Mindkét félnek igaza van. Nemcsak a katonák, hanem az egész közoktatás esetében felmerül, hogy lehetséges e fenntartani kötelezettségek nélkül. Nem úgy van az csak, hogy az állam drága pénzen kiképzi a polgárait orvosnak, jogásznak vagy éppen katonának, azok pedig nem adnak semmit cserébe ezért. Régen úgy működött, hogy volt sorkatonaság, voltak világháborúk, meg milliós veszteségek a nép soraiból, úgyhogy végül mindenki megfizette a modern állam árát. Ma viszont milliós tömegek csak élvezik a közszolgáltatásokat és soha, semmit nem tettek bele a rendszerbe, mi több: egyenesen felháborodnak, ha ezt szóvá teszik az irányukba. Úgyhogy szerintem az egész közoktatást, minden szinten úgy kell átalakítani, hogy az ingyenesség helyét szerződés váltsa fel, miszerint innentől ösztöndíjat kapsz, cserébe X évnyi szolgálati időért a közigazgatásban, egészségügyben, hadseregben, különben kamatostul fizeted vissza a képzésed költségét, méghozzá azonnal!
Máshogy nem fog menni a liberalizálódó világban, ahol sokaknak az állampolgári kötelesség ismeretlen.
Természetesen a tisztességes bérezés nem kerülhető meg. Amíg a közszolgálati bérezés feleakkora, mint amennyit minimum fizetni kellene, addig felejtős, hogy bármit követelni lehessen a közszolgáktól. Kész csoda, hogy nem bomlott még fel a rendőrség, hadsereg, közegészségügy most a járvány alatt például. Ez csak két dolgot jelent:
- igen nagy számban szorultak a rendszerbe lusta, semmirekellő depriváltak, akik nem akarnak kimerészkedni a civil munkaerőpiacra.
- hamarosan fog felbomlani, mert még tart valamilyen összeszorított fogú türelem valameddig, fegyverpénzekkel és más tűzoltással a késhegyen billegtetve.
