A Tu-22 nem helyettesítheti a Tu-160-at szénné korszerűsítve sem, mert nincs meg hozzá a hatósugara, hogy az USA partokhoz közel, az óceán fölött járőrözzön. Márpedig a Tu-160-nak ez a feladata. Mellesleg a bombakamrája túl kicsi, így a H-55-ösöket csak külső függesztéssel tudja hordozni. Úgy meg lőttek a nagy a nagy sebességnek. A H-102 meg még hosszabb lesz. A Tu-22 Európa ellen készült, a Tu-160 meg Amerika ellen. Nem egymás alternatívái.
A Tu-160 elrettentő fegyver. Az az elsődleges célja, hogy visszatartson egy első csapástól. Ez a cél ma is lényeges és a meglévő Tu-160 flotta ehhez kevés. Kár olyat írni, hogy eljárt az idő az ilyen típusú gépek felett. Stratégiai bombázók mindig is lesznek. Az a kérdés, hogy újra Tu-160-asokat gyártani olcsóbb-e, vagy inkább PAK-DA-t fejleszteni. Erre a válasz minden valószínűség szerint az, hogy a Tu-160-as gyártása jóval olcsóbb, gyorsabban hoz eredményt és kisebb a kockázata. Ha lopakodót van kedve fejleszteni az oroszoknak, fejlesszenek lopakodó robotrepülőt, az pont ugyanúgy megteszi. A másik kérdés, hogy Tu-160-at olcsóbb, gyorsabb-e újra gyártani, vagy szintén az óceánon járőröző rakétás tengókat. Ebben az összehasonlításban is a Tu-160 nyer utcahosszal. A harmadik hogy Tu-160-at vagy mozgatható földi ICBM-eket. Ezt őszintén szólva nem tudom, de valószínűleg Tu-160-at.
Mint elrettentő fegyvernek, az atomháború megelőzésén kívül van egy másik feladata is. A gép órási hatótávja és nagy sebessége miatt egy hagyományos vadászgépnek esélye sincs megakadályozni, hogy elindítsa a robotjait. Csak az F-22-nek lehet esélye becserkészni és lelőni. Ha tehát az oroszok képesek az óceán felett folyamatosan járőröztetni kellő számú Tu-160-at (szerintem egyidejűleg 6-8 gép 72-96 db robotrepülője már elég fenyegetés az USA-nak) akkor az USA kénytelen nagy számú F-22-est otthon tartani a Tu-160-asok ellen. Nagyon nagy számút, mert F-22-eseknek is járőrözni kell ahhoz, hogy esélyük legyen. Az USA mindkét óceáni partja előtt néhány száz km-re egy teljes járőrvonalat fenntartani együttesen azt jelenti, hogy összesen 7-10 ezer km hosszan pár száz km-enként repülnie kell egy géppárnak. Ezzel több száz F-22-t, praktikusan a teljes flottát lekötheti két tucat Tu-160 fenyegetése, amiből egyszerre 6-8 van pozícióban. Óriási fegyvertény lenen egy NATO-val esetleges hagyományos fegyverekkel kialakuló konfliktusban ha abba az F-22-esek nagy számban nem tudnak beleszólni. Ráadásul a tengeralattjárókkal ellentétben ahol ezt a kérdést úgy oldják meg ha egy orosz rakétás tengó kifut, akkor egy-két amcsi vadász ráragad és követi, hogy szükség esetén még időben kilőhesse, a Tu-160-asok több útvonalon kijuthatnak az óceán fölé. Nincs olyan szűk keresztmetszet, ahol biztosan rájuk lehet ragadni. Amúgy meg az F-22 nem tudja légi utántöltés nélkül követni a Tu-160-at. Amint az utántöltő megjelenik az oroszok egyrész tudni fogják, hogy ott van a kíséret, másrészt utánégetőt kapcsolnak és elszakadnak, amíg az F-22-esek üzemanyagot vételeznek. Ezen kívül nem elég az F-22-es védelmi vonal, fel is kellene deríteni a Tu-160-oskat. Már a jelenlegi robotrepülőikkel is képesek a partoktól akár ezer km-re is úgy indítani hogy az USA területének még a felét elérik. Az új robotok hatótávja még több lesz. Ilyen távolságról földi radarokkal reménytelen a felderítés. Azaz radargépeket is járőröztetni kell ellenük az óceán felett. Egy esetleg csalafintán alacsonyan repülő Tu-160 biztos felderítése érdekében két radargép között nem lehet több a távolság 7-800 km-nél. Ez azt jelenti hogy az USA teljes E-3 flottája is otthon kell hogy szolgáljon, hogy a flotta harmada-fele mindig járőrben lehessen. Ennél kevesebb gép esetén lyukas lenen a felderítési vonal. Azaz egy NATO-Oroszország konfliktusnál az amcsi radargépek is hiányoznának Európából. Lehetne E-2-kel helyettesíteni az E-3-alkat, de akkor radargép nélkül a hordozó kötelékek nem kalandozhatnak Oroszország felé, ami szintén nagy nyereség az oroszoknak.
A támadó annyiban mindig előnyben van, hogy ő határozza meg, mikor és hol támad. Ha a védekező félnek hosszú szakaszon kell védekeznie, akkor kevés potenciális támadó nagy sok erőforrást le tud kötni a védekező oldalán. A Tu-160 ennek jó példája. Ehhez szerintem már akár 2 tucat gép is elég. A jelenlegi flotta mindenképpen kevés. Az 50 db pedig túl soknak tűnik. Úgyhogy lehet, hogy az 50 új gép kamu, de valamennyi gép kell. (Ráadásul a meglévőek élettartama is véges)
Amúgy Kína kezet csókolhat az oroszoknak, ha a Tu-160 fenyegetéssel lekötik az amcsikat és azok nem tudnak elég gépet Kína közelében tartani. Akár még az is megérné a kínaiaknak ha finanszírozásba beszállnának. Sokkal olcsóbb lenne, mint saját stratégiai bombázó fejlesztése.