tankot gyártani, mint a T-64-es, nehogy már ne az legyen az elit harckocsi, szóval az 1976-ban bemutatott T-64B műszaki megoldásait adoptálták a T-80-as típusra és így 1978-ban bemutatkozott a T-80B harckocsi.
"Cserébe" az amúgy szükségtelen harkovi fejlesztésekért át kellet adják a Leningrádiak a T-80B terveit a harkoviaknak, ebbe ott bele raktak egy 5 helyet 6 hengeres ellendugattyús dízelt (akkor még protó) és elkészült az objekt 478-as.
Miután a Leningrádiak nem nagyon nyelték be ezt a megalázást, folytatták a T-80A fejlesztési munkáit, igaz igény a hatalom részéről nem volt rá.
1982-84 között különböző protókat építettek egyre erősebb gázturbinákkal. (Erre hivatkozva mehetett a munka tovább)
Ezeknek a fejlesztéseknek lett az eredménye a kései T-80B-k megváltozott teknő páncélja ami igen erősre sikerült.
Majd miután gyengült a Harkovi lobbi a politikai vezetésben rábeszélték őket, hogy gyorsan tudnának erősebb tornyot is csinálni, ha lenne rá igény.
Ennek az igénynek a realizálását ismeritek T-80U néven.
A T-80U fejlesztési alapja nem a T-80B volt, hanem a T-80A.
Miután harkovban, szokás szerint önállóan semmi értelmeset nem tudtak felmutatni, így kényszerítették a Leningrádiakat, hogy adják át a terveket harkovnak. Mivel a T-64-es típus fejlesztése teljes mértékig kilátástalan.
Ekkor "született" meg harkovban a T-80UD típus, valamennyire módosított páncélzattal.
Hozzá tenném, hogy az Uráliaknál sem állt meg az élet, az Objektum 187/188 harckocsikat ekkor készítették.
Előbbi egy heggesztett tornyú konstrukció volt.
Mivel ez is megtetszett a Harkoviaknak így annak az alapdizájnját is ellopkodták szépen ahogyan kell.
A hegesztett tornyos T-80UD-t a Harkoviak T-84-nek hívják.
Hozzá tenném, hogy már a T-80UD-t is annak akarták hívni, ugyan is arra hivatkoztak, hogy a náluk kifejlesztett harckocsik, mindig 4-es végződést kapnak.
(T-34/54/64). Erre mondták nekik, hogy a pofátlanságnak is van határa, szóval attól, hogy bele raktak a T-80U-ba egy dízelt, az még attól T-80U szóval jó lesz az UD-nek is....
Az objekt 188-as lett később a T-90-es, ez igazából egy picit módosított T-72B.
Az objekt 187-es tornyával, de az objekt 188-as alvázon és fegyverzettel ellátott harckocsi pedig a T-90A.
A Leningrádiak meg a "fekete sas" projektbe léptek volna tovább, de a politika ismét közbeszólt.
A 90's években úgy döntöttek, hogy a nyereséges Omszki harckocsi gyár pénzéből (ide tartoznak a leningrádia tervezők) pénzelik majd a vesztességes UVZ-t, vagyis az Uráli gyárat. Ennek fő oka, hogy ez egy nagyobb gyár több alkalmazottal amely civil termékeket is gyárt, és nem mellesleg olcsóbb harckocsikat.
Miután Omszktól mesterségesen elvonták a jövedelmet, így az Omszki gyár a 90's évek végén csődbe ment, akárcsak a Leningrádi fejlesztő iroda.
A sok lopkodás és aljaskodás ellenére, az SZU poltikai hátszele nélkül lényegében Harkovban is megszűnt a harckocsi gyártás. Most a háború miatt már végleg. Valahogy ezt sem bánom....
Az UVZ szintén csak állami segítséggel maradt talpon, ugyanis annak a gyárnak a mérete miatt nem gazdaságos az üzemmérete, ha csak évente pár 10 tankot gyártasz benne.
Ebből a szempontból a lényegében kisebb és csak tank és különleges járművek gyártására szakosodott Omszki gyár életben tartása okosabb lett volna, szerintem.
Végül ezt is felélesztették ilyen kisipari formában, ennek a terméke a T-80BVM modernizáció.
Szóval a két soros szösszeneted nem igen fedi a valóságot. Az olvasmányaim alapján kb. a fent vázoltak feleltek meg a valós helyzetnek.