Áh! Tehát boncolgatni kivánod az intézményi akarat érvényesülésének kérdését.
Nos, a válasz nagyon egyszerű erre a dilemmára. Minden intézménynek akarata van, mivel belső kohéziója a létezők sorába emeli. Létező az, ami akaratot fejt ki, tehát él. Biológiai analógiával én, meg te egysejtűek vagyunk, az intézmény többsejtű. Az állam éppúgy intézmény, mint a műemlékvédelem vagy egy bordélyház. Amit most felvetsz az arról szól, hogy a társadalmi akarat végrehajtására létrehozott intézmény saját akarat hogy érvényesül a társadalmi akarat végrehajtása során, hogy épül be abba vagy adott esetben hogy szegül ellent annak.
Ahhoz, hogy egy intézmény végre tudja hajtani a létrehozását szolgáló akaratot hatalmat kell birtokoljon, amivel intézményi keretei között élnie kell tudni. Ez egy intézményi korlátok közé szorított szabadságot ad a hatalomgyakorlásra.
A népfelség alapvetésének a keretei között elvben csak a társadalmi akarat létezhet és a társadalom azzal a féltékenységgel kell őrködjön efölött, ami most belőled kifakad, amikor "aktuális, vezető politikai hatalom" intézményi akaratával szembeállítod. Nem állhat szemben a népfelség demokratikus keretei között. De nem a kisebbség, pláne nem az egyén dönti el, hogy mi áll szemben. A társadalom nem ad, szükségszerűen nem tud adni konkrét, minden részletre kiterjedő feladatsort a végrehajtó szervének, mint például az országgyűlésnek, amikor a végrehajtáshoz szükséges többséget oda beválasztja. Ennek az intézménynek a belső akarata hozzá fog járulni a társadalmi felhatalmazás végrehajtásának mikéntjéhez.
Ennek mértéke, tehát a társadalmi és az intézményi akarat közti arányrendszer meghatározhatósága felbecsülhetetlen. Elvben, jobbára vagy inkább döntően korrelál, különben bukovári lesz az intézményi akarat mögött állóknak.
Tehát a szembeállítás életszerűtlen és értelmezhetetlen, pontosabban nem meghatározható értelmezési keretű diskurzushoz vezetne, amit másnéven demagógiának nevezünk.
A kultúra és a politika ugyanaz. A politika a kultúra része, a kultúra formálja a politikát a politika visszahat a kultúrára. Mindez a kultúra belügye, úgy értem a politika és ebből a belterjességből adódik a viszonosság is, hogy a kultúra meg a politikáé. Ugyanis mindkettő a társadalom sajátja.
A diktatúra ott kezdődik, hogy a saját eszközödet nem eszközként, hanem önálló létezőként ismered el. Feljebb féltékeny vagy a társadalom választott szerveinek intézményi akaratára, de itt már lemondasz arról, hogy érvényesítsd az alantas irányába az akaratodat, hanem önálló, minimum veled egyenrangú létezőként ismered el. Na ebből aztán nem lesz demokrácia, mert demokraták nélkül nehéz!
Azok ott a szolgáid bzmg! A te dolgod megmondani nekik mit csináljanak, az övék pedig a végrehajtás és igen, a saját akaratukat is érvényesíteni fogják a végrehajtás során annak elkerülhetetlen szükségszerűsége okán, de csak annyiban, amennyiben te ezt hagyod nekik.
Te hagyod, mi több: legitimálod!
Ne tedd, se neked, se a többieknek nem jó ez a hozzáállásod!
Akkor hagyd abba! Lehet úgy is, ahogy én: elvárásaim vannak a rám eső társadalmi részakaratot kiszolgálók irányába.