Töménytelen baromság van egyébként a közgazdaságtan-tankönyvekben. Példának okáért az idézett szentpétervári paradoxon is egy nagy marhaság. Hogyan szól ez a paradoxon?
Aszongya: "az emberek vajon miért nem vesznek részt rendkívül nagy összegekkel a követkekező játékban: egy érmét addig dobálunk fel, amíg (például) fejet nem kapunk, a nyeremény összege pedig kettő azon hatványa, ahányadikra sikerült fejet dobnunk"
Nézzük csak: annak valószínűsége, hogy elsőre fejet dobunk: 0.5. Annak valószínűsége, hogy másodikra dobunk fejet: 0.25. Annak valószínűsége, hogy harmadikra dobunk fejet: 0.125. Hm. Általánosságban: annak valószínűsége, hogy x.-edikre dobunk fejet: (0.5) az x-ediken. Oké.
Akkor mennyi annak a valószínűsége, hogy 10.-re dobunk fejet? (0.5) a tizediken, azaz 0.000976562, azaz 0.0977 %, azaz, nulla egész kilencszázhetvenhét tízezred százalék.
Na, akkor mennyi a valószínűsége annak, hogy 10.-edikre, vagy hamarabb sikerül fejet dobnunk? 0.5 + 0.25 + 0.125 + ... + 0.0977 = 0.999023437, azaz 99.9%, azaz kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc század százalék.
Vagyis, annak valószínűsége, hogy 11.-edikre vagy később dobunk fejet: 1 - 0.999 = 0.001, azaz 0.1 %, azaz nulla egész egy tized százalék.
Mekkora is a nyereményünk, ha 10.-re dobunk fejet? Kettő a tizediken, ami: 1024, azaz EZERHUSZONNÉGY forint. Ezerhuszonnégy!
Tehát:
99.9% a valószínűsége annak, hogy legfeljebb EZERHUSZONNÉGY forintot nyerünk a játékon, és 0.1% a valószínűsége annak, hogy ennél jóval többet. Na akkor vajon miért nem vesznek részt rendkívül nagy összegekkel ebben a játékban?
Hát azért bmeg, mert ugyan rendkívül nagy összegű nyeremény is nyerhető ebben a játékban (kettő sokadik hatványai),
azonban ennek valószínűsége annyira kicsi, hogy gyakorlatilag soha nem következik be!
Na akkor vajon miért nem vesznek részt az emberek ebben a játékban "rendkívül nagy összegekkel"? Hát azért, mert 99.9% az esélye annak, hogy ezen a játékon nem nyersz 1024 Ft-nál nagyobb összeget.
De azért jól mutat egy ilyen "paradoxon" a közgáz-tankönyvben, mert olyan tudományosnak hangzik.
Másik példa tankönyvbeli ökörségre:
"...az
arbitrazsőrök meg is szüntethetik az árak regionális, sőt időbeli eltéréseit is. Gondoljunk csak arra az egyszerű helyzetre, ha akkor vesznek
kukoricát, amikor az terem, raktárazzák, majd eladják akkor, amikor ebből hiány mutatkozna. E tevékenységükkel némileg
felhajtják az árat akkor, amikor a kukoricának nagy a kínálata (így alacsonyabb az ára), ..."
Nem, nem hajtják fel a kukorica árát. Ez akkor lenne igaz, ha tökéletes verseny lenne a kukorica piacán, azaz sok kicsi felvásárló lenne és sok kicsi termelő. A valóságban azonban kevés felvásárló (mondjuk 2-3) van, és sok kicsi termelő. Ebből következően a felvásárlók nem árelfogadók, hanem ármeghatározók, magyarán a felvásárló mondja meg az árat, és a termelő ezen az áron kénytelen értékesíteni, mert a másik felvásárló sem ad többet érte (kartell). A tankönyvi példákkal ellentétben a valóságban a mezőgazdasági termelés úgy néz ki, hogy a termelő akkor jár jól, ha saját maga tudja raktárazni a terményt, hogy ne akkor adja el, amikor az termett (mert akkor az olcsó), hanem később, amikor az már drága. Persze a tankönyv szerzője is érzi a példa sutaságát, ezért finoman eléje teszi a
némileg szót, mármint, hogy "némileg" hajtják fel az árat, mert igazából véve tudja, hogy butaságot beszél.
Na ennyit kb. a közgáz tankönyvekről, és a példákat még lehetne naphosszat sorolni.