iránnal vagy 20 háborút lenyomtak, és most szemmel láthatóan izrael ellen fegyverkeznek. egyszerűen nem maradhatnak ki.
Űrkutatás
- Téma indítója Luthero
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
"A bajkonuri szovjet űrközpontról szóló egyik gyakori anekdota, hogy az valójában több száz kilométerre fekszik a múlt rendszerbeli térképeken megjelölt helyétől, mindez pedig a szovjet dezinformációs politika egyik leglátványosabb jelensége volt. Persze, ha jobban belegondolunk, mi értelme volt ennek a kémműholdak korában egy külföldiek által is látogatott létesítmény esetében, már rögtön gyanús lehet a sztori:"
Ezzel szemben a Braziloknak nincs érdemi képességük, a következő műholdjukat is az ISRO viszi fel. Dél Korea is sokáig csak űlt a babérjain, és csak az elmúlt évtizedben kezdték el fejleszteni ez irányú képességeit, $10milliárdot belerakva a szektorba. Izrael más tészta, mert nekik ott ugye a Shavit, de geopolitikai helyzetük miatt, korlátozottan használható.
Nem tudom mit lát benne Edorgan, és mekkorában gondolkodik, de látva a hadiipari fejlesztéseiket, potens vállalás lehet a Török rakéta.
Igen ám, de egy olyan országban mint a Török, ami sokkal inkább központilag irányított, ettől valószínűleg kevésbé kell tartaniuk.
Pontosan. Továbbá az alkalmazott anyagtudományokban, technikákban elért fejlesztéseket más területen is felhasználhatják majd.
Egy kicsit visszakanyarodva a Parastronaut projektre.
A siket űrhajóst egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy működhetne. Hogy komunikálna amikor egy kutatáshoz mindkét kezére szükség van és nem tekinthet állsndóan a monitorra...
Továbbá direkt nézegettem felvételeket az ISSen végzett munkákról, berendezésekről, és nem egy van, amit működtetni, kinyitni, a tartalmát kiemelni, négy végtagos összehangolt mozgáskoordinációt igényel.
Pl. Itt egy kép ahol a hölgy valamit kihúz abból a chamber-ből. Térbeli mozgást igénylő kétkezes művelet, a lábával ellentartva, hogy erőt tudjon kifejteni.
Mivel a rendelkezésre álló hely korlátozott az ISSen, így szinte minden tudományos kisérlethez tartozó eszköz, rekeszekben, modulokbab van elpakolva, amiket a kutatás megkezdése előtt ki kell venni, előkészíteni a munkára.
Ugyanez igaz a létfentartó berendezésekre is azok karbantartásakor.
Ahogy jobban beleásom magam a témában, egyre inkább úgy érzem, hogy a lábak szerepét nagyon is alábecsüljük, pedig nagyon fontos a test pozícionálásához.
De íme még pár kép a teljesség igénye nélkül az ISS fedélzeten végzett "kétkezi" munkálatok közben..
Serena Auñón, repüléstechnikus, a Destiny levegő - és vízgazdálkodási modulján végez karbantartást.
Tim Kopra és Scott Kelly a Tranquility modul belsejében található szén-dioxid-eltávolító modulon dolgozik.
Nick Hague kórokozókutatási kísérleteket végez Destiny laboratórium Microgravity Sciences Glovebox-jában, miközben headsettel tartja a kapcsolatot a földi kutatás vezetőjével.
Ugyanez csak épp a Life Sciences Gloveboxban csontgyógyulás és szövetregenerációs kísérlet közben.
Paolo Nespoli operating the Light Microscopy Module
Az amit mi látunk általában az űrhajosokból, a klassz lebegést, meg a játék a kajával, elfeledteti a valóságot, hogy ők az idejük java részét jó előre beosztott munkával töltik.
Ugyanez igaz a létfentartó berendezésekre is azok karbantartásakor.
Ahogy jobban beleásom magam a témában, egyre inkább úgy érzem, hogy a lábak szerepét nagyon is alábecsüljük, pedig nagyon fontos a test pozícionálásához.
De íme még pár kép a teljesség igénye nélkül az ISS fedélzeten végzett "kétkezi" munkálatok közben..
Serena Auñón, repüléstechnikus, a Destiny levegő - és vízgazdálkodási modulján végez karbantartást.
Tim Kopra és Scott Kelly a Tranquility modul belsejében található szén-dioxid-eltávolító modulon dolgozik.
Nick Hague kórokozókutatási kísérleteket végez Destiny laboratórium Microgravity Sciences Glovebox-jában, miközben headsettel tartja a kapcsolatot a földi kutatás vezetőjével.
Ugyanez csak épp a Life Sciences Gloveboxban csontgyógyulás és szövetregenerációs kísérlet közben.
Paolo Nespoli operating the Light Microscopy Module
Az amit mi látunk általában az űrhajosokból, a klassz lebegést, meg a játék a kajával, elfeledteti a valóságot, hogy ők az idejük java részét jó előre beosztott munkával töltik.
Fedőcéggel szerez helyet az orosz űrhajón a NASA
Arra az esetre, ha a SpaceX-küldetésnek technikai problémái akadnának.
index.hu
Brazíliában is a politika rángatja a programokat ide-oda. Volt a VLS hordozórakéta-program, ami aztán meg lett bolondítva az Angara URM-1 alapú megoldásával (helló, Dél-Korea...).
Ezt 2019-ben lelőtték, és a szilárd hajtóanyagú S-50 ill. S-40 fokozatból szeretnének egy kis méretű hordozórakétát összehozni, a VLM-1-est:
Én egy opciót vetettem fel, hogy adott esetben lehet vizsgálni a siketség eshetőségét is. Pl. egy geológus esetében az általad említett dolgok aligha játszanak...
Még mindig ott látom a problémádat, hogy azt keresed, hogy hol lehet probléma a fogyatékossága egy űrhajósnak.
Az ilyen vizsgálatok célja pont az, hogy megvizsgálják, hol vannak azok a pontok, ahol nem probléma, illetve hol lehet viszont probléma adott esetben. Az eredményekből lehet következtetéseket levonni.
Azzal a gondolatmenettel, ahogy Te próbálod a hírt lekövetni, még mindig csak és kizárólag 35 és 50 év közötti vadász- és tesztpilóta férfiak mennének fel a világűrbe...
A női űrhajósoknál is voltak nehézségek, megvizsgálták ezeket és megoldást kerestek rájuk.
Akkor még 1x: a ISS-en jelenleg minden egészséges emberekre van tervezve. Naná, hogy így nem megfelelő egy nem teljesen egészséges ember számára.
De ez megint olyan, hogy ha megvizsgálod az Apollo program űrhajóit és űrruháit, akkor ott egy női űrhajós se tudna normálisan boldogulni. Mert nem vették figyelembe őket azok megtervezésénél és megépítésénél...
W
Wilson
Guest
Szojuz-2 a február 2-i indítása előtt a plezecki kilövőállásban.
Geologus nem nagyon kell az ISS-re, tehát ha jól sejtem, te valami felszini Hold vagy Mars küldetésnél gondolod alkalmazni.
Na most ott mégnagyobb hátrány a siketség, mert hogy komunikálna a szkaffanderben a szerencsétlen?
Akkor már inkább egy műlábas asztronautát.
Erre vonatkozóan te is csak találgatni tudsz, nem ismerjuk a projekt valódi szándékát.Azzal a gondolatmenettel, ahogy Te próbálod a hírt lekövetni, még mindig csak és kizárólag 35 és 50 év közötti vadász- és tesztpilóta férfiak mennének fel a világűrbe...
De akkor legyen itt... Szerintem az egyik lábát elvesztő, de nem béna ember valószínűleg bevethető lehet az űrállomáson.
De jelenleg ez a realitás, és a belátható időben nem lesz akadálymentesített űromás építve, az eféle felmerülő igények végett.
Csak egy ötlet: billentyűzet a szkafander karján?
Hogy mi a valódi szándéka, az csak sejthető, de a neve elég árulkodó: Parastronaut Feasibility Project ~ Fogyatékos Űrhajós Megvalósíthatósági Projekt.
Ez arról szól(hat), hogy megvizsgálják milyen problémákkal találkozhat jelenleg egy adott fogyatékossággal élő ember, ha űrhajósként alkalmaznák, az ESA-nak milyen változtatásokat kellene eszközölnie ahhoz, hogy ezeket a problémákat elhárítsák.
Ha a Megvalósíthatósági Projektben az jön ki, hogy mondjuk a vakok közvetlenül megoldhatatlan kihívásokkal szembesülnének, és erre az ESA sem tud választ adni, akkor értelemszerűen az lesz ott, hogy sajnos vakság kizáró ok lehet továbbra is az űrhajóstoborzásban.
Ha például megvizsgálják, hogy egy láb hiánya nem okoz rendkívüli hátrányt egy űrhajósnak (legfeljebb visszatéréskor szorulhat fizikai segítségre az űrhajó elhagyásakor), viszont ez esetben meghatározott képességű művégtag szükséges-e, avagy sem egyáltalán az űrrepülés folyamán. Ezeket pedig leírják, hogy adott esetben egy XY szinten csonkolt lábbal élő ember igenis elláthatja az elvárt feladatokat, ilyen és ilyen és ilyen feltételek teljesülése esetén.
Az ilyen Megvalósíthatósági vizsgálatok pont azért szükségesek, mert amíg nincs egy ilyen, addig a vezetőségnek nincs igazából lehetősége felülvizsgálni, hogy mit lehet és mit nem adott esetben engedélyezni. A fenti példákat tekintve viszont teszem azt, amikor felmerül az, hogy vak ember lehet-e űrhajós, akkor rá lehet mutatni a vizsgálat eredményére, hogy az ajánlás szerint a teljes vakság mellett sajnos nem megoldható, míg XY szintű látássérülés (pl. színtévesztés, egy szem elvesztése, stb.) esetén ilyen és ilyen feltételek mellett van mód engedélyezni a jelentkezőt a további vizsgálatokra, és ha ott megfelelt, akkor lehet belőle űrhajós.
Ez továbbra sem arról szól, hogy a mostani űrhajós-válogatáskor fogyatékkal élők fognak bekerülni az ESA űrhajósai közé.
A mihez tartás végett az ESA előző űrhajós-válogatása 2009-ben volt. Miután az ESA továbbra sem tervezi saját űrhajó fejlesztését, és a mostani űrhajós-válogatás esélyesen jó időre lefedi a várható igényeket, leghamarabb is középtávon (10+ év) lehet a mostani vizsgálatok eredményeit beépíteni az űrhajós-válogatásba. Akkorra az ISS várhatóan már sehol sem lesz...
Tehát a jelenlegi realitás ezt nem fogja befolyásolni...
T
Törölt tag 1586
Guest
Nem tudom volt e már a hír -nekem új volt - hogy a NASA a Spacex nek adta a szerződést ($331 millió) hogy 2024 ben a Hold körüli pályára szállítsa a Gateway űrállomást (vagy legalább annak egy részét...)
Nem tudom jól látom e, de az SLS szerintem megy a kukába...
https://www.nasa.gov/press-release/nasa-awards-contract-to-launch-initial-elements-for-lunar-outpost
Nem tudom jól látom e, de az SLS szerintem megy a kukába...
https://www.nasa.gov/press-release/nasa-awards-contract-to-launch-initial-elements-for-lunar-outpost
Rosszul látod.Nem tudom volt e már a hír -nekem új volt - hogy a NASA a Spacex nek adta a szerződést ($331 millió) hogy 2024 ben a Hold körüli pályára szállítsa a Gateway űrállomást (vagy legalább annak egy részét...)
Nem tudom jól látom e, de az SLS szerintem megy a kukába...
https://www.nasa.gov/press-release/nasa-awards-contract-to-launch-initial-elements-for-lunar-outpost
Amióta 2024 a céldátum, a Gateway elemeit nem az SLS vinné. Évi egy rakéta építésénél nagyon tempót nem tudnak jelenleg, az pedig kell az Orionhoz.
Ami értelmezésben bekavarhat, hogy eredetileg ugye a Holdraszállás később lett volna. Ennél a verziónál cirka 2023--2025 között ment volna az Orion egy-egy Gateway modullal a Hold körüli pályára, mégpedig az erősebb SLS block 1b változattal.
Ez azóta megváltozott, mert az első három SLS a gyengébbb SLS Block 1a változat lesz, így az Orion mellé nem nagyon fog semmi sem felférni...
A Roscosmos "egy holdállomást épít Kínával együtt
«Роскосмос» собрался строить лунную станцию вместе с Китаем
«Роскосмос» собрался строить лунную станцию вместе с Китаем
nplus1.ru
Az arabok már fényképeznek:
444.hu
Elküldte az első fényképet az Egyesült Arab Emírségek marsszondája
Az Amal szonda az arab világ első bolygóközi missziója, öt napja állt Mars körüli pályára.
444.hu
A Roscosmos "egy holdállomást épít Kínával együtt
«Роскосмос» собрался строить лунную станцию вместе с Китаем
«Роскосмос» собрался строить лунную станцию вместе с Китаемnplus1.ru
Mondjuk jobban örültem volna, ha egy nemzetközi bázist építenének egy ilyen amúgy sem épp profitorientált témában.
Egyébként a Holdon mennyire kell tartania a meteoritoktól? Ha épületet akarnak, mire kell számítani?
Van-e vagy volt e a Marson élet?
"Az ALH 84001 marsi meteorit rejtélye - Élőlénynek tekinthetők-e a nanobaktériumok és a prionok? (Kis részlet a készülő tanulmányunkból)
1984. december 27-én az Antarktiszon találtak egy 1,93 kg-os darabka meteoritot, mely az Allan Hills 84001, rövidítve az ALH 84001 nevet kapta. A vizsgálatok szerint ez a kozmikus vándor kb. 4,091 milliárd évvel ezelőtt keletkezett a Marson, egy másik aszteroida-becsapódás hatására kb. 17 millió éve lökődött ki a planétából, és kb. 13 ezer éve csapódott a Földbe. Ennek a meteoritdarabnak a felszínén elektronmikroszkóppal nanobaktérium-szerkezetek jelenlétének a nyomait találták, amiknek a mérete 20–100 nanométer közötti, tehát lényegesen kisebb, mint a mikrobaktériumok mérettartománya, ám kisebbek, mint bármely földi sejtéletforma. Az gyorsan megállapítható volt, hogy ezek a nanobakteriális formák erőteljesen beleágyazódtak a meteorit őshonos anyagába, tehát biztosan nem csupán kémiai szennyeződésekről van szó, vagyis igenis számolni kell velük, ami viszont különösen nagy fejtörést okozott a kutatóknak.
Azt is fontos kiemelni, hogy ez a marsi kőzet feltűnően nagy koncentrációban tartalmaz szénvegyületeket. Már szabad szemmel is megfigyelhetők a törött felületén lekerekített formájú, barnás-narancsos ill. tiszta-színtelen színű karbonátgömböcskék és -szferoidok. A gömböcskék sziderit (narancsos-barnás színű vas-karbonát) és magnezit (tiszta-színtelen színű magnézium-karbonát) karbonátásványokból vannak, a sötét külső héjak pedig gazdagok vasoxidban és szulfidásványokban (magnetitben, pirrhotinben és egy kevés greigitben). A NASA Johnson Űrközpontjában David McKay vezetésével 2 évig vizsgálták a lelet kémiai és fizikai tulajdonságait, és nem zárták ki végül azt az eshetőséget sem, hogy az ALH 84001 felületén a marsi élet fosszilis maradványai lehetnek. Erre felbátorodott David Mittlefehldt geokémikus/geológus, és egyenesen azt jelentette ki elég nagy merészséggel, hogy ezek a gömböcskék és szferoidok a víz által lettek újrahasznosítotva, és valószínűleg biológiai úton lettek kitermelve éppen úgy, ahogy a karbonátokat általában az óceánban élő lények előállítják, és ezek a holt tengeri élet fosszilis medrében is megtalálhatók. Éppen ezt tapasztaltuk az ősi, 3,5 milliárd éves Földön is a sztromatolitok jóvoltából. Bár ez egyértelműen csak spekuláció, ezalapján a meteoriton található marsi karbonát-ásványgömböcskéket alkothatták 4 milliárd éves marsi mikrobák/nanobák is, amikor még a régen sűrű légkörbe burkolózó Marson a felszíni vize beszivárgott a kőzeteinek a repedéseibe, így az ALH 84001-be is, mely akkor még az aktív Vörös Bolygó geológiai része volt.
Már maga a nanobaktériumok létezése is hipotetikusnak minősül, ezért élőlénynek egyáltalán nem tekinti őket a tudományos fősodor, így ez a felfedezés nem számít a földönkívüli élet bizonyítékának. Hatalmas rejtély marad így egyelőre a nanobaktériumok/nanobionták létezése, melyek a 200 nanométernél kisebb méretükből adódóan nem tartalmazhatnak nukleinsavat, ugyanis még a DNS-nél is kisebbek. Pontosan ezért a létezésük erősen vitatott, ám egyes mikrobiológusok szerint az élő organizmusok egy új, legkezdetlegesebb osztályát jelentik, melyek evolúciós értelemben már túlléptek az egyszerűbb, abiotikus jellegen. Szorosan idekapcsolódnak a prionok is, amik egyetlen fehérjemolekulából álló fertőző ágensek, és olyan súlyos betegségeket okoznak, mint pl. a különböző szivacsos agysorvadások, a curu és a Creutzfeldt-Jakob szindróma. A mai napig nem tudtak rájönni a tudósok, hogy örökítőanyag hiányában hogyan képesek szaporodni, bár többféle elmélet is van rá (lehet saját, ám nem kimutatható örökítőanyaguk, vagy „reverz transzláció” folyamán képesek lehetnek a saját fehérjemintájuk alapján saját nukleinsavat szintetizálni), ám ezek egyike sem nyert még bizonyítást, a „reverz transzláció” ötlete pedig teljesen szembe megy a centrális dogmával.
A nanobaktériumok és a prionok ”élőgyanús” mibenléte azonban további kérdéseket vethet fel a témában. Vajon létezhet másféle, sokkal egyszerűbb mechanizmust és struktúrát képviselő örökítőanyag, amit eddig még nem sikerült felfedeznünk, és a jövőben sikerülhet detektálnunk? Esetleg olyan molekula, mely a nukleinsavak szerkezetétől eltérően nem szénalapú?
Képek: Az első két két azt mutatja meg, hogy az ALH 84001 elektronmikroszkópos felvételén láncszerű, nanobakteriális struktúrák láthatók. A harmadik képen az ALH 84001 leletnek egy vékony, kb 0,5 mm-es metszete látható, amin az ősi marsi élet lehetséges fosszilis nyomai láthatók a lekerekített formájú, barnás-narancsos ill. a tiszta-színtelen színű karbonátgömböcskék és -szferoidok révén.
Forrás: Részlet a készülő tanulmányunkból, vagyis a „Koncz Attila, Vörös Gergő, Makai Szabolcs, Kocsis Krisztián, Sisa Krisztina - Az élet meghatározásai különböző nézőpontokból - Az élettelen és az élő definíciók között hol releváns meghúzni a határokat?” c. munkánkból."
"Az ALH 84001 marsi meteorit rejtélye - Élőlénynek tekinthetők-e a nanobaktériumok és a prionok? (Kis részlet a készülő tanulmányunkból)
1984. december 27-én az Antarktiszon találtak egy 1,93 kg-os darabka meteoritot, mely az Allan Hills 84001, rövidítve az ALH 84001 nevet kapta. A vizsgálatok szerint ez a kozmikus vándor kb. 4,091 milliárd évvel ezelőtt keletkezett a Marson, egy másik aszteroida-becsapódás hatására kb. 17 millió éve lökődött ki a planétából, és kb. 13 ezer éve csapódott a Földbe. Ennek a meteoritdarabnak a felszínén elektronmikroszkóppal nanobaktérium-szerkezetek jelenlétének a nyomait találták, amiknek a mérete 20–100 nanométer közötti, tehát lényegesen kisebb, mint a mikrobaktériumok mérettartománya, ám kisebbek, mint bármely földi sejtéletforma. Az gyorsan megállapítható volt, hogy ezek a nanobakteriális formák erőteljesen beleágyazódtak a meteorit őshonos anyagába, tehát biztosan nem csupán kémiai szennyeződésekről van szó, vagyis igenis számolni kell velük, ami viszont különösen nagy fejtörést okozott a kutatóknak.
Azt is fontos kiemelni, hogy ez a marsi kőzet feltűnően nagy koncentrációban tartalmaz szénvegyületeket. Már szabad szemmel is megfigyelhetők a törött felületén lekerekített formájú, barnás-narancsos ill. tiszta-színtelen színű karbonátgömböcskék és -szferoidok. A gömböcskék sziderit (narancsos-barnás színű vas-karbonát) és magnezit (tiszta-színtelen színű magnézium-karbonát) karbonátásványokból vannak, a sötét külső héjak pedig gazdagok vasoxidban és szulfidásványokban (magnetitben, pirrhotinben és egy kevés greigitben). A NASA Johnson Űrközpontjában David McKay vezetésével 2 évig vizsgálták a lelet kémiai és fizikai tulajdonságait, és nem zárták ki végül azt az eshetőséget sem, hogy az ALH 84001 felületén a marsi élet fosszilis maradványai lehetnek. Erre felbátorodott David Mittlefehldt geokémikus/geológus, és egyenesen azt jelentette ki elég nagy merészséggel, hogy ezek a gömböcskék és szferoidok a víz által lettek újrahasznosítotva, és valószínűleg biológiai úton lettek kitermelve éppen úgy, ahogy a karbonátokat általában az óceánban élő lények előállítják, és ezek a holt tengeri élet fosszilis medrében is megtalálhatók. Éppen ezt tapasztaltuk az ősi, 3,5 milliárd éves Földön is a sztromatolitok jóvoltából. Bár ez egyértelműen csak spekuláció, ezalapján a meteoriton található marsi karbonát-ásványgömböcskéket alkothatták 4 milliárd éves marsi mikrobák/nanobák is, amikor még a régen sűrű légkörbe burkolózó Marson a felszíni vize beszivárgott a kőzeteinek a repedéseibe, így az ALH 84001-be is, mely akkor még az aktív Vörös Bolygó geológiai része volt.
Már maga a nanobaktériumok létezése is hipotetikusnak minősül, ezért élőlénynek egyáltalán nem tekinti őket a tudományos fősodor, így ez a felfedezés nem számít a földönkívüli élet bizonyítékának. Hatalmas rejtély marad így egyelőre a nanobaktériumok/nanobionták létezése, melyek a 200 nanométernél kisebb méretükből adódóan nem tartalmazhatnak nukleinsavat, ugyanis még a DNS-nél is kisebbek. Pontosan ezért a létezésük erősen vitatott, ám egyes mikrobiológusok szerint az élő organizmusok egy új, legkezdetlegesebb osztályát jelentik, melyek evolúciós értelemben már túlléptek az egyszerűbb, abiotikus jellegen. Szorosan idekapcsolódnak a prionok is, amik egyetlen fehérjemolekulából álló fertőző ágensek, és olyan súlyos betegségeket okoznak, mint pl. a különböző szivacsos agysorvadások, a curu és a Creutzfeldt-Jakob szindróma. A mai napig nem tudtak rájönni a tudósok, hogy örökítőanyag hiányában hogyan képesek szaporodni, bár többféle elmélet is van rá (lehet saját, ám nem kimutatható örökítőanyaguk, vagy „reverz transzláció” folyamán képesek lehetnek a saját fehérjemintájuk alapján saját nukleinsavat szintetizálni), ám ezek egyike sem nyert még bizonyítást, a „reverz transzláció” ötlete pedig teljesen szembe megy a centrális dogmával.
A nanobaktériumok és a prionok ”élőgyanús” mibenléte azonban további kérdéseket vethet fel a témában. Vajon létezhet másféle, sokkal egyszerűbb mechanizmust és struktúrát képviselő örökítőanyag, amit eddig még nem sikerült felfedeznünk, és a jövőben sikerülhet detektálnunk? Esetleg olyan molekula, mely a nukleinsavak szerkezetétől eltérően nem szénalapú?
Képek: Az első két két azt mutatja meg, hogy az ALH 84001 elektronmikroszkópos felvételén láncszerű, nanobakteriális struktúrák láthatók. A harmadik képen az ALH 84001 leletnek egy vékony, kb 0,5 mm-es metszete látható, amin az ősi marsi élet lehetséges fosszilis nyomai láthatók a lekerekített formájú, barnás-narancsos ill. a tiszta-színtelen színű karbonátgömböcskék és -szferoidok révén.
Forrás: Részlet a készülő tanulmányunkból, vagyis a „Koncz Attila, Vörös Gergő, Makai Szabolcs, Kocsis Krisztián, Sisa Krisztina - Az élet meghatározásai különböző nézőpontokból - Az élettelen és az élő definíciók között hol releváns meghúzni a határokat?” c. munkánkból."
T
Törölt tag 4082
Guest
A kezdőrésze megtalálható a beszélgetőbenVan-e vagy volt e a Marson élet?
"Az ALH 84001 marsi meteorit rejtélye - Élőlénynek tekinthetők-e a nanobaktériumok és a prionok? (Kis részlet a készülő tanulmányunkból)
1984. december 27-én az Antarktiszon találtak egy 1,93 kg-os darabka meteoritot, mely az Allan Hills 84001, rövidítve az ALH 84001 nevet kapta. A vizsgálatok szerint ez a kozmikus vándor kb. 4,091 milliárd évvel ezelőtt keletkezett a Marson, egy másik aszteroida-becsapódás hatására kb. 17 millió éve lökődött ki a planétából, és kb. 13 ezer éve csapódott a Földbe. Ennek a meteoritdarabnak a felszínén elektronmikroszkóppal nanobaktérium-szerkezetek jelenlétének a nyomait találták, amiknek a mérete 20–100 nanométer közötti, tehát lényegesen kisebb, mint a mikrobaktériumok mérettartománya, ám kisebbek, mint bármely földi sejtéletforma. Az gyorsan megállapítható volt, hogy ezek a nanobakteriális formák erőteljesen beleágyazódtak a meteorit őshonos anyagába, tehát biztosan nem csupán kémiai szennyeződésekről van szó, vagyis igenis számolni kell velük, ami viszont különösen nagy fejtörést okozott a kutatóknak.
Azt is fontos kiemelni, hogy ez a marsi kőzet feltűnően nagy koncentrációban tartalmaz szénvegyületeket. Már szabad szemmel is megfigyelhetők a törött felületén lekerekített formájú, barnás-narancsos ill. tiszta-színtelen színű karbonátgömböcskék és -szferoidok. A gömböcskék sziderit (narancsos-barnás színű vas-karbonát) és magnezit (tiszta-színtelen színű magnézium-karbonát) karbonátásványokból vannak, a sötét külső héjak pedig gazdagok vasoxidban és szulfidásványokban (magnetitben, pirrhotinben és egy kevés greigitben). A NASA Johnson Űrközpontjában David McKay vezetésével 2 évig vizsgálták a lelet kémiai és fizikai tulajdonságait, és nem zárták ki végül azt az eshetőséget sem, hogy az ALH 84001 felületén a marsi élet fosszilis maradványai lehetnek. Erre felbátorodott David Mittlefehldt geokémikus/geológus, és egyenesen azt jelentette ki elég nagy merészséggel, hogy ezek a gömböcskék és szferoidok a víz által lettek újrahasznosítotva, és valószínűleg biológiai úton lettek kitermelve éppen úgy, ahogy a karbonátokat általában az óceánban élő lények előállítják, és ezek a holt tengeri élet fosszilis medrében is megtalálhatók. Éppen ezt tapasztaltuk az ősi, 3,5 milliárd éves Földön is a sztromatolitok jóvoltából. Bár ez egyértelműen csak spekuláció, ezalapján a meteoriton található marsi karbonát-ásványgömböcskéket alkothatták 4 milliárd éves marsi mikrobák/nanobák is, amikor még a régen sűrű légkörbe burkolózó Marson a felszíni vize beszivárgott a kőzeteinek a repedéseibe, így az ALH 84001-be is, mely akkor még az aktív Vörös Bolygó geológiai része volt.
Már maga a nanobaktériumok létezése is hipotetikusnak minősül, ezért élőlénynek egyáltalán nem tekinti őket a tudományos fősodor, így ez a felfedezés nem számít a földönkívüli élet bizonyítékának. Hatalmas rejtély marad így egyelőre a nanobaktériumok/nanobionták létezése, melyek a 200 nanométernél kisebb méretükből adódóan nem tartalmazhatnak nukleinsavat, ugyanis még a DNS-nél is kisebbek. Pontosan ezért a létezésük erősen vitatott, ám egyes mikrobiológusok szerint az élő organizmusok egy új, legkezdetlegesebb osztályát jelentik, melyek evolúciós értelemben már túlléptek az egyszerűbb, abiotikus jellegen. Szorosan idekapcsolódnak a prionok is, amik egyetlen fehérjemolekulából álló fertőző ágensek, és olyan súlyos betegségeket okoznak, mint pl. a különböző szivacsos agysorvadások, a curu és a Creutzfeldt-Jakob szindróma. A mai napig nem tudtak rájönni a tudósok, hogy örökítőanyag hiányában hogyan képesek szaporodni, bár többféle elmélet is van rá (lehet saját, ám nem kimutatható örökítőanyaguk, vagy „reverz transzláció” folyamán képesek lehetnek a saját fehérjemintájuk alapján saját nukleinsavat szintetizálni), ám ezek egyike sem nyert még bizonyítást, a „reverz transzláció” ötlete pedig teljesen szembe megy a centrális dogmával.
A nanobaktériumok és a prionok ”élőgyanús” mibenléte azonban további kérdéseket vethet fel a témában. Vajon létezhet másféle, sokkal egyszerűbb mechanizmust és struktúrát képviselő örökítőanyag, amit eddig még nem sikerült felfedeznünk, és a jövőben sikerülhet detektálnunk? Esetleg olyan molekula, mely a nukleinsavak szerkezetétől eltérően nem szénalapú?
Képek: Az első két két azt mutatja meg, hogy az ALH 84001 elektronmikroszkópos felvételén láncszerű, nanobakteriális struktúrák láthatók. A harmadik képen az ALH 84001 leletnek egy vékony, kb 0,5 mm-es metszete látható, amin az ősi marsi élet lehetséges fosszilis nyomai láthatók a lekerekített formájú, barnás-narancsos ill. a tiszta-színtelen színű karbonátgömböcskék és -szferoidok révén.
Forrás: Részlet a készülő tanulmányunkból, vagyis a „Koncz Attila, Vörös Gergő, Makai Szabolcs, Kocsis Krisztián, Sisa Krisztina - Az élet meghatározásai különböző nézőpontokból - Az élettelen és az élő definíciók között hol releváns meghúzni a határokat?” c. munkánkból."
Üdv V.G.
A Roscosmos "egy holdállomást épít Kínával együtt
«Роскосмос» собрался строить лунную станцию вместе с Китаем
«Роскосмос» собрался строить лунную станцию вместе с Китаемnplus1.ru
Pár apró észrevétel:
- Bár nagyon kényelmes, hogy az Oroszok arra mutogatnak, hogy Ők csak egyenrangú félként lennének hajlandóak együttműködni a Gateway állomásban, de konkrét javaslatokat nem tettek arra vonatkozóan, hogy is képzelnék el az egyenrangú űrállomás-projektet.
- Finoman szólva is nagyképű volt Rogozin kijelentése annak fényében, hogy több, mint másfél évtizede kezdték el a Nauka-projektet, de azóta sem sikerült pályára állítani.
- Plusz mindezt úgy, hogy a jelenlegi legütőképesebb Hold-körüli utakra érdemben használható rakétájuk a Proton M / Briz-M, ami olyan nagyjából 6 tonnát elindítani úgy, hogy aztán annak hajtóműveivel még pályakorrekciós manőverekre kell tartalékoljon. Tehát ennél nagyobb modulokat jelenleg nem tudnának a Holdhoz eljuttatni közvetlen indítással.
- Az Orel ugyan épül, de olyan rakéta, amely képes lehet a Hold-hoz indítani, inkább a 2030-as évekre lesz csak.
- Összegezve a fentieket, jelenlegi szinten nem képesek a NASA szintjéhez fogható technikai részvételt nyújtani, és nem tettek ígéretet sem arra, hogy XY szintű pénzügyi háttérrel a hátuk mögött nekiállnak ezeket kiépíteni, vagyis vállalások helyett ködös ígéretekre futotta csak.
- Noha nagyon látványos, hogy közös együttműködésről beszélnek, alapvetően továbbra sem egyenrangú felekként kezeli a programot, hiszen Oroszország csatlakozik be a Kínai Hold-programba. Szóval miközben az egyik oldalról arra hivatkoznak, hogy a Gateway-ben csak úgy vettek volna részt, ha egyenrangú felek lesznek, most a Kínai Hold-programba lépnek be, de az eddigiek alapján itt sem egyenrangú félként...
- Hogy közösen építenek Hold-állomást, már csak azért is költői túlzás, mert semmiféle megegyezés nincs arról, pontosan mit is építenek. Kína kidolgozott egy tervet arra, hogy egy robotizált Hold-bázist épít a Hold déli felén, amit később emberes Hold-bázissá lehet bővíteni. Ennyit tudni.
- A Luna-25 felhozása azért kellemetlen, mert ez a projekt is úgy 20 éve görög lassacskán, egy időben szó volt róla, hogy Japánnal együttműködve fog megvalósulni (amiből nem lett semmi), hogy aztán Indiával közösen akarták megcsinálni (amiből aztán egy kizárólag indiai Chandrayaan-2 Hold-szonda, Vikram leszállóegység és a Pragyan rover lett, amelynek a leszálló egysége 2019-ben kudarcot vallott), végül orosz projektként hívták életre. A Luna-25 egyébként egy viszonylag kis méretű Hold-lander (fele akkora az induló tömege, mint a Chang'e 4-nek).
Miután még él a NASA kezét megkötő törvény, így Kína eleve nem tud részt venni egy NASA-val közös Hold-programban.
Márpedig nekik is vannak Hold-terveik...
A mikrometeroit-veszély valós, de annyira nem a lista élén tanyázik a problémák terén. Épületek terén az általánosan javasolt megoldás egy cirka 1 méter vastag "Hold-talaj" réteggel betakarni a Holdbázist, amely elsődlegesen így sem a mikrometeoritok ellen, hanem inkább a mélyűri sugárzástól védené az űrhajósokat.
Az
Pontosan nem tudni, hogy állnak, de a kínaiak nagyon belehúztak és az új módosított terveik szerint egy új kisebb teljesítményű rakétát állítanak össze az emberes holdraszálláshoz (921-es rakéta) A Hosszú Menetelés 9-en tovább dolgoznak de az csak 2030 körül lesz kész.
A kínaiak nagyon ambíciózusak megpróbálnak versenyezni az amerikaiakkal az új emberes holdraszállás elsőbbségében. Biztos vagyok benne, hogy már most együttműködik az orosz meg a kínai űrkutatás és ha együtt akarják építeni a Hold bázist, az oroszoknak bele kell húzniuk rendesen, ha lépést akarnak tartani a kínaiakkal.
Az a probléma mind az oroszoknál, mind a kínaiaknál, hogy nagyon titkolóznak és nem igazán lehet tudni hogy állnak a fejlesztésekkel, néha meg szándékosan félrevezető információkkal jönnek elő.
Az Angara A5-nek volt egy sikeres tesztrepülése múlt év Decemberében, idén is lesz legalább egy. A sorozatgyártást végre megszervezték, szóval amennyiben a tesztrepülések sikeresen befejeződnek, kezdődhet a nagyüzem az indításokkal. A Vostochnij indító pad építését is hamarosan befejezik, pontos időpont nem ismert, a határidő olyan 2023, arra tervezik a Sas űrhajó tesztrepülését. Tervbe van véve egy hidrogénes harmadik fokozat az Angara A5- höz, hogy ez mikor lesz kész nem tudni talán 2025 vagy korábban. Az oroszok most a holdra repülést az A5-tel tervezik. Több indítással földkörüli pályán rakják össze a modulokat és irány a Hold.
Pontosan nem tudni, hogy állnak, de a kínaiak nagyon belehúztak és az új módosított terveik szerint egy új kisebb teljesítményű rakétát állítanak össze az emberes holdraszálláshoz (921-es rakéta) A Hosszú Menetelés 9-en tovább dolgoznak de az csak 2030 körül lesz kész.
A kínaiak nagyon ambíciózusak megpróbálnak versenyezni az amerikaiakkal az új emberes holdraszállás elsőbbségében. Biztos vagyok benne, hogy már most együttműködik az orosz meg a kínai űrkutatás és ha együtt akarják építeni a Hold bázist, az oroszoknak bele kell húzniuk rendesen, ha lépést akarnak tartani a kínaiakkal.
Az a probléma mind az oroszoknál, mind a kínaiaknál, hogy nagyon titkolóznak és nem igazán lehet tudni hogy állnak a fejlesztésekkel, néha meg szándékosan félrevezető információkkal jönnek elő.
Az Angara A5 alapvetően a Proton M szintje körül van (nagyjából 5-6 tonna @ TLI). Egy lépcsővel feljebb (~10 tonna @ TLI) az Angara A5V lett volna, hidrogén-oxigén hajtóanyagú URM-2V második fokozattal, amelyet 2015-ben 2025-2026-ra ígértek. Aztán nagy kérdőjelek voltak körülötte, mivel a Jenyiszej esetében is jól jönne az URM-2V, de nem tudni, hogy az Angara A5V vagy a Jenyiszei esetében tervezik inkább használni.
Akár melyik is lészen, a hajtóműveket kellene kifejleszteni hozzá először...
Amennyire én tudom, az URM-2V-t szeretnék inkább. Ehhez kellenének az új rakéta-hajtóművek, amiket Rogozin emlegetett tavaly, és bár voltak igen ambíciózus kinyilatkoztatások (hogy 2025-re kellene készen legyenek a hajtóművek), de ennek realitásairól lehetne vitatkozni. Főleg, hogy egy LNG üzemanyagú hajtóművet is szeretne látni mihamarabb...
Én inkább koncepciónak nevezném, lévén fix, felépített, pénzügyileg is jóváhagyott terveik nincsenek. Az infrastruktúrát próbálják kiépíteni, hogy később véglegesíthető terveket már erre építsenek (valahogy úgy, ahogy a NASA esetében történt az ARES-Orion ill. SLS-Orion kapcsán). Koncepciók vannak a Jenyiszej és az Angara A5 alapú megoldásokra is. A probléma csak annyi, hogy bármerre is induljanak el, kifejlesztésre váró eszközök garmadájára lenne szükségük.
Per pillanat, amire gondolni tudnak, azok a Holdszondák. A Luna-25 után már tervezgetik a Luna-26 orbitert, a Luna-27 landert (dedikáltak főleg a regolith kutatásra (regolith az éles szélű, apró Holdpor, ami sok problémát okoz várhatóan az emberes Hold-programoknál)), ezeket 2024 és 2025 körülre tervezik. Azután jönne a Luna-28 lander egy kisebb roverrel, majd a Luna-29 egy nagyobb roverrel.
A teljesítéseiket azért látjuk.
Kína ambíciózus, de jelenleg még csúsznak a komolyabb fejlesztései (űrállomás-program például), a Hosszú Menetelés-5 viszont egyre megbízhatóbban teljesít.
Oroszország esete igen nehezen követhető, mert Rogozin képes egy év alatt három tök ellentétes nyilatkozatot tenni ugyanarról a témáról, és sokszor inkább propagandát hallunk, mint valós terveket.
(A félreértések végett a NASA esetében is sokszor előkerül ez, lásd 2024-es emberes Holdraszállás, csak ott azért megvan az a szintű átláthatóság, ami Oroszországban például nincs meg...).