Ez a Tu-160 fenyegetés akkor lenne valós ha pár légvédelmi cirkáló, vagy a földi telepítésű nagy hatótávolságú radarok nem vennék őket észre.
Ezzel szemben léteznek olyan radarok amik földháttér esetén is belátnak 1000-2000 kilométereket....
Ezek a radarok a légkört használják arra, hogy visszaverődjenek róla a radar által kibocsátott sugarak, és így olyan gépeket is látnak, amiket a hagyományos radarok a föld görbülete miatt nem. A Tu-160 pedig igen csak nagyméretű légi cél.
Ebből a szempontból mondjuk egy PAK-DA , ami hasonlít a B-2-re sokkal alkalmasabb lenne a Laiki által felvázolt feladatra is.
De az még valószínűbb, hogy egy modern stratégiai bombázót helyi háborúkan fognak bevetni, oda pedig még jobb egy B-2 szerű gép.
A föld sugara kb. 6355 km. A radar telepítési pontján a földgömbhöz illesztett érintő sík szúk 360 km távolságon már 10 km magasan van a felszín felett (szűk 200 km-en 3 km magasan, bő 110 km-en 1 km magasan, 36 km-en 100 méter magasan és így tovább). A radarok által használt frekvenciájú rádióhullámok jó közelítéssel egyenes vonalban terjednek, azaz érdemben nem látnak a horizont alá. hagyományos felszíni radarral nem lehetséges 1000-2000 km-ről a felderítés még nagy magasságú cél ellen sem. Létezik OTH radar aminek a hullámai visszaverődnek az ionoszféráról, de az nem arra való, hogy egy repülőgépet kövessenek vele. Rendkívül pontatlan. Annyit tud, hogy az ICBM közeledésének tényét jelzi előre, de helyzetmeghatározásra nem alkalmas. Tudtommal OTH radart soha nem telepítettek hajóra (ennek csak egyik oka, hogy akkorák, mint egy 10 emeletes szalagház).
Javaslom olvass utána az OTH radaroknak! A visszavert jelből kinyerhető információ nagyjából a visszaverődés ténye és egy nagyon hozzávetőleges irány. Távolság és magasság mérésre alkalmatlan. Mivel a hatótávjában rengeteg cél van, a rakétákat is csak az óriási sebességük miatt tudja megkülönböztetni (doppler eltolódás). Ha mást nem, akkor annyit érdemes végig gondolni,. hogy az ionoszféra nem egy hajszál pontosan adott magasságban lévő vaslap a felszín felett, amiről előre kiszámolható távolságban és szögben történik a visszaverődés. Ilyen lazaságokról, mint az óriási szóródás, ami eleve kizárja a pontos iránymérést, meg a függés a légkör állapotától, meg hosszú futásidő miatti zavarok, vagy a többszörös visszaverődés, már nem is beszélek.
Ha az OTH radarok pontos helyzetmeghatározásra lennének alkalmasak, akkor mindenki építene pár OTH radart és senki nem használna hagyományos radarokat több ezer km-es körzetben. Akkor tök feleslegesek lennének a radargépek, meg egy csomó egyéb radar is.
Az amcsik is csak azért vetik be a B-2-t helyi háborúkban mert van. Megépítették óriási pénzért. Nem erre a célra építették, de a hidegháborúnak vége lett és találni kellett a drága játékszernek valamilyen feladatot. Utólag integrálták hozzá a taktikai fegyvereket. Mégse rohadjon a hangárban feleslegesen, ha már megvan. De ha figyeled a világ eseményeit, akkor láthatod, hogy az USA-n kívül senki sem jár át a föld túloldalára országokat lebombázni. Az oroszok sem. A közelükben lévő helyi háborúk miatt egy B-2 jellegű gépet megépíteni irdatlan nagy pazarlás lenne. Mexikóba meg nem is szándékoznak bombázóval látogatni. Az oroszoknak a stratégiai bombázó arra kell, amire azt kitalálták. Nukleáris hordozónak elrettentés céljából. Tévedés azt hinni, hogy attól, mert az USA épített pár B-2-t, mindenki számára ez az üdvözítő koncepció. Az USA azért épített olyan stratégiai bombázókat, amilyeneket, mert a SZU akkora volt, hogy a belsejét nem lehetett elérni a légterébe való berepülés nélkül. Ahhoz, hogy a bombázójuk eljusson a célig először nagy sebességet és magasságot akartak használni (XB-70 Valkyrie). De rájöttek hogy a légvédelmi rakéták és a Mig-25 ellen nem válna be. Utána terepkövető repülésre optimalizált gépet építettek (B-1B). Végül lopakodót (B-2). Mind arra való, hogy bemenjen erősen védett légtérbe. Erre az oroszoknak nincs szüksége. Nekik elég ha a robotrepülőik jó nagy hatótávolságúak. (Építhettek volna kisebbet is, amiből többet tud elvinni a gép, de nem véletlenül gyúrtak a hatótávra). A B-1B-vel ellentétben a Tu-160 azért maradt meg a nagy sebességnél, mert ez az egyik fő védelme az óceán feletti fogócskában a vadászgépekkel szemben. Kell az a sebesség és olcsóbb 2 Mach sebességű bombázót építeni, mint lopakodót.
