Elég sok az ellentmondás. Egyetlen lengyel oldalon találtam arra utalást, hogy 1962-ben a 18-19 darab Tu-95M-ből kialakított pár darab Tu-95A a készültség elrendelésekor felfegyverzésre került. Itt említik meg, hogy a bombákat amúgy se a bázison tárolták, azokat "egy központi tárolóból" szállították le.
Ezzel szemben az orosz oldalakon csak az M4-essel illetve 3M-el hozzák összefüggésbe az ominózus felfegyverzést, az M4-esek egy részének tankerré felkészítését, Tu-16-osok segítségének igénybevételét.
Érdekes, hogy orosz oldalak a 62-es készültséggel kapcsolatban a Tu-95-ösöket nem említik.
Viszont az M4/3M-hez konkrétan megemlített nukleáris bombatípusokat a Tu-16A, Il-28 és Tu-95A gépek oldották Novaja Zelmja és Szemipalatyinszk felett.
Tudtommal a szovjet atomkísérletekben a Mjasziscsevek nem voltak egyszer se bevonva hordozógépnek.
Nekem az a sanda gyanúm, hogy 1962-ben a távolsági légierő élesben a kettő közül a potensebbnek tartott Mjasziscsevekhez (és a Tu-16-osokhoz) rakta fel az összes meglévő, tucatnál talán ha több bombáját, a Tu-95-ösöket is magasabb fokba emelték de a "Némák" oda nem mentek ki, csak "úton voltak".
Vagyis elementáris fejetlenség volt, amit csak az árnyalt, egyrészt rakéták is rendelkezésre álltak, másrészt, hogy az információ lefelé nem áramlott, az egymástól izolált alakulatok közül gondolom a készültség alatt a Tu-95-öst repülőknek fogalmuk nem volt, hogy Mjasziscseven dolgozó társaikat a baltikumba telepítették és náluk be is rakták a bombákat. Mindenki tette a dolgát.
Fent Hruscsov szintjén meg tudták, hogy mennyi a valós összes nukleáris töltet mennyiség, különféle platformokra.
Szóval a szovjetek nagyobb arcvesztés nélkül túlélték a blöffjüket, de Hruscsovnak alig két év után befellegzett. Részben a 62-ben elmaradt " tökösség" miatt
64-től jött Brezsnyev, 65-től pedig a Távolsági légierő kezd erősen elmozdulni a rakétahordozók felé.
A Tu-95A gépek 1961 október 31-ig a Cár bombáig (58Mt) különféle 2.5 és 3Mt körüli tesztek oldásában vettek részt főleg. Ezeknél az oldásoknál a Tu-95A-val repülő hajózóknak az egységük parancsnoka kötelezővé tette a megtekintést, hogy "érezzék a megatonnák erejét" (orosz visszaemlékezés.
Érdekesség, hogy a nagy megatonnás hatóerejű tesztek közül a nagy többség csak a két amerikai földi teszt berendezés, az Operation Ivy Mike (10.5Mt), Operation Castle Bravo (15Mt) és a szovjet légibomba AN602/RDSz-202 (58Mt) tesztekre gondol.
Namost az amerikai rangsor harmadik helyezettje már 10Mt alatti hatóerejű volt.
Ehhez képest nézzük a szovjet háziverseny előkelő helyezettjeit.
A Tu-95A (és V) gépek a következő bombatestek oldásában vettek többek közt részt. Érdemes figyelni a dátumokat is és nem csak a Cár-bombához képest. Ezek mindegyike NZ felett történt:
1961 október 4, 10Mt
1961 október 23, 12.5Mt
1961 október 31, 58Mt
1962 augusztus 25, 10Mt
1962 szeptember 19, 10Mt
1962 szeptember 25, 19Mt
1962 szeptember 27, kb 9.5Mt
1962 december 24, 24.2Mt (a Cár bomba utáni második legnagyobb nukleáris robbantás az emberiség történelmében)
1962 december 25-én egy 3.1Mt és egy 8.5kt hatóerejű, repülőgépről (valószínű, nem Tu-95A) oldott légköri robbantás volt a két utolsó szovjet légköri teszt.
Ezek után repülőgépek már nem vettek részt atomtesztekben, Novaja Zemlja pedig már csak pár további föld alatti tesztnek volt helyszíne.
Ilyen mennyiségű oldási teszt mellett nem igen lehetett elég kapacitás a kétséges eredményességgel bevethető szovjet stratégiai termonukleáris bombafegyverzetet is legyártani. Ugyanis a fenti kaliberek jócskán elvitték a rendelkezésreálló nukleáris töltetek jelentékeny hányadát.
Ezzel szemben az orosz oldalakon csak az M4-essel illetve 3M-el hozzák összefüggésbe az ominózus felfegyverzést, az M4-esek egy részének tankerré felkészítését, Tu-16-osok segítségének igénybevételét.
Érdekes, hogy orosz oldalak a 62-es készültséggel kapcsolatban a Tu-95-ösöket nem említik.
Viszont az M4/3M-hez konkrétan megemlített nukleáris bombatípusokat a Tu-16A, Il-28 és Tu-95A gépek oldották Novaja Zelmja és Szemipalatyinszk felett.
Tudtommal a szovjet atomkísérletekben a Mjasziscsevek nem voltak egyszer se bevonva hordozógépnek.
Nekem az a sanda gyanúm, hogy 1962-ben a távolsági légierő élesben a kettő közül a potensebbnek tartott Mjasziscsevekhez (és a Tu-16-osokhoz) rakta fel az összes meglévő, tucatnál talán ha több bombáját, a Tu-95-ösöket is magasabb fokba emelték de a "Némák" oda nem mentek ki, csak "úton voltak".
Vagyis elementáris fejetlenség volt, amit csak az árnyalt, egyrészt rakéták is rendelkezésre álltak, másrészt, hogy az információ lefelé nem áramlott, az egymástól izolált alakulatok közül gondolom a készültség alatt a Tu-95-öst repülőknek fogalmuk nem volt, hogy Mjasziscseven dolgozó társaikat a baltikumba telepítették és náluk be is rakták a bombákat. Mindenki tette a dolgát.
Fent Hruscsov szintjén meg tudták, hogy mennyi a valós összes nukleáris töltet mennyiség, különféle platformokra.
Szóval a szovjetek nagyobb arcvesztés nélkül túlélték a blöffjüket, de Hruscsovnak alig két év után befellegzett. Részben a 62-ben elmaradt " tökösség" miatt
64-től jött Brezsnyev, 65-től pedig a Távolsági légierő kezd erősen elmozdulni a rakétahordozók felé.
A Tu-95A gépek 1961 október 31-ig a Cár bombáig (58Mt) különféle 2.5 és 3Mt körüli tesztek oldásában vettek részt főleg. Ezeknél az oldásoknál a Tu-95A-val repülő hajózóknak az egységük parancsnoka kötelezővé tette a megtekintést, hogy "érezzék a megatonnák erejét" (orosz visszaemlékezés.
Érdekesség, hogy a nagy megatonnás hatóerejű tesztek közül a nagy többség csak a két amerikai földi teszt berendezés, az Operation Ivy Mike (10.5Mt), Operation Castle Bravo (15Mt) és a szovjet légibomba AN602/RDSz-202 (58Mt) tesztekre gondol.
Namost az amerikai rangsor harmadik helyezettje már 10Mt alatti hatóerejű volt.
Ehhez képest nézzük a szovjet háziverseny előkelő helyezettjeit.
A Tu-95A (és V) gépek a következő bombatestek oldásában vettek többek közt részt. Érdemes figyelni a dátumokat is és nem csak a Cár-bombához képest. Ezek mindegyike NZ felett történt:
1961 október 4, 10Mt
1961 október 23, 12.5Mt
1961 október 31, 58Mt
1962 augusztus 25, 10Mt
1962 szeptember 19, 10Mt
1962 szeptember 25, 19Mt
1962 szeptember 27, kb 9.5Mt
1962 december 24, 24.2Mt (a Cár bomba utáni második legnagyobb nukleáris robbantás az emberiség történelmében)
1962 december 25-én egy 3.1Mt és egy 8.5kt hatóerejű, repülőgépről (valószínű, nem Tu-95A) oldott légköri robbantás volt a két utolsó szovjet légköri teszt.
Ezek után repülőgépek már nem vettek részt atomtesztekben, Novaja Zemlja pedig már csak pár további föld alatti tesztnek volt helyszíne.
Ilyen mennyiségű oldási teszt mellett nem igen lehetett elég kapacitás a kétséges eredményességgel bevethető szovjet stratégiai termonukleáris bombafegyverzetet is legyártani. Ugyanis a fenti kaliberek jócskán elvitték a rendelkezésreálló nukleáris töltetek jelentékeny hányadát.