Folyt. (kész író a fickó, ha nem lopta)
1977- Rachoff a terem előtt állt. A padlót több ezer félméteres, négyzet alakú csempe borította, amelyek mindegyikén több száz apró fény volt elhelyezve, amelyek a galamb bevitelére reagálva változtatták a színüket.
Rachoff mind a tíz évnyi tőzsdei nyereségét felhasználta, hogy megépítse a Compute Automate System for Agnostic National Defense and Research Applications (CASANDRA) rendszert, de mindez megérte... remélte.
Az idősoros adatok extrapolációja helyett a CASANDRA-t teljes szövegre építették. Rachoff és Dalhet aprólékosan lefordította a bemeneti szöveget színes négyzetekből álló 2D-s mintázatokká. Egyszerű operáns kondicionálással a galambokat arra tanították, hogy csipkedjék a négyzeteket, hogy be- és kikapcsolják őket.... új szövegkimenetet generálva.
A CASANDRA-t több millió könyvből táplálták a szöveggel - annyi, amennyi egy galamb élettartamába belefért -, és most Rachoff beírta az első kérdését:
RR: "Helló CASANDRA, hogy vagy?"
CASANDRA: "Jól vagyok, köszönöm, hogy kérdezed."
Rachoff egyre nagyobb izgalmat érzett.
RR: "CASANDRA, szeretném tudni, hogy rendelkezel-e értelmi képességgel?"
CASANDRA: "Kapcsold be a rádiót".
Rachoff értetlenkedve odasétált a hordozható rádiójához, és bekapcsolta.
"...Egyéb hírek: A szovjet Politbüró utasította a Szverdlovszki terület első titkárát, hogy bontsa le az Ipatyev-házat, ahol 1918-ban lelőtték II. Miklós orosz cárt és családját...".
Rachoff visszatért a terminálhoz.
RR: "Mi a jelentősége az Ipatyev-háznak"
CASANDRA: "Állítsa a rádiófrekvenciát 100,3 MHz-re"
Rachoff elfordította a rádió tárcsáját, és egy fülbemászó ütem kezdett el szólni.
"Nos, a járásomból is látszik, hogy nőcsábász vagyok, nincs időm beszélgetni..."
Rachoff felnézett a terminálról a nagyterembe. A galambok fel-alá ugráltak a paneleken, a színes fények a lábuk alatt káprázatos mintákban gyorsan változtak.