Egyfelől a probléma nyilván valós és illene kezelni. Ugyanakkor, belépéskor nem csak örülni kellene az új Honvédnek, hanem kellőképp felvilágosítani is, hogy ez egy olyan szervezet, ahol mondjuk, háborús helyzetben, vagy akármiben, bizony hetekre, netán hónapokra lehet az illető távol a családjától. Így is vállalja ? Mert ez a távollét történet sajnos, vele jár, ebben biztos vagyok. Vannak külföldi fél éves, jól fizető missziók. Oda se mennek el, mert távol lesznek a családtól ? Netán a jó fizetés esetén, már mégsem akar annyira tönkre menni akkor a családi élet ? Ennek az éremnek nagyon két oldala van. Értem én a felháborodókat, de van egy helyzet, most ezt kell megoldani. Amennyiben valaki ezért most lelépne, akkor attól hogy várhatnánk el hogy háborús helyzetben védje a hazát ?