ööö...
Én meg azt állítom, hogy a Távolsági Légierő csúcsévében, 1965-ben 2 ezrednyi Tu-95 (Bear-A) típussal csak (hidrogén)bomba típussal volt felfegyverezve.
A képpel kapcsolatban vagy te tévedsz (elvileg a Tu-95K terv van rajta), vagy a Tupolev iroda kiadványa.
Na itt a gond. A Távolsági Légierőnél A Tu-95-ösöknél csak nagyon rövid ideig volt rendszerben nukleáris légibomba. Ha egyátalán azt rendszeresítésnek lehetne nevezni.
Az RDSz-37 töltet (a képeden is ez szerepel, Tu-16-osról oldották) egy teszt eszköz volt, nem fegyver.
A legnagyobb gond, hogya Tu-95-ösnél a célkörzetbe eljutás (az állandóan a határnál őrjáratozó B-52-esekhez képest) túl hosszú időt vett igénybe.
Az úgynevezett Tu-95A Bear-A, (itt az orosz jelölésben is van A, a 95-ös szám után) valóban bombázó volt, fegyverzete RDSz-37-nek megfelelő méretű eszköz, illetve a vele kvázi ekvivalens IAB-3000 imitációs atombomba. Ennek megfelelően a gépek részben fehér festést és bombacélzó készülékeket is kaptak. Fizikailag, a Tu-95A/MA alakulatok csak az IAB-3000 gyakorló bombákat kapták meg.
A Tu-95A (illetve -MA, az M jelölés a Kuznyecov NK-12MV hajtóművekre utal) gépeket részben a Távolsági Légierő nehézbombázó ezredeihez, részben önálló, úgynevezett különleges bombázó ezredekhez telepítették, velük pedig elviekben telepítésre kerültek a bombák is. Viszont ezek elképesztően rövid élettartamú fegyverek voltak, az Arzamasz-16 pedig nem tudott eleget gyártani ezekből is.
Ezeknél az alakulatoknál pár gép mindig a nukleáris bomba függesztésre szolgáló árok felett parkolt.
Ezeket a bombákat csak egyszer, a kubai rakétaválság idején helyezték ki a bombázókhoz (tették be a bombakamrába). Csakhogy kérdéses, hogy mégis miféle bombákról beszélünk? És hány darabról? Valószínű csak pár példány kapott felfegyverzést kísérleti eszközökkel és nem az egész ezred.
És még csak 1962-nél járunk.
Ebben az időszakban pár Tu-95A/MA részt vett éles bombaoldáson is Szemipalatyinszknál, itt azonban kiderült, hogy a robbantások súlyosan károsítják a sárkányt. Újabb ok a kivonásra.
Ezzel egy időben az is kiderült, hogy a konkurens Majsziscsev M-4-es sárkánya és bombakamrája a tandem futó miatt kevésbé alkalmas nagyobb méretű bombák hordozására, de a tervezett 20Mt-ás légibombák mérete túl nagy a Tu-95-ös törzsének is. Közben telt az idő és az is látszott, hogy ekkora hatóerejű tölteteknél nincs értelme alacsony légköri robbantással számolni, ezen a töltetek detonációjának a világűr alsó határán a helyük, tehát beszüntették az ilyen kaliberű légibombák fejlesztését, ezek csak rakétákra kerültek. Viszont ez volt az egyik ok az M-4-es kivonására is, mert ezekhez a méretben nem nagy, de tömegben 9 tonnás FAB-9000M54-es volt rendszerben (meg a FAB-3000), viszont ezeket a gyorsabb Tu-22-es és a mégmodernebb Tu-22M2-es is tudta hordozni, igaz, nem interkontinentális távon. Viszont a FAB-9000-esnek meg nem nagyon akadt startégiai célpontja, pláne nem interkontinentális távolságra.
A Tu-95A/MA gépeket átkonvertálták részben Tu-95M gépekre (ezekből összesen 19 darab készült), illetve Tu-95U és MU kiképző gépekre. Részben pedig kivonták őket.
1962 után Tu-95A/MA gépeket még fogtak el nemzetközi légtérben USAF gépek, de ezek már csak fegyvertelen gyakorló örjáratok voltak, hiszen éles fegyverzettel a szovjetek nem nagyon repültek.
Jól látható, hogy a Tu-95-ös típuscsalád története során csak elképesztően rövid ideig rendelkezett szabadesésű fegyverzettel.
Az első szériában gyártott
harcászati nukleáris bombájuk 54-től 65-ig volt rendszerben csupán és az is a Tu-16-oshoz.
Az RN-24-es és 28-as pedig későbbi eszközök, Szu-7, Szu-17, MiG-21, Szu-24, (MiG-25RB) gépekhez szánták.
Másik meg: Tu-95K az mióta bombázó? A K jelölés az a robotrepülőre utal , vagyis a "szárnyas rakétára". Kh-20-as fegyver hordozására rendszeresítették.
Magad is láthatod, hogy még a terv se bombát hordoz, hanem robotrepülőt... illetve konkrétan egy repülőgépet.
Tu-95K-ból ugyanis két típus volt.
Az első, az egyetlen darab gép volt, a MiG-19 SzM-20 oldásához (ez van a rajzodon).
És a másik Tu-95K, a Raduga-tervezte Kh-20-as szárnyas rakétához, másképpen, robotrepülőhöz. Ezt szériában rendszerbe is állították.
A Tu-95M és későbbi MSz gépek pedig kizárólag raketanoszec szerepkörben kerültek alkalmazásra és így vannak még most is.