<blockquote rel="blitzkrieg"><blockquote rel="rudi"><blockquote rel="blitzkrieg"><blockquote rel="rudi"><blockquote rel="szuvorov">
</blockquote>
Fékezés nem kell. A projekt "csak" arról szól, hogy párszáz nanohajót elindítanak a Proxima Centauri felé, azok 60000 km/s sebességgel végigszáguldanak a csillagrendszeren...
A Voyagerrel tudtommal a kevés energia miatt nehéz a kommunikáció...</blockquote>
A cikk a projekt előtt álló legnagyobb megoldandó feladatként ír a fékezésről, vagyis szertnék lefékezni valahogy a "kütyüket"...
A Voyegereknek a rádioizotópos termoelektromos elelmei még mindig + 250 W elektromos energiát szolgáltatnak vagyis energiája még van és még lesz is évekig...</blockquote>
Erről a cikkről van szó?
origo.hu/tudomany/20160412-alpha-centauri-nanohajo-lezersugar-breakthrough-starshot-csillagaszat-urkutatas-stephen.html
Ebben ezt írják:
"Az alfa Centauri elérése után a nanohajók visszasugároznák az általuk rögzített adatokat a Földre, majd tovább sodródnának a mélyűr felé, kommunikációs távolságon kívül. "
Voyager: hát akkor passz, nem értek hozzá, csak a SETI miatt gondoltam azt, hogy a rádióhullámok messze "elhallatszanak" a világűrbe. Egyszer olvastam egy cikket, amiben írták, hogy már akár 100 fényévre is eljuthattak a földi jelek az űrben és mások tudhatnak rólunk. </blockquote>
Jelenleg 96 fényév sugarú az a buborék tudomásom szerint, amit az emberi tevékenység rádióhullámok kibocsátásával létrehozott a galaxisban.
1920-tól kezdődött a rövidhullámú rádiójelek sugárzása, amit átenged a földi légkör.</blockquote>
Akkor elég jól emlékeztem.
Kérdés, hogy mennyire lehet még megfejteni az ilyen messzire jutott jelet. Ha fogja azt valaki 4,5 fényévre, akkor megfejthető-e még?