Egy
nagyon hosszú ukrán cikk a saját dróntervezéseikről és szinte ettől teljesen függetlenné váló drónbeszerzéseikről.
Про стан і перспективи ударних безпілотників для Збройних Сил України
defence-ua.com
A végkövetkeztetés rövid összefoglalója a minden más területen is unásig ismételgetett narratíva. Számomra meglepő méretekben.
1, A hadsereg és az állam
ott sem képes megfogalmazni a hazai vállalatok számára, hogy mit kutassanak. Ahogy az USA-ban jól működik az a rendszer, hogy kiírom a jövőbeni beszerzések feltételeit, kiválasztom és támogatom a győztes cégeket, akik
koncepciót meg kezdetleges demonstrátor járműveket tesznek le az asztalra és sokszor csak egy évtized múlva lesz ebből megvalósítható késztermék. (Viszont olyan feltételeket írok a tenderbe, amik a következő évtized követelményei lesznek, nem a jelenlegi legjobbat célzom meg utolérni, mert abból csak egy évtized lemaradása és ellehetetlenülő export jönne csak ki.) De a kormány ott áll a program mögött és fix megrendelés számokat tesz mögé a projekt sikeres befejezése esetén.
Ezzel szemben Ukrajnában, ahogy Közép- és Kelet-Európában szinte mindenhol elvárja a központ, hogy a cégek fejlesszenek saját kútfőből és utána rácsap az asztalra
és előáll egy olyan paraméterrel, ami meg sem közelíti semelyik verziót.
2, Nincs állami megrendelés. Vesz a szomszéd középhatalomtól Bayraktart, mert azt a közhangulat csodaszernek mondja az oroszok ellen,
de nem ad megbízásokat a saját cégeinek. Vannak példák az írásban olyanra, hogy egy gyártó Dombaszban orosz raktár ellen mélységi csapást hajtott végre, megszerezte a harcban bizonyított minősítést, de mai napig nem vásárolnak, csupán a prototípusok ingyért vannak az ukrán hadseregnél.
És ez nem egyedi eset. Kedvenc példám a Kraz, szüksége lenne a hadseregnek hordozóplatformra és logisztikai járműre is, de nem rendel belőle, hanem vesz Tátra alvázon fegyverintegrációt. A Kuznyecov anyahajót építő hajógyárat teljesen letakarították, más országból viszont vásárol hadihajókat.
3, Az ukrán cégek saját zsebből fizették a számos típus létrehozását, ami nem fog túl jót tenni a fiskális helyzetüknek. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a háború elmúlt 7 évében -ahol a fegyvergyártóknak lubickolniuk kellene, mint hal a vízben- nem csak tovább folytatódott, de felerősödött az a tendencia, hogy az amúgy is szar helyzetben lévő hazai hadiparukat lassú halálra ítélik.
Ez náluk azért tűnik nagyobb problémának, mert a SzU felbomlásakor Ukrajna a kontinens egyik legnagyobb hadseregét és legmarkánsabb hadiparát örökölte meg. És a gazdasági válságból való kilábalásnál folyamatosan terveznek azzal, hogy ehhez hozzá fog járulni a fegyverexport felpörgése. Viszont a mostani folyamatokkal csak a régi, sikertelen receptet konzerválják.
Még annak ellenére is, hogy megjelennek a piacon tehetséges magán cégek, akik egyébként jó paraméterekkel rendelkező termékeket állítottak elő, de mivel a saját hadseregük bejelenti, hogy "nincs pénzem" meg "egyébként sem ilyenre gondoltam", ezért ezek a más szektorokban akár sikeres cégek is beleragadnak a pókhálóba és elvesztik az anyagi bázisukat a növekedéshez és a túléléshez. Az állam ha meg akarja kerülni az IMF programot, állítólag 10% fölötti kamattal vesz fel devizát a világpiacról. Kíváncsi vagyok, hogy egy magáncégnek a keleti szomszédunknál mennyiért adnak hitelt, hogy áthidaljon egy ilyen fiaskót az üzletpolitikájában.
Nálunk, Magyarországon, "annyival jobb a helyzet", hogy mi elengedtük az elmúlt 30 évben a saját termelést és sikeresen leépítettük a védelmi ipart. Ami Ukrajna előtt áll, azon már túl vagyunk. Helyette sikerült egy olyan reálgazdaságot megalapozni, ami képes kitermelni a hadseregre és a fegyverére a pénzt. Ennyiből szerencsésebb, hiszen még a mostani üzletkötések is csak hasznos kisegítőnek tűnnek az "önellátásra". Viszont ha valaki kikérné a véleményemet, akkor nem tanácsolnék senkinek olyat, hogy ma hadigyárat alapítson. 5 évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy pont ezek a fejlesztések fognak kelleni? És ennek duplája egy termék tervezési időszaka. Vannak ez ügyben is biztató jelek, hazai K+F-ről beszél a kormány és például a lézer technológiában ma még abszolút nem nagy a piac légvédelem terén, de ez a közel- és középtávon rohamosan bővülni fog. Ha oda sikerül valamit feltalálnunk, ami nemzetközi piacokon is versenyképes, akkor annak lesz jövője. És a hadsereg járműveinek zöld meghajtása meg az önvezető kutatása is ilyen terület, én optimista vagyok, hogy ezeken a területeken van keresnivalónk. És egy jó nevű multi gyártói láncába van esélyünk bekapcsolni.
Remélem, hogy jobban sikerül megugranunk szinte a nulláról újra indulva azt a problémát, amit Ukrajna eddig több, mint három évtizede nem tudott elengedni és egyre inkább csak saját sikertelenségének zálogává tett. Náluk nincs és nem is várható, hogy lesz olyan civil gazdaság, ami felszívná a munkaerőt és stabilan tartaná az államháztartást akkor, ha ma lenulláznák a hadiparukat. Nekünk van egy reálgazdaság, amit kiépítettünk, ami megteremti a Zrínyi program fedezetét, és ami keresletet generál a fegyvergyártóknak. Más a világ, ha már létező pénzt akarok elkölteni.