Űrkutatás
- Téma indítója Luthero
- Indítva
Önmagában nehezen értelmezhető.
Ezek teljesen zárt működésű, nagy égőtér-nyomású metán-üzemanyagú rakétahajtóművek.
Bővebben: a magas égőtér-nyomás adott égőtér méret (és leegyszerűsítve: tömeg) mellett nagyobb tolóerőt jelent. A zárt ciklus lényege az, hogy hajtóanyagot továbbító turbo-pumpa (egy vagy két gázturbina által hajtott pumpák) égésterméke az égőtérbe van bejuttatva, így viszont extrém magas nyomáson kell működnie, hiszen a "kipufogóban" a nyomásnak magasabbnak kell lennie, mint a rakéta égőterében. Itt ilyen 150-200 atm. nyomásról beszélünk (a Be-4 esetében alacsonyabb, a Raptor esetében magasabb). El lehet képzelni mit takar ez kihívások terén. A legtöbb esetben (például a SpaceX Merlinjeinél is) az égésterméket egyszerűen egy fúvócső a harang (fúvócső) mellett kifújja, minimális tolóerővel, példa:
Bal oldalon a turbopumpa, a fúvócsövéből fekete füst távozik...
Az, hogy így "beszúrják" az égésterméket az égéstérbe éppen ezért általában kerülendő volt - relatíve kevés hajtómű élt ezzel a megoldással, az űrrepülőgép RS-25 (SSME) hajtóműve, az NK-33 vagy az RD-17x, RD-18x és RD-19x széria ilyen például. Anno a szovjetunió felbomlása után nem is véletlenül "vetették rá" magukat az amerikai cégek ezekre a hajtóművekre.
A másik a hajtóanyag. A metán tárolás és kezelés szempontjából épp egy fokkal rosszabb csak a kerozinnál, de hatékonyabb üzemanyag, így hatásosabb (adott tömegből több teljesítményt lehet kihozni) hajtóműveket lehet kihozni belőle. A következő lépés (és a leghatékonyabb alternatíva) a folyékony hidrogén lenne, ám azzal elég sok macera van, lévén a legkisebb sűrűségű anyag ugye...
A másik a hajtóanyag. A metán tárolás és kezelés szempontjából épp egy fokkal rosszabb csak a kerozinnál, de hatékonyabb üzemanyag, így hatásosabb (adott tömegből több teljesítményt lehet kihozni) hajtóműveket lehet kihozni belőle. A következő lépés (és a leghatékonyabb alternatíva) a folyékony hidrogén lenne, ám azzal elég sok macera van, lévén a legkisebb sűrűségű anyag ugye...[/QUOTE]
a kérdésem is arra irányult hogy folyékény hidrogén oxigén keverékkel megy de meg válaszoltad.
a kérdésem is arra irányult hogy folyékény hidrogén oxigén keverékkel megy de meg válaszoltad.
Nem a drágaság a lényeg, mert pont arról volt szó, hogy hiába kapja meg a NASA világ összes pénzért, 3,5 év alatt nem lehet egy ilyen célt teljesíteni, eleve úgy, hogy a Mars-Föld közelség (amikor elindulhat reálisan az űrhajó) cirka két évente áll fent, és 2018 után 2020-ban lesz lehetséges ismét.
A dolog sokkal inkább morális ill. szándék probléma. Embert olyan eszközbe ültetsz alapvetően, amely ki van próbálva. Ezért szokás alapvetően mindenhol személyzet nélkül indítani először az űrhajókat. Utána jön a következő probléma, a mivel. Egyből eljuttatni egy ember szállítására képes űrhajót a Mars felé hatalmas rakétát igényel, jelenleg a Falcon Heavy az egyetlen, amely energiatakarés (értsd: lassú) pályán 16,8 tonnát lenne képes elindítani. A bökkenő annyi, hogy a lassú pálya közel egy évet jelent (nagyjából 270 nap). 16,8 tonnás űrhajó, amelyben 3-4 ember probléma nélkül ellenne 2x 270 (út oda és vissza) napot és képes is lenne leszállni a Marsra, plusz még onnan visszatérni is képes, nos, ez egyszerűen megvalósíthatattlan. Nem véletlen, hogy jelenleg az ilyen terveknél (a SpaceX-et leszámítva, mert ők egyetlen hatalmas űrhajót terveznek) űrben való több modulból felépített űrhajót és a Marson való üzemanyag-gyártás (víz+széndioxid -> metán) az, amiben gondolkodnak. Amit viszont meg kell oldani (vízbányászat, szükséges felszerelések odajuttatása, stb.). Ez messze túlmutat az Apollo-programon. Kb. szorozd meg az Apollo-programot tízzel, és akkor ott vagy, ahol ez. De még ha Trump megadta volna ezt az irgalmatlan pénzt, a 3,5 év egyszerűen túl kevés ehhez, mintha Kennedy anno nem azt mondta volna, hogy az évtized végére juttatnak embert a Holdra, hanem 1965-ben...
Az űrrepülőgép-programról Itt írtam anno. A cikk elején vannak linkek a sorozat korábbi részeire, javasolt az elejéről elkezdeni. Jó olvasgatást.
Csak hogy lássuk mit jelent ez.
A Raptor esetében a turbószivattyúk kb. 800 bar nyomással tolják az üzemanyagot a két fő gázgenerátorba, ahol az égés után kb. 600 bar lesz a nyomás, a gáz ezután áthalad a nagynyomású szivattyúkat meghajtó turbinákon. A nyomása ez után már "csak" kb. 450 bar, ez megy a befecskendezőn keresztül a fő égőtérbe ami 200-300 bar nyomással üzemel.
Plusz ínyencségek a történetben a kisnyomású szivattyúk meghajtásai.
A Raptor esetében a turbószivattyúk kb. 800 bar nyomással tolják az üzemanyagot a két fő gázgenerátorba, ahol az égés után kb. 600 bar lesz a nyomás, a gáz ezután áthalad a nagynyomású szivattyúkat meghajtó turbinákon. A nyomása ez után már "csak" kb. 450 bar, ez megy a befecskendezőn keresztül a fő égőtérbe ami 200-300 bar nyomással üzemel.
Plusz ínyencségek a történetben a kisnyomású szivattyúk meghajtásai.
Nem a drágaság a lényeg, mert pont arról volt szó, hogy hiába kapja meg a NASA világ összes pénzért, 3,5 év alatt nem lehet egy ilyen célt teljesíteni, eleve úgy, hogy a Mars-Föld közelség (amikor elindulhat reálisan az űrhajó) cirka két évente áll fent, és 2018 után 2020-ban lesz lehetséges ismét.
Az űrrepülőgép-programról Itt írtam anno. A cikk elején vannak linkek a sorozat korábbi részeire, javasolt az elejéről elkezdeni. Jó olvasgatást.
Szerintem az elhatározás és szándék hiányos az egész, egy a MIR/ ISS mintájára az űrben összekapcsolt több részből álló űrhajóval megoldható lehetne/lenne.
Teher űrhajók előre küldése, és egyéb finomságokkal. Azt látom hogy erre nem akartak és nem is szerettek volna adakozni.
Maga a Nemzetközi együttműködés kerete Lásd ISS lehetővé tette volna. sajnos az ego oltárán bukott meg az egész.
Úgy tűnik nem akarod megérteni, hogy az adott hírnél nem a pénz, hanem az időhatár volt a kritikus pont. Donald Trump megkérdezte, hogy lehetséges-e a Marsra embert juttatni terminusa végéig, ami kevesebb, mint 4 év. Erre nemleges választ kapott, mert hiába tolod be a pénzt, egyszerűen egy ilyen volumenű feladatot nem lehet ilyen rövid idő alatt megvalósítani - vagy legalábbis embertelen kockázatvállalás nélkül, amire épeszű ember nem vállalkozik.
Van egy érzésem, hogy aranylaci oldalát szemezgeted. Felejtsd el. Sűrgősen....
Milyen anyagokra a válasz:
- Inconel-alapú (nikkel-bázisú) egykristályok. Pár éve láttam egy konferencián az SX300 meg SX500 anyagminőségek mechanikai tulajdonságairól prezentációt. Ott volt az egyik kérdés a kristálynövesztés és az egykristályok nem-lineáris anyagmodelljeinek felállítása. A SpaceX anyagmérnöki vonala nagyon erős. Egy időben nagyon el akartam ott helyezkedni, voltam kint, csak ugyebár az a rohadt ITAR-szabályok.
Ott kellene folytatni, ahol VonBraun abbahagyta. Azóta ezek a férfiak kihaltak. Ez a baj, nem a pénz.
M
molnibalage
Guest
Von Barun nélkül is remek eszközöket tudtak tervezni és legyártani. Már a Saturn V idején sem ő volt a szűk keresztmetszet. Értem én, hogy az átlagember szeret ikonokat kitalálni, de nem azért nincs gyökeresen új rakéta, mert a tudás nincs meg. Ameddig NASA GDP arányos költségvetése volt 4% felett, addig könnyű volt szórni a pénzt. A DoD költségvetése volt arányaiban néhány éve ennyi emlékeim szerint.
Persze OK, hogy nő az alap, aminek a %-os arányát veszed, de az életszínvonal elvárás és n+1 dolog más, mint ami akkor volt.
de nem csak nála merül fel a kérdés. Ő csak egy hazai szereplő
Ugyan az a probléma. Aranylaci is ír értékelhetően a történelemről (pl. Tyereskováról), csak mellett ott vannak az értékelhetettlen összeesküvés elméletek. Ez így meg veszélyes kombináció, ha a tényszerű történelem a fikcióval egy lapon szerepel.
A saját véleményem az, hogy a szovjet űrprogram legtöbb nagy öregjének kijött a memoárja az 1980-as, '90-es években. Ha Glusko, Misin, Feoktyisztov, Kamanyin vagy Csertok visszaemlékezéseiben utalás sincs rá, akkor elég valószínű, hogy nem történt meg. Az ő feljegyzéseikből tudunk meglehetősen sokat az olyan esetekről, mint a Negyeljin-tragédia vagy a Szojuz-1 balesete...
