wolfram
<i>"Szerintem ez a bór-karbid dolog egy félreértésből fakad. Használtak ugyan bórtartalmú rétegeket az orosz tankoknál, de annak célja a személyzet megvédése nukleáris robbanás esetén a neutronsugárzástól. A "páncél minőségű" bór-karbid nehezen előállítható (na meg rohadt drága) anyag és tudomásom szerint csak a legutóbbi időkben (kb. egy-két évtized óta) használják kiterjedtebben. Pedig a jelenleg elérhető kerámiák közül a legjobb, mert ez a legkönnyebb (legkisebb sűrűségű) és emellett kb. a szilícium-karbid jellemzőivel bír (keménység, törési szívósság, összenyomhatóság, stb.), vagyis jelentősen jobb, mint a korund."</i>
Én több állítás alapján <b>feltételezem,</b> hogy páncélzat minőségű volt:
1. Olvastam olyat, hogy a T-64-nél a páncélzat minőségét nem voltak képesek tartani a gyártás során, pont a borkarbid miatt.
Sokkal nagyobb mennyiségben gyártották a T-64-et, mint ahogyan a hozzá való borkarbidot, így állítólag előfordult, hogy néhány MBT-ből egyszerűen kimaradt vagy nem volt páncélzati minőségű.
2. A T-64-et soha nem exportálták!
3. A T-64-re picit nagyobb páncél védettségi értékeket találtam, mint a korabeli T-72-kre. A méretük szinte azonos volt.
Ellenben a T-64 "csak" 38 tonna, a T-72 pedig 42 tonna.
+1. Azt viszont nem tudom, hogy melyik T-64 verziótól kezdték el a borkarbidot alkalmazni. Szerintem az alapnál még nem, vagy az A vagy a B verziótól kezdődően lehetett a dolog reális.
A T-80 páncélzatáról annyit tudok ami nekem le van írva a "Modern harckocsik és harcjárművek" című 20 éves könyvemben
Ott nem írtak kerámiáról, viszont azt írták, hogy az öntött toronynak van egy belső "különleges" acél rétege.
A radioaktív sugárzás ellen pedig vékony ólom bélést kapott a T-64/72/80 széria.
Ha gaborv-nak igaza van akkor van korund a T-80-ban, ami számomra azt jelenti, hogy a bórkarbid nagy volumenű gyártását nem sikerült megoldani, ezért áttértek a sokkal egyszerűbben gyártható korundra.