Miért nem modernizálják a náluk maradt töménytelen szovjet tankot? Arra érdemes lenne egy gyárat fenntartani. Nyizsníj Taglilban is ráálltak a T-72 B3 gyártására, pedig az nem kellett az orosz hadseregnek.
Bocsi, ez hosszú lesz valószínűleg, de két mondatban nem hiszem, hogy össze tudnám foglalni. Mert a kérdésedhez meg kell nekünk érteni azt a csődtömeget, ahogy az ukrán helyzetet látom. És nem azért látom nagyon lenézően így, mert előítéletes vagyok, hanem mert ők már a függetlenné válás első pillanatától egy kényszerpályán voltak,
bár egy zseniálisabb vezetés meg tudott volna hozni jóval hamarabb fájdalmas lépéseket, de ezekre nem került sor. És nem szimpla akarom-nem akarom kérdés emiatt nekik az egész hadsereg és az egész hadipar.
1, '91-ben a teljes ipar 20%-át fogta le a Vörös Hadsereg ellátása. Ez nem tűnik soknak,
ha van mögötte 80% egészséges szerkezetű civil termelés, de ha a GDP arányos 2% költéshez hasonlítod, akkor már érezhető egy jelentős túltervezés. A kommunista időkben ez
nem maga az ország volt, hanem egy népességszám tömörült határmenti régiója. (Ahogy egyébként Ukrajna neve valójában a határvidék szavukból ered.)
Amikor átgondolja az ember, hogy a nálunk is bekövetkezett gazdasági összeomlás idején a '90-es években hát miért nem írták le járulékos veszteségként ezeket az akkor még nem elavult cégeket? (Lehet vitatkozni a termelés idejétmúlt eszközparkjáról, de az előállított fegyver olcsó és hatékony volt még abban a korban.)
A válasz abban keresendő szvsz, hogy a dolgozók 60%-át foglalkoztatta az a 20% GDP hadi termelés. (Ami jelzi a későbbi fétisüket is, hogy már a marxista gazdaságfilozófiában mesterségesen alá voltak árazva a fegyverek, nem volt reális a profit ráta. Nem véletlen, hiszen minden fegyvereladás belföldre és külföldre csak politikai kérdés volt, nem gazdasági. És a politika érdeke a minél olcsóbb fegyver minél nagyobb tömegben.)
A harmadik általam fontosnak tartott paraméter az 1 millió ember fegyverben a kilencvenes évek elején. Ami nincs benne a 60% foglalkotatottban.
Áttekintés a szabadság első pillanataiban: A SZU idejében egy atomháborús stratégia jól átgondolt része volt, hogy a leendő fronthoz viszonylag közel, nagy népességű területen hozzák létre a Vörös Hadsereg szükségleteihez kellő kapacitásokat. És egyfajta őrvidékként a helyi lakosság nagy hányada szolgált a seregben.
Ehhez a birodalomnak megvolt a megfelelő bánya termelése Szibériában.
Viszont Ukrajna függetlenné válásának első pillanatától kezdve ez a tekintélyt parancsoló örökség egy teher volt, amit mozgatni és fenntartani kellett volna. De már "csak" 40millióan, akiknek jóval több, mint a fele -választást lehet nyerni vele- érdekeltek voltak ebben az egy kérdésben. És sem kielégítő bánya kapacitás, sem a fegyverkezést támogatni tudó reál gazdaság nem öröklődött a dicső múltból.
2, A
narancsos-forradalomig az 1 milliós haderő le lett építve 200ezresre. Ez már önmagában jelzi, hogy valamit nagyon meg kellene változtatni az ezt kiszolgáló infrastruktúrán. Az egyetlen járható út az lett volna, ha
export piacot találnak legalább egy jelentős részüknek, ezzel az értékeiket megőrzik és az ország többi problémájával tudtak volna foglalkozni.
Ennek nem volt realitása. A hidegháború lezárultával csökkent a kereslet világ szinten is. Az országot meghatározó szektor válsága egyszerre szakadt a nyakukban a többi (civil) szektor problémáival. Nem kell részleteznem, a haderő csökkentése munkanélküliséget eredményezett, a raktáron lévő fegyvereket próbálták elpasszolni, hogy az átalakításhoz némi tőkét szerezzenek. Viszont a hadsereg tartalékainak kipucolása konkurált a termeléssel, aki eleve kevesebb hazai megrendelést kapott. (A Fegyvernepper című film jól szemlélteti, milyen méreteket öltött a felhalmozott háborús készlet szétlopása.)
A hadsereg és a hadipar munkanélküliséget növelő lépéseihez kapcsolódott még, hogy a reál szektorban is be kellett zárni a nem takarékosan működő gyárakat. A tervgazdálkodás balfogásait kellett idehaza, nálunk orvosolni (és ez is borzasztó fájdalmas volt), de náluk ezt egy folyamatos piaci zsugorodás mellett kellett volna modernizálni, hiszen ha a katona nem kap többé zsoldot, az AK összeszerelő sor Igorja sem visz többé haza lóvét, akkor csökken a boltokban a kereslet és növekszik a szociális segélyekre szánt pénz.
Free and open access to global development data
data.worldbank.org
Itt a táblázatban láthatod, hogy Ukrajna egy főre jutó GDP-je 2015-ben alig haladta meg a '91-es értéket. Még Szerbia is jobban áll és állt nála két elvesztett háború után, pedig 2015-ig Kijev nem viselt hivatalosan háborút.
Szóval a kérdésedre a válaszom, hogy szimplán forráshiány miatt nem modernizálták sem a tankokat, sem a hadsereget úgy általában. Számukra az ideális az lett volna, ha
ezt megteszik, és egy USA-val minőségben továbbra is versengő gazdasági szegmens lett volna, miközben a polgári szféra válságát lassan kezelni tudják. Erre -meglátásom szerint- nem volt esély. Maga a hadipar pusztán a bányák hiánya miatt importot generált. Elhibázott döntések sora rakódott hozzá, mint például az azonos típusokkal megjelenő orosz konkurenciát alacsony árral próbálták kiütni a nyeregből. (Ebből az lett, hogy bármit adtak el az ukránok, az bevételt generált Moszkvában legalább az energiahordozók és a nyersanyag eladásával. Viszont a ruszkik rendre köröket vertek rájuk, a kőolajból, aranyból, a fa dömping áruból finanszírozták a K+F-et.)
3,
Krím elcsatolása és a jelen: Ha logikusan átgondoljuk az előzőeket, az egyébként karosszékben ülve teljesen retardált hülyeség narancsos forradalmuk meg a hibrid háború Oroszországgal egy nagyon gonosz logika mentén teljesen érthető és racionális.
40 millióan élnek, de csak annyi értéket termelnek ki pénzben egy évben, mint mi 10-en. Sehol nem indokolt nekik 200ezres hadsereg. Az meg, hogy a tank gyár letermel összesen egy zászlóalj mennyiséget Thaiföldnek, az meg nem fogja még az üzemet sem fenntartani, nem hogy gazdasági alapot teremtsen több ezer tank flotta fenntartására.
Nekem nagy a félelmem, hogy uralkodóvá vált egy suttogó propaganda náluk, hogy a háború megold minden gondot. Ha háború van, felpörög a gazdaság, az emberek újra dolgoznak és szép lassan mindent helyre lehet hozni. Egyetlen mozaik darab hiányzott, hogy miért tudná az állam kifizetni a megrendeléseket, ha előtte is csődben volt. A választ pedig megtalálták, hogy majd az USA valószínűleg fizetni fogja, csak legyen valaki, aki hajlandó harcolni az Orosz Föderáció Fegyvereserőivel. (Pont a legnagyobb fegyvergyártó fogja fizetni az olcsó konkurencia fenntartását.)
Ez ránk, magyarokra, nézve borzasztóan veszélyes, mert egy esetleges béke a keleti határszélen azt is jelentheti, hogy új ellenséget kell keresni. (Ez persze koránt sem ilyen egyszerű, mert mi NATO tagok vagyunk, de én egy percig nem zárom ki, hogy Beloruszba bele rúgnak egyet, ha hirtelen rájuk szakad a Béke.)
Bár ez csak egy spekulatív feltételezés volt a részemről, semmi bizonyíték nincs a 3-as pontban elmondottakra. Annyit tudok mondani biztosra, hogy a közben bekövetkező
-de ki nem mondott- államcső miatt felvettek IMF mentőcsomagot/hitelt, ennek ellenére folyamatosan túlköltekeznek. Bármi is volt a tervük, amikor beleugrottak Oroszországtól való függés felszámolásába, az egészen biztosan nem teljesült.
Hibák és lehetőségek: Amióta nyugat-barát kormányok váltogatják egymást, borzasztó furcsa dolgok történnek, amiket csak stratégiai hibáknak tudok tulajdonítani. (Vagy korrupció és nyugati befolyás.) Külföldről is vásárolnak fegyvereket olyan kategóriában, amik nekik megvannak és épp csődeljárással bezárják a gyárat. (Fegyverek Tátra hordozó platformon, miközben bezárják a Krazt. Vagy külföldön gyártanak hajókat, miközben a hadihajókat is már épített hajógyárukat szintén beszántják.)
Én a helyükben nem arra fordítottam volna az energiájukat, hogy ne hazai termeléssel váltsam ki például az Oplot M2-ben a ruszki alkatrészeket
, hanem a legmodernebb nyugati technológiát raktam volna beléjük és eltoltam volna az egész fejlesztést, hogy később is a világpiacról szerezzek be modulokat, és csak azt a hazai gyártó kapacitást tartottam volna meg, ami versenyképes bármilyen szinten.
Visszautalva a korább mondottakra, ez szimplán pénzforrás hiánya miatt nem teljesül, valószínűleg. El is költik a pénzt, ha jól emlékszem 5%-ot, de nem is haladnak előre. A BMP-1-esekre is felraktak 30milis gépágyút, 1000 Le-s motort. Ezekben a paraméterekben ott vannak a Lynxnél. De ez akkor lesz egy modern IFV, amikor majd a hercegnő megcsókolja a békát. Közben a BMP-4-es új gyártásnál kiadja a páncélteknő összehegesztését egy másik cégnek, mert a tankgyárnak gyakorlatilag majdnem nulla a kapacitása; a gyártó oldalán a lánctalpakat eladásra ajánlja, de javítási munkákhoz nyilvános tendereken próbál mástól -néha külföldről- vásárolni. Ténylegesen ők sem tudják, hogy mit és mennyi időre tudnának legyártani.
Jövő: Én abban bízok, hogy bármennyire is sokat költenek el most a hadseregre, már most látszik, hogy számos gyáruk szimplán kuka lesz. Ezt megtehették volna a '90-es évek elején. Néhány iparág a haditermelésben viszont életképesnek tűnik. Rakétában nagyon bíznak, a Bayraktarral és a török támadó helikopterrel való együttműködésből kiforrhat egy nemzetközi versenyekben is helyét megálló cég.
Egyelőre mindent felemásan csinálnak. A háború lezárása gazdasági érdekük lenne, de nem teszik, de nem is erőltetik. Megrendelnek olyan gyáraktól olyan típusok élettartalmának meghosszabbítását és sokszor ezekbe megy a K+F pénz is, amiket háború után ki kell majd dobálni és a gyártó cég is le fogja húzni a rolót.
defence-ua.com
