Személyesen nagyon együttérzek veled/veletek, mert a mi baráti körünkben is van olyan negyvenes, kutatómérnök hapsi, aki önhibáján kívül magányos, pedig művelt, jól keres, sportol is stb. azaz végső soron egy igazi leányálom.
Személyes tapasztalatom az, hogy ebben a kérdésben nincs közvetlen bűnös, hacsak az új életformákat propagálók nem azok. Még azokat is inkább áldozatnak látom, akiknek a saját döntésük a családtalan, magányos élet. Óriási társadalmi tévedések sorát látom a XX. században, amiknek most isszuk a levét.
Igen, és ezt szeretném kihangsúlyozni, nem is az én személyes élettörténetemet, hanem azt, hogy a társadalmi és világpolitikai folyamatok (főleg a rendszerváltás megrázkódtatásai és a viharos 90-es évek! - amikor én és a generációm voltunk tinédzserek) úgy hozta, hogy komplett generációk váltak magányossá és így gyermektelenekké!
Ez egy világpolitikai fordulat (keleti blokk szétesése) miatt történt, és most már nagyon késő visszacsinálni (persze nem értelmetlen).
Csak hogy értsétek.
A 90-es években, amikor én felkerültem Budapestre (és még nagyon sokan), akkor a jövedelmét be nem valló, maffiózó válallalkozó volt a menő, meg ezeknek az újgazdagoknak a gyerekei. Képzelhetitek ezek minek képzelték magukat. Hogyan versenyezhettem volna velük (a nőkért)?
Amikor én nem kaptam kollégiumi férőhelyet, mert tanár-könyvelő szüleimnek bevallott jövedelmük volt, és így az egy főre eső jövedelem túl magas volt a családban a kollégiumhoz?
És a nagyvállalkozók gyerekei meg kaptak? Mert ők havi 10 ezer Ft-ból tengődtek fejenként, papíron.
És amikor végre kaptam helyet a kollégiumban, akkor olyan kollégiumi igazolványt kaptam, amelyben ÖSSZEVAGDOSTÁK az igazolványképemet, és úgy ragasztották, fóliázták le a hivatalos kollégiumi belépőkártyámon?
Értitek ti ezt?
Nekem ebben a környezetben kellett volna párt találnom magamnak, de csak a rohadt kollégiumi (Budapest-szerte hírhedt) bulikon láthattam (volna) nőt, mert a 300 fős évfolyamból 2 volt a lány?
És még folytathatnám, de nem teszem.
Szóval szumma szummárum, nagyon szép dolog a gyerekvállalás, egyetértek, hogy pusztán a pénzből nem tudja magát fenntartani egy társadalom, fontosak a gyerekek, szépek a nagycsaládok, de kérni szeretnék mindenkit, hogy ne toljátok túl ezt a dolgot addig, hogy a gyerekteleneket hibáztatjátok, mert mi (ma) 40 kerüliek egy világpoltikai fordulat áldozatai vagyunk, amelyben a maffiózó (állami vagyont szétlopó) vállalkozók gyerekei és a KÜLFÖLDIEK voltak a nagymenők, nem pedig mi, normális magyar férfiak. 90-es évek olyanok voltak, hogy akkor még robbantottak Budapest utcáin!
Ezt sokan nem érthetitek, ha a 90-es évek előtt, vagy után voltatok tinédzserek. Ezért mondtam ezt el most.