Űrkutatás
- Téma indítója Luthero
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
M
molnibalage
Guest
Bérben igen. A család teljes élettartamát nézve nem. A Szojuz-11 meg sem történt nálad...? Meg a Szojuz-1?
Annyiból igaza van, hogy az elmúlt lassan 50 évben csak nyugaton volt halálos űrhajós baleset. Tragédia közeli állapot akadt több is (lásd pl. Mir űrállomás), de ettől még a tény ez.
A másik oldalról viszont valahol azt is be kell látni, hogy az űrhajózás veszélyes sport, időnként sajnos történhetnek tragédiák. Ezt is el kell(ene) fogadni.
Ettől még az STS űrrepülőgép fájdalmasan nélkülözte a személyzet túlélésének biztosításának minden aspektusát, de ugyebár kényszeresen úgy gondolkoztak a NASA-nál, hogy megoldható vele az utasszállító repülőgépeknél bevett biztonsági faktorral való számolás (amely megengedő a biztonsági feltételekkel kapcsolatosan). A tévedésük 14 ember életébe került, és a NASA emberes űrrepülőprogramjának kétszeri megroppanásába...
A másik oldalról viszont valahol azt is be kell látni, hogy az űrhajózás veszélyes sport, időnként sajnos történhetnek tragédiák. Ezt is el kell(ene) fogadni.
Ettől még az STS űrrepülőgép fájdalmasan nélkülözte a személyzet túlélésének biztosításának minden aspektusát, de ugyebár kényszeresen úgy gondolkoztak a NASA-nál, hogy megoldható vele az utasszállító repülőgépeknél bevett biztonsági faktorral való számolás (amely megengedő a biztonsági feltételekkel kapcsolatosan). A tévedésük 14 ember életébe került, és a NASA emberes űrrepülőprogramjának kétszeri megroppanásába...
Az két teljesen különböző űrhajó. A Voszhod Vosztok származék 3 személyessé alakítva gömb alakú kabinnal, a Szojúz teljesen új, harang alakú visszatérő és külön orbitális kabinnal.
A Challenger tragédiája az irányítás hibája volt, hogy engedélyezték a startot, a fentről jövő, és a TV nyomásnak engedve, olyan időjárási körülmények között amire nem volt tervezve a SRB tömítései. És a tiltakozó mérnököket is figyelmen kívűl hagyták. Nyilván nem változtat a végkimenetelen, és az általad is említett túlélési képességen.
Ami a Columbia elvesztését illeti, végeredményben a kűlső tank szigetelését ellátó "hab"leválása a kiindulási pont, ami kárt tett a gép szárnyában, de ugye önmagában ettől még pályára állt a Shuttle, és teljesítette a küldetését. A Nasanál megvoltak a felvételek, elemezték, és arra jutottak nem lesz gond, a többit ismerjük. (Egy űrsétával lehetett volna vizuálisan is ellenőrizni a szárnyat)
Így sem lett volna egyszerű a mentés, de az esély meglett volna rá.
Az én olvasatomban egyik esetben sem direkt az alultervezettség vagy a túlélőképesség hiánya vezetett a tragédiához, hanem a nem rendeltetés szerinti üzemeltetés.
Egy repülős példával érzékeltetve, mintha madárral való ütközés után nem ellenőriznék a gépet, vagy tornádó idején is engednék a felszállást.
Esély sem lett volna a Columbia legénységének mentésére, valószínűleg ezért is engedélyezték a leszállást. Morbid, de így jártak jobban, ha kiderül, hogy nincs esély rá, hogy élve visszatérjenek és úgy maradnak fenn, az sokkal rosszabb lett volna mindenkinek.
Lehet, de legalább valamiféle javítással próbálkozhattak volna.
A beleset előtt egy évvel szüntették meg a főmunkavédelmis posztját, és kreáltak helyette egy főPRost.
Azért nem értek egyet, mert a mentőrendszerek alapvetően akkor tudják megmenteni az űrhajósokat, amikor veszélyhelyzet van. Függetlenül annak forrásától. Teljesen mindegy, hogy tervezési hiba (amit én továbbra is emberi hibának tartok), a gyártási hiba, az indításkor a management hibája avagy egy karbantartó hibája. Ha valami veszélyhelyzet van, huss, megmenti a személyzetet. Az STS űrsikló előtt a Vosztok / Voszhod és a Gemini nem rendelkezett ilyennel (csak katapultüléssel), a Mercury, Apollo és a Szojuz igen (a Szojuz korai változatai esetén ugye nem viseltek szkafandert, emiatt halt meg a Szojuz-11 személyzete). Az, hogy az STS esetén "ingujjban" való űrrepülésre készültek, azt jelentette, hogy minden létező téren a biztonságra kellett (volna) koncentrálniuk. De nem így tettek.
A Challenger erre mutatott rá, valóban. Ha viszont lett volna mentőrendszer, a döntés nem jelentett volna áldozatokat.
Azonban a Columbia többszörösen is más tényező. Először is nem volt se robotkar, se légzsilip, se űrsétára alkalmas űrruha a fedélzeten. Szóval ha akarták volna se tudták volna ellenőrizni a szárny belépőélét. Ez nem a biztonságos üzemeltetés kérdése: egyszerűen nem is volt tervben az űrséta, ahogy a robotkarra sem volt szükség az úton. Tehát ezekre sem lett volna szükség alapvetően. Ez a tényező itt azért kérdőjeles, mert valójában nagyon is jól ismertek voltak a szilikát téglák sérülékenysége miatti problémák, ezekre űrbéli javítást is kidolgoztak az STS 1-4 úthoz. Lásd a következő képen, amelyen Anna Fischer egy KC-135 fedélzetén, súlytalanság hatása közben teszteli a hővédőtéglák javításának kidolgozott módszerét:
Ezzel az a probléma, hogy ha ismerték volna a sérülés pontos mértékét, akkor is bajban lettek volna, mert a fent látható megoldás az STS-5 út után már nem képezte az űrhajók alapfelszerelését. A CRC panelek javítására pedig a Columbia balesete előtt nem dolgoztak ki javítási technológiát, mert úgy vélték, hogy azok nem sérülékenyek.
Szóval a helyzet az, hogy a Columbia egy teljesen új szituáció volt. A mentőrendszer hiánya miatt mindenféle trükköket dolgoztak ki (akár a mentőűrhajóként érkező második űrrepülőgépig), pedig ha mentőrendszer lett volna, akkor a legénység megmenekül, és a program nem feneklik meg. Kétszer...
A Canadarm hiányára emlékeztem, de hogy a zsilip meg skaffander sem volt a fedélzeten...Azért nem értek egyet, mert a mentőrendszerek alapvetően akkor tudják megmenteni az űrhajósokat, amikor veszélyhelyzet van. Függetlenül annak forrásától. Teljesen mindegy, hogy tervezési hiba (amit én továbbra is emberi hibának tartok), a gyártási hiba, az indításkor a management hibája avagy egy karbantartó hibája. Ha valami veszélyhelyzet van, huss, megmenti a személyzetet. Az STS űrsikló előtt a Vosztok / Voszhod és a Gemini nem rendelkezett ilyennel (csak katapultüléssel), a Mercury, Apollo és a Szojuz igen (a Szojuz korai változatai esetén ugye nem viseltek szkafandert, emiatt halt meg a Szojuz-11 személyzete). Az, hogy az STS esetén "ingujjban" való űrrepülésre készültek, azt jelentette, hogy minden létező téren a biztonságra kellett (volna) koncentrálniuk. De nem így tettek.
A Challenger erre mutatott rá, valóban. Ha viszont lett volna mentőrendszer, a döntés nem jelentett volna áldozatokat.
Azonban a Columbia többszörösen is más tényező. Először is nem volt se robotkar, se légzsilip, se űrsétára alkalmas űrruha a fedélzeten. Szóval ha akarták volna se tudták volna ellenőrizni a szárny belépőélét. Ez nem a biztonságos üzemeltetés kérdése: egyszerűen nem is volt tervben az űrséta, ahogy a robotkarra sem volt szükség az úton. Tehát ezekre sem lett volna szükség alapvetően. Ez a tényező itt azért kérdőjeles, mert valójában nagyon is jól ismertek voltak a szilikát téglák sérülékenysége miatti problémák, ezekre űrbéli javítást is kidolgoztak az STS 1-4 úthoz. Lásd a következő képen, amelyen Anna Fischer egy KC-135 fedélzetén, súlytalanság hatása közben teszteli a hővédőtéglák javításának kidolgozott módszerét:
Ezzel az a probléma, hogy ha ismerték volna a sérülés pontos mértékét, akkor is bajban lettek volna, mert a fent látható megoldás az STS-5 út után már nem képezte az űrhajók alapfelszerelését. A CRC panelek javítására pedig a Columbia balesete előtt nem dolgoztak ki javítási technológiát, mert úgy vélték, hogy azok nem sérülékenyek.
Szóval a helyzet az, hogy a Columbia egy teljesen új szituáció volt. A mentőrendszer hiánya miatt mindenféle trükköket dolgoztak ki (akár a mentőűrhajóként érkező második űrrepülőgépig), pedig ha mentőrendszer lett volna, akkor a legénység megmenekül, és a program nem feneklik meg. Kétszer...
Tervezhetnek a mérnökök akármit, bármi elromolhat, nincs tökéletes repülőgép, és elsüllyeszthetetlen hajó. De ezek eszközök tulélési képességeit az alkalmazott technika mellett, az alkalmazott üzemeltetés is nagyban befolyásolja.
Az űrsiklónak a kezdetektől megvolt a maga baja ez nem vitás, sok kompromisszumot kötöttek. De szerintem életmentő képesség hiányától eltekintve nem rendelkezett kritikus tervezési hibával. A korlátait megfelelő üzemeltetéssel, és alkalmazott eljárásokkal kellett volna ellensúlyozni.
Készenlétben álló másik Shuttle, zsilip, javító szerszámok etc. Ahogy le is írtad.
És főleg ennek tükrében bosszantó, hogy ezeket mind figyelmen kívűl hagyták.
Tenger közepén süllyed a hajó, se csónak, se segítség, de még egy mentőmellény sem... Good luck
Emberi hiba volt, ebben egyetértünk, de elsősorban az alkalmazott eljárásokokat megtervező ember hibája.
Az oroszokkal végig volt kölcsönös űrmentési egyezmény. Fizethettek volna, hogy álljon készenlétben egy Szajúz. Persze qrwa sokba került volna, mert 7 emberhez 3 kellene, ahhoz meg 3 kilövőállvány. Itt üt vissza a sok törölt űrhajó program.
https://www.rt.com/russia/507970-is...edium=aplication_firefox&utm_campaign=firefox
International Space Station is falling apart
STS-107 raktér-berendezés:
Ilyenkor jön a kérdés, hogy akkor megéri-e a mentőrendszer megspórolása (mondjuk egy leválasztható, ejtőernyővel leereszkedő pilótafülke). Az csökkentse a hasznos teher mennyiségét mondjuk 5 tonnával. Vagy akár 10-el. Ezt nem vállalták be. Ahogy a folyamatos mentő-űrhajó készenlétben-tartását sem (irgalmatlan drága lett volna).
W
Wilson
Guest
.Szia,
Az Apollon milyen mentorendszer volt?
Nekem csak (messzirol) mutattak egy kotelet, hogy gond eseten azon csusztak volna le, a kotel aljan talalhato bunkerbe beszaladnak, magukra zarjak, es ott varnak 3 napig, amire eloltjak a tuzet felettuk.
Aki elmondta, o sem hitte, hogy ez a gyakorlatban hasznalhato lenne.
A Mercury, Apollo, Szojuz és Szen-Csou esetén az indítás előttől kb. a világűr határáig egy mentőtorony feladata az, hogy leemelje az űrhajósokat magába foglaló modult (a Szojuz és Szen-Csou esetén még az Orbitálist modult is, hiszen az előttük van).
Ez a koncepció eddig háromszor bizonyított, a Szojuz-18a esetében az indítás után 228 másodperccel lépett működése, a Szojuz T-10-1 esetén 1983-ban az indítás előtt kigyulladt a rakéta, és az indítóálláson lévő rakéta orráról mentette meg a személyzetet, illetve 2018-ban a Szojuz MSz-10 személyzetét mentette meg ismét indítás után pár perccel bekövetkező baleset esetén.
A Vosztok, a Gemini és az első négy STS Űrrepülőgép út esetében az űrhajósok katapultülésben ültek, amellyel kb. 25-30km-es magasságig volt némi remény, hogy egy balesetnél megmenekülhetnek, illetve a légkörbe visszatérve, ha a hőpajzs megvédte az űrhajót, akkor szintén adott menekülési utat (a Vosztok esetében mindenképpen katapultáltak a visszatéréskor, mert nem volt puha leszállásra mód).
A Voszhod esetében semmiféle ilyen megoldás nem volt, kvázi az volt a legveszélyesebb a személyzetére ilyen szempontból, mert ott konkrétan csak a tervszerű út nyújtott biztonságos visszatérésre lehetőséget.
Az STS űrrepülőgép esetén az STS-5 úttól kezdve a személyzetnek nem volt soha menekülési módja az után, hogy a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákat begyújtották, egészen odáig, hogy azok leváltak. Az után volt különféle lehetőség arra, hogy az űrrepülőgéppel (ha az működőképes volt) visszatérhettek egy, az adott pályaszakaszról elérhető kifutóra.
A Columbia űrrepülőgép baleseténél effektíve a hővédő pajzs sérült meg, ilyen jellegű hibánál sehol sincs megoldás. Az űrrepülőgépet leszámítva az összes űrhajó esetén a hővédő pajzshoz hozzá sem lehet férni a világűrben annak átellenőrzéséhez, esetleges javításához.
Valamelyik amerikainak drótkötél páncélautó kombója voltA Mercury, Apollo, Szojuz és Szen-Csou esetén az indítás előttől kb. a világűr határáig egy mentőtorony feladata az, hogy leemelje az űrhajósokat magába foglaló modult (a Szojuz és Szen-Csou esetén még az Orbitálist modult is, hiszen az előttük van).
Ez a koncepció eddig háromszor bizonyított, a Szojuz-18a esetében az indítás után 228 másodperccel lépett működése, a Szojuz T-10-1 esetén 1983-ban az indítás előtt kigyulladt a rakéta, és az indítóálláson lévő rakéta orráról mentette meg a személyzetet, illetve 2018-ban a Szojuz MSz-10 személyzetét mentette meg ismét indítás után pár perccel bekövetkező baleset esetén.
A Vosztok, a Gemini és az első négy STS Űrrepülőgép út esetében az űrhajósok katapultülésben ültek, amellyel kb. 25-30km-es magasságig volt némi remény, hogy egy balesetnél megmenekülhetnek, illetve a légkörbe visszatérve, ha a hőpajzs megvédte az űrhajót, akkor szintén adott menekülési utat (a Vosztok esetében mindenképpen katapultáltak a visszatéréskor, mert nem volt puha leszállásra mód).
A Voszhod esetében semmiféle ilyen megoldás nem volt, kvázi az volt a legveszélyesebb a személyzetére ilyen szempontból, mert ott konkrétan csak a tervszerű út nyújtott biztonságos visszatérésre lehetőséget.
Az STS űrrepülőgép esetén az STS-5 úttól kezdve a személyzetnek nem volt soha menekülési módja az után, hogy a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákat begyújtották, egészen odáig, hogy azok leváltak. Az után volt különféle lehetőség arra, hogy az űrrepülőgéppel (ha az működőképes volt) visszatérhettek egy, az adott pályaszakaszról elérhető kifutóra.
A Columbia űrrepülőgép baleseténél effektíve a hővédő pajzs sérült meg, ilyen jellegű hibánál sehol sincs megoldás. Az űrrepülőgépet leszámítva az összes űrhajó esetén a hővédő pajzshoz hozzá sem lehet férni a világűrben annak átellenőrzéséhez, esetleges javításához.
Ez az Apollo óta megvan. De csak az indító állásról való menekülésre lehet használni.
Azt tudjuk, hogy kb. milyen mennyiségi arányban indultak keleten/nyugaton az űrhajósok? Tippem szerint nyugaton volt több (a 7 fős Shuttle miatt), de mennyivel?
Nyilván 1 halott is végtelenszer több a 0-ánál, de azért az arányok érdekesek lehetnek, hogy hány indításból/fent járt űrhajósból lett az a 0, meg az a 2x7 halott.
Mondjuk nincsenek is kitett helyen, ahol könnyen sérülés érheti őket...
Amúgy az STS-107-et ábrázoló képen a Spacehab-ba átjáró "alagúton" az nem egy zsilip? Vagy az mi ott?
(Ha van zsilip, akkor egy másik shuttle elvileg le tudta volna menekíteni a személyzetet szerintem, de zsilip nélkül csak akkor, ha van mindenkinek szkafanderje a 107-esen.)