[HÍREK] Ukrajnai fegyveres konfliktus
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Azok se chipmentesek azért
De jóval kevesebb és kevésbé csúcstechnológiás gyártásigényű van bennük.Az MNB kinevez egy elszámoló biztost, aki megpróbálja beszedni az összes kintlévöséget. De valszeg a Lölö majd megveszi bagóért és beolvad a Gránitba.
Azok se chipmentesek azért
Ez garantáltan chip mentes 
Nem feltétlen. Humanitárius folyosót hagyni. Vagy élelmiszer és egészségügyi állomásokat üzemeltetni, ahova csak igazolvánnyal, átvizsgálás után lehet bemenni a városból. Meg sok fokozata van. Nem csak a hermetikus elzárás.
Aham igen. Ez olyan mint ahogy a LNG fogadó terminálok+egyéb infrastruktúra építése….
Szép hogy megjelent a üzleti/politikai szándék.
Megvalósulás majd később…
Egy mostani konfliktus Tajvanon akkor miért is lenne jó?
Vajon menyire lesznek boldogok, ha egy disznózsírba mártot golyó tálálja el a segguket.
---
Ekozben az oroszok:
Komolyan ne játszák mer meg magukat ukrán propagandisták.
Nem kellene támadni orosz utánpótlást, nem csak üzemanyagot szállítanak.
mivan? háború van, mi az hogy nem kéne támadni az utánpótlást?
Az ilyenek miatt van a háború.
Az usa dominanciája nem kétség, de elég ha egy atomtöltet betalál, onnantól meg remélem a magadfajták túlélik az atomháborút, csak hogy bizonyíthassonak egy posztapokaliptikus világban.
Mi az hogy nem lehet fosztogatni?mivan? háború van, mi az hogy nem kéne támadni az utánpótlást?
Mariupol, utolsó civil konvojok egyike
Ja,látom a teló aztfogalmazza a dolgokat,de azért érthető az értelme.
lattuk, mire mentek 2014-ben Donbasszban a sajat kutfobol. hogy is mondjam? amikor a hev nagyobb, mint az esz. a sportcipos miliciaik ugy mentek a technicalokkal, mintha nem lett volna nekik holnap...
hat, sokuknak nem is lett.
nem, nekik kellett ez a kulso segitseg.
nem minden nepben van meg az a tudas, hogy teremtsen valamit...
Ha a Holodomorra gondolsz, akkor az a Közel-Keleten van
Azért még nem tartunk ott, hogy 7 millió ember éhen haljon.
W
Wilson
Guest
Ukrajna felszabadítása 2022-ben. Az első három nap. Második rész...
A harci műveletek menete.
- Az ukrán határok felé való előrenyomulás 2021. december végén és 2022. január elején kezdődött. Szinte az összes harcképes egységet bevetették. Ugyanakkor például a Távol-Keletet szinte teljesen kiürítették - nyilvánvalóan egy bizonyos, Kínával előre kötött megállapodás alapján. Valójában az ukrán határon lévő 168 harcképes BTG-ből mintegy 140 ilyen típusú alakulat volt (több mint 80%). Csak körülbelül 25%-uk volt a határ közelében koncentrálva (nem számítva az LNR csapatokat). Mélyebben Fehéroroszországban, Kurszk közelében és a Rosztovi területen számos műveleti tartalék volt.
- A felszerelést és a személyzetet többnyire nyíltan, a szabadban szállították, kevés álcázással vagy álcázás nélkül. A vasutak terhelése a békeidőszaki normának körülbelül 10-20%-a volt (a hadiállapotot nem vezették be). Az áthelyezés mértéke havi 200-250 ezer katonát tett ki (ami összevethető az amerikai logisztika világméretű szállításainak határaival). A csapatok jelentős része már tavaly óta a helyén volt, és az ukrán határ menti régiókban is mozgósították őket.
- Az AFU a hadművelet kezdetén a reguláris csapatok mintegy 75 százalékát (280 000 katonából 209-et) állította ki. A legrosszabb helyzet a haditengerészet, a repülés és a légvédelem volt. A légvédelem például 15 légvédelmi tüzérdandárból/ezredből állt, amelyek 55 hadosztályból álltak, elavult felszereléssel (S-300, Buk rendszerek szovjet gyártmányú, részben korszerűsített rendszerek). Körülbelül 20 hadosztály (kevesebb mint 40%) maradt többé-kevésbé harcképes.
- Tekintettel arra, hogy az erők jelentős részét délre, a Fekete-tenger és a Krím felé, az OK (műveleti parancsnokságok) "Dél" és "Krím" irányába telepítették, és köztük - az Odesszától Melitopolig tartó 350 kilométeres ívben - az ukrán légvédelmi erők akár 40%-át is, annál meglepőbb az AFU gyors összeomlása és bénulása itt, és az orosz erők merész és gyors, nagyobb mélységű fellépése, ami ezen a területen történt. Ez utóbbit az itt előre előkészített alvó sejtek lojális miliője), valamint az ukrán területen előre otthagyott legalább 200 (kétszáz) DRG (szabotázs- és felderítőcsoport) jelentős potenciálja okozhatta.
- Az offenzíva első szakaszában (február 24-én kijevi idő szerint 5:00 órától) 130-160 cirkálórakéta csapást mértek az ellenség katonai infrastruktúrájára, és az első hullámban mintegy 30-40 BTG (zászlóalj-taktikai csoport) áttörését hajtották végre. Ez négyszer-ötször kevesebb, mint az USA által a 2003-as iraki háború első napján használt rakétaarzenál, és az Oroszország által az ukrán határ mentén összeállított BTG-felszerelés mintegy 20-25%-a. Az egyes BTG-k akciói portyázó, felderítő, könnyű felszereléssel végrehajtott akciók voltak. A második hullám, amelyet február 25-én indítottak el, további 20-30 BTG-t tartalmazott (összesen mintegy 60 zászlóaljcsoportot február 25-én).
- A művelet átfogó stratégiai terve a következőképpen alakult. Ukrajnát északról délre, nagyjából a Dnyeper folyó mentén (a Kijev-Herszon tengely mentén) kettévágni, ennek az államnak a földrajzi túlnyúlását kelet felé lezárni, és keleten egy hatalmas "katlant" képezni, amelyet a későbbiekben szintén szakaszosan felosztani és megsemmisíteni kívántak. A hadművelet mélysége ekkor több száz kilométert ért el (hasonlóan az 1945-ös mandzsúriához).
- Később, február 26-tól (a hadművelet harmadik napjától) kezdve, a gyors előrenyomulás kudarca miatt, úgy tűnik, hogy a "szorítót" nyugatabbra és "szűkebb" helyen, a Kijev-Bila Zerkva-Uman-Pridnestrovie vonal mentén kezdték el vetni. Ez utóbbiról keveset tudunk. Lehetséges, hogy ez az információs munka egyik eleme volt, vagy a jövőben kívánták megvalósítani. Akárhogy is, a különleges művelet során az orosz parancsnokság fokozatos visszavonulása volt érzékelhető a túlzottan kalandos döntésektől.
- Ennek megfelelően a hadjáratot két vagy három szakaszban kellett volna végrehajtani (figyelembe véve a hátvédek és a tartalékok felzárkóztatásához szükséges műveleti szüneteket). Ugyanakkor az első szakasz a kelet-ukrajnai műveleti tér jelentős kaotizálódásával járt. Úgy tűnik, valami hasonlót terveztek, mint a 16. századi orosz offenzíva Livónia ellen. Előttük az orosz és tatár lovasság portyázó csapatai haladtak. Mögöttük nehezebb fegyverekkel felszerelt egységek álltak, amelyek városokat foglaltak el.
- A valóságban, mivel az orosz erők képtelennek tűntek arra, hogy egy szakasz alatt 200 km-nél mélyebbre nyomuljanak előre, a hadjárat elkerülhetetlenül több szakaszra nyúlt. A Dnyeper folyó középső folyásánál (Kijevtől Zaporizzsja felé) a határtól mintegy 300 km mélységig tartó roham, amelyet egy fázisban kellett volna végrehajtani, csak két fázisban volt lehetséges, az offenzíva fázisai között (amelyre február 26-án került sor) hadműveleti szünetet tartva. A működési szünet időzítése azonban meglehetősen hosszú lehet.
- A művelet időzítése körülbelül egy héttel az aktív fázisban lehetett. Ezek voltak a kezdeti becslések. Figyelembe véve a Stratégiai Rakétaerők (Stratégiai Rakétaerők) meghirdetett gyakorlási korlátait és számos más jelzést (pl. az oroszországi légi forgalom részleges lezárásának időzítését). Reálisan nézve, figyelembe véve a városok felszabadításának és megtisztításának szükségességét (amelyeket megkerültek és elzártak, miközben a behatolók hátában maradtak), valamint a nyilvánvalóvá vált szervezési hiányosságokat, legalább egy hónapra volt szükség egy ilyen típusú és léptékű művelethez. A meglévő realitások között egyhetes időkeret volt lehetséges egy korlátozott jellegű műveletre.
- A csapatok előrenyomulása az első napon (február 24-én) 20-100 km volt. Északkelet és Kijev irányában voltak a legalacsonyabbak, és nem haladták meg a 20-30 km-t. Harkov közelében és délkelet felé elérte a 40-60 km-t. Ezzel egyidejűleg egy kitérőt tettek, hogy elérjék Harkiv hátsó részét, és hátulról átnyúlva bekerítsék az AFU donbászi csapatösszevonásának északi részét.
- Február 24-én az LDNR csapatai Luhanszktól északra és Volnovakha közelében 2-3 km mélységben magánoffenzívát hajtottak végre. A legnagyobb siker délen, a krími oldalon volt, ahol az AFU látszólag visszavonult, és meghívta az orosz erőket. Itt az orosz fegyveres erők 80-100 km-t mélyültek és elérték a Herszon-Novaja Kakhovka (a Dnyeper mentén)-Melitopol vonalat.
- A második napon (február 25-én) az orosz erők Kijev közelében döntő áttörést értek el, és elérték az ukrán főváros peremét. A haladás üteme itt meghaladta a 100 km-t egyenes vonalban. Északkeleten a csapatok két nap alatt 50-80 kilométert megtéve elérték Csernyihivot. Harkovnál az előrenyomulás lelassult. Az orosz csapatok itt erős ellenállásba ütköztek, és mély kerülőútra indultak a város körül.
- Február 25-én az LNR csapatai felé az orosz egységek elérték Szeverodonyeck északi külvárosát, és két nap alatt legfeljebb 80 km-re hatoltak be. Itt a Novoaidartól keletre az 57. és a 79. AFU-dandár operatív bekerítése fenyegetett. Ami azonban nem történt meg, mivel az ukrán csapatoknak sikerült tovább jutniuk a Liszicsanszk-Szeverodonyeck agglomerációig. Lehet, hogy ez egyszerűen csak egy rajtaütés volt az orosz oldalon.
A harci műveletek menete.
- Az ukrán határok felé való előrenyomulás 2021. december végén és 2022. január elején kezdődött. Szinte az összes harcképes egységet bevetették. Ugyanakkor például a Távol-Keletet szinte teljesen kiürítették - nyilvánvalóan egy bizonyos, Kínával előre kötött megállapodás alapján. Valójában az ukrán határon lévő 168 harcképes BTG-ből mintegy 140 ilyen típusú alakulat volt (több mint 80%). Csak körülbelül 25%-uk volt a határ közelében koncentrálva (nem számítva az LNR csapatokat). Mélyebben Fehéroroszországban, Kurszk közelében és a Rosztovi területen számos műveleti tartalék volt.
- A felszerelést és a személyzetet többnyire nyíltan, a szabadban szállították, kevés álcázással vagy álcázás nélkül. A vasutak terhelése a békeidőszaki normának körülbelül 10-20%-a volt (a hadiállapotot nem vezették be). Az áthelyezés mértéke havi 200-250 ezer katonát tett ki (ami összevethető az amerikai logisztika világméretű szállításainak határaival). A csapatok jelentős része már tavaly óta a helyén volt, és az ukrán határ menti régiókban is mozgósították őket.
- Az AFU a hadművelet kezdetén a reguláris csapatok mintegy 75 százalékát (280 000 katonából 209-et) állította ki. A legrosszabb helyzet a haditengerészet, a repülés és a légvédelem volt. A légvédelem például 15 légvédelmi tüzérdandárból/ezredből állt, amelyek 55 hadosztályból álltak, elavult felszereléssel (S-300, Buk rendszerek szovjet gyártmányú, részben korszerűsített rendszerek). Körülbelül 20 hadosztály (kevesebb mint 40%) maradt többé-kevésbé harcképes.
- Tekintettel arra, hogy az erők jelentős részét délre, a Fekete-tenger és a Krím felé, az OK (műveleti parancsnokságok) "Dél" és "Krím" irányába telepítették, és köztük - az Odesszától Melitopolig tartó 350 kilométeres ívben - az ukrán légvédelmi erők akár 40%-át is, annál meglepőbb az AFU gyors összeomlása és bénulása itt, és az orosz erők merész és gyors, nagyobb mélységű fellépése, ami ezen a területen történt. Ez utóbbit az itt előre előkészített alvó sejtek lojális miliője), valamint az ukrán területen előre otthagyott legalább 200 (kétszáz) DRG (szabotázs- és felderítőcsoport) jelentős potenciálja okozhatta.
- Az offenzíva első szakaszában (február 24-én kijevi idő szerint 5:00 órától) 130-160 cirkálórakéta csapást mértek az ellenség katonai infrastruktúrájára, és az első hullámban mintegy 30-40 BTG (zászlóalj-taktikai csoport) áttörését hajtották végre. Ez négyszer-ötször kevesebb, mint az USA által a 2003-as iraki háború első napján használt rakétaarzenál, és az Oroszország által az ukrán határ mentén összeállított BTG-felszerelés mintegy 20-25%-a. Az egyes BTG-k akciói portyázó, felderítő, könnyű felszereléssel végrehajtott akciók voltak. A második hullám, amelyet február 25-én indítottak el, további 20-30 BTG-t tartalmazott (összesen mintegy 60 zászlóaljcsoportot február 25-én).
- A művelet átfogó stratégiai terve a következőképpen alakult. Ukrajnát északról délre, nagyjából a Dnyeper folyó mentén (a Kijev-Herszon tengely mentén) kettévágni, ennek az államnak a földrajzi túlnyúlását kelet felé lezárni, és keleten egy hatalmas "katlant" képezni, amelyet a későbbiekben szintén szakaszosan felosztani és megsemmisíteni kívántak. A hadművelet mélysége ekkor több száz kilométert ért el (hasonlóan az 1945-ös mandzsúriához).
- Később, február 26-tól (a hadművelet harmadik napjától) kezdve, a gyors előrenyomulás kudarca miatt, úgy tűnik, hogy a "szorítót" nyugatabbra és "szűkebb" helyen, a Kijev-Bila Zerkva-Uman-Pridnestrovie vonal mentén kezdték el vetni. Ez utóbbiról keveset tudunk. Lehetséges, hogy ez az információs munka egyik eleme volt, vagy a jövőben kívánták megvalósítani. Akárhogy is, a különleges művelet során az orosz parancsnokság fokozatos visszavonulása volt érzékelhető a túlzottan kalandos döntésektől.
- Ennek megfelelően a hadjáratot két vagy három szakaszban kellett volna végrehajtani (figyelembe véve a hátvédek és a tartalékok felzárkóztatásához szükséges műveleti szüneteket). Ugyanakkor az első szakasz a kelet-ukrajnai műveleti tér jelentős kaotizálódásával járt. Úgy tűnik, valami hasonlót terveztek, mint a 16. századi orosz offenzíva Livónia ellen. Előttük az orosz és tatár lovasság portyázó csapatai haladtak. Mögöttük nehezebb fegyverekkel felszerelt egységek álltak, amelyek városokat foglaltak el.
- A valóságban, mivel az orosz erők képtelennek tűntek arra, hogy egy szakasz alatt 200 km-nél mélyebbre nyomuljanak előre, a hadjárat elkerülhetetlenül több szakaszra nyúlt. A Dnyeper folyó középső folyásánál (Kijevtől Zaporizzsja felé) a határtól mintegy 300 km mélységig tartó roham, amelyet egy fázisban kellett volna végrehajtani, csak két fázisban volt lehetséges, az offenzíva fázisai között (amelyre február 26-án került sor) hadműveleti szünetet tartva. A működési szünet időzítése azonban meglehetősen hosszú lehet.
- A művelet időzítése körülbelül egy héttel az aktív fázisban lehetett. Ezek voltak a kezdeti becslések. Figyelembe véve a Stratégiai Rakétaerők (Stratégiai Rakétaerők) meghirdetett gyakorlási korlátait és számos más jelzést (pl. az oroszországi légi forgalom részleges lezárásának időzítését). Reálisan nézve, figyelembe véve a városok felszabadításának és megtisztításának szükségességét (amelyeket megkerültek és elzártak, miközben a behatolók hátában maradtak), valamint a nyilvánvalóvá vált szervezési hiányosságokat, legalább egy hónapra volt szükség egy ilyen típusú és léptékű művelethez. A meglévő realitások között egyhetes időkeret volt lehetséges egy korlátozott jellegű műveletre.
- A csapatok előrenyomulása az első napon (február 24-én) 20-100 km volt. Északkelet és Kijev irányában voltak a legalacsonyabbak, és nem haladták meg a 20-30 km-t. Harkov közelében és délkelet felé elérte a 40-60 km-t. Ezzel egyidejűleg egy kitérőt tettek, hogy elérjék Harkiv hátsó részét, és hátulról átnyúlva bekerítsék az AFU donbászi csapatösszevonásának északi részét.
- Február 24-én az LDNR csapatai Luhanszktól északra és Volnovakha közelében 2-3 km mélységben magánoffenzívát hajtottak végre. A legnagyobb siker délen, a krími oldalon volt, ahol az AFU látszólag visszavonult, és meghívta az orosz erőket. Itt az orosz fegyveres erők 80-100 km-t mélyültek és elérték a Herszon-Novaja Kakhovka (a Dnyeper mentén)-Melitopol vonalat.
- A második napon (február 25-én) az orosz erők Kijev közelében döntő áttörést értek el, és elérték az ukrán főváros peremét. A haladás üteme itt meghaladta a 100 km-t egyenes vonalban. Északkeleten a csapatok két nap alatt 50-80 kilométert megtéve elérték Csernyihivot. Harkovnál az előrenyomulás lelassult. Az orosz csapatok itt erős ellenállásba ütköztek, és mély kerülőútra indultak a város körül.
- Február 25-én az LNR csapatai felé az orosz egységek elérték Szeverodonyeck északi külvárosát, és két nap alatt legfeljebb 80 km-re hatoltak be. Itt a Novoaidartól keletre az 57. és a 79. AFU-dandár operatív bekerítése fenyegetett. Ami azonban nem történt meg, mivel az ukrán csapatoknak sikerült tovább jutniuk a Liszicsanszk-Szeverodonyeck agglomerációig. Lehet, hogy ez egyszerűen csak egy rajtaütés volt az orosz oldalon.
W
Wilson
Guest
- Délen az orosz erők folytatták az előrenyomulást eltérő irányban, elsősorban Nyikolajevet célozva meg. A két nap alatt 100-150 km-t haladtak előre. A nagyobb városokat blokád alá vették és hátrahagyták. Az orosz csapatok hátsó oszlopait megtámadták.
- A harmadik napon (február 26-án) folytatódott a Kijev és Harkov blokádjára és bekerítésére irányuló hadművelet. Kijev alatt a csapatok egy nap alatt 30-40 km-t tettek meg a manőverek során. Kelet felől még mindig próbálkoztak az orosz erők kivonulásával a blokád alá vett Csernyihiv városából az ukrán főváros felé. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a keletről Kijev felé irányuló offenzívát egyértelmű késéssel hajtották végre. Az egy-két nap alatt teljesítendő távolságot (200 km) nem sikerült három nap alatt (február 24-26.) megtenni. Délkeletre, Harkiv irányában az orosz hadsereg Balakleja felé vonult, és igyekezett lezárni a Harkiv körüli bekerítőgyűrűt.
- Délebbre, az LNR hadseregéhez csatlakozó csapatok február 26-án Szeverodonyeck közelében elakadtak. Válaszul az ukrán fegyveres erők megkezdték a visszavonulást a Donbasszban lévő állásaikból, elsősorban az 57. és a 79. dandár, amelyeket bekerítéssel fenyegettek. Az, hogy ez a bekerítés nem történt meg három nap alatt egy korlátozott műveleti területen, és hogy a csapatok viszonylag akadálytalanul vonultak vissza, az orosz parancsnokság újabb elszámolási hibája volt.
- Február 26-án az LNR csapatai a visszavonuló erőket üldözve és oldalba támadva áttörést értek el Novoaidar irányába (30 km-rel). E célból átkeltek a Szeverszkij Donyecen, megkerülve az AFU erőit Scsasztia városában. A Donyecki Népköztársaság Volnovakha közelében haladt előre (összesen 10-20 km-t három nap alatt). Műveleti szünet következett be a "szétesett" inváziós erők átcsoportosítása, valamint az erősítések és tartalékok felvonultatása miatt. Délen a Krímről érkező orosz csapatok Zaporizzsja külterületén kezdték meg a harcokat.
- Az eredmény: az offenzíva teljes mélysége a hadjárat három napja alatt (február 24-26.) legfeljebb 150-200 km volt. Működési válság következett. Az évszak és a sáros időjárás természetesen szerepet játszott a tempó csökkenésében (bár a csapatok többnyire aszfaltozott utakon haladtak). Akut problémát jelentett a tartalékosok további tömeges mozgósítása is (előzetes becslések szerint legalább 500 000 ember).
- A veszteségeket csak becsülni lehetett. Három nap alatt az orosz oldalon 150-200, az ukrán oldalon 500-1000 áldozatról számoltak be (nagyrészt az első napi rakétatámadások miatt). Négy nap alatt (február 24-27.) az orosz fél részéről egyes jelentések szerint 270-300 halottat jelentettek (nem világos, hogy ez az LNR-t is magában foglalja-e vagy sem).
- Az adatokat mindenképpen ki kell igazítani. Nincs pontos információ; ez titkos, el van rejtve a nyilvánosság elől. Mások becslések (és pletykák). De a lényeg: nem történt erkölcsi összeomlás az ellenség fegyveres erőiben, amelyek továbbra is ellenálltak. Ez az egész stratégia, valamint a művelet általános elképzelésének és egyes részleteinek újragondolását tette szükségessé.
- A Védelmi Minisztérium (MoD) március 02-i közleménye 498 halottról és 1597 sebesültről számolt be. Nem világos, hogy ez magában foglalja-e az LPRDF-et, valamint a minisztériumi egységeket (pl. a Belügyminisztériumnak alárendelt egységeket), vagy sem. Így az átlagos napi veszteségek meghaladták az orosz és a szovjet erők veszteségeit az afganisztáni, a grúziai és a csecsenföldi hadjáratokban, valamint az Egyesült Államokét Irakban.
Egyéb hiányosságok és hibák.
- A gosztomeli leszállási művelet felvet bizonyos kérdéseket. Általában az ilyen taktikai támadások helikopterekről mély ellenséges állásokba. Minden egyes alkalommal olyan kockázatot jelentett, amely súlyos áldozatokhoz vezethetett. A 45. gárdista légideszantos különleges erők dandárjának feltehetően 200 könnyűfegyverzetű elit ejtőernyősének leszállása a Gosztomel melletti Antonov repülőtéren egy ilyen kategóriába tartozott.
- Az NGU (Ukrajna Nemzeti Gárdája) egy válogatott 4. dandárját tüzérségi egységekkel és egy harckocsizászlóaljjal (azaz nehézfegyverzettel) azonnal ellene vetették. Különálló (meg nem erősített) jelentések szerint ez mintegy 50 orosz ejtőernyős halálát okozta. Ha ez igaz, akkor ez a háború első két-három napjában az összes áldozat felét (és valószínűleg többet) jelenti. Ennek a számadatnak a megbízhatósága nem ismert. Lehetséges, hogy ez túlzó (és észrevehetően). Vagy az összes veszteségről van szó (beleértve az áldozatokat is).
- Úgy tűnik, hogy olyan károk keletkeztek, amelyeket el lehetett volna és el kellett volna kerülni. Az északról érkező páncélos erősítés a második napon mindenképpen áttört volna Gostomelbe. Az intézkedés (és más hasonló intézkedések) célszerűsége ilyen körülmények között megkérdőjelezhető volt. Hacsak a sürgős, kockázatos leszállást a Gosztomel melletti Antonov repülőtéren nem indokolta az, hogy valami stratégiailag fontos, politikai és/vagy műszaki szempontból is fontos dolgot kellett elfoglalni. Akárhogy is, az igazság még mindig ismeretlen.
- Érdemes megjegyezni, hogy az USA a 2003-as iraki Szabadság hadművelet során, amellyel a jelek szerint a jelenlegi orosz erők ukrajnai akciói is összefüggésbe hozhatók, felhagyott az ilyen taktikai műveletek gyakorlatával az ellenséges vonalak mögött és egyáltalán látótávolságban. Erre azután került sor, hogy a háború első napjaiban Umm Qasr városánál kudarcot vallottak, amikor egy hasonló helikopteres támadás során lezuhant egy szállítóhelikopter a legénységgel és a leszállóegységgel együtt.
- Jelentős problémát jelentett az éjszakai harcok szinte teljes hiánya, a konvojok éjszakai mozgása kikapcsolt fényszórókkal, ami az amerikai hadsereg egyik fő "jellemzője" Irakban. Ez jelentősen csökkentette az áldozatok kockázatát is. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy az előretolt és támadó erők kétségbeejtően híján voltak az éjjellátó és hőkamerás berendezéseknek, valamint az ellenség terepen való észlelésének egyéb technikai eszközeinek (azaz felszerelési problémák).
- Mindent egybevetve, az itt, fent és lentebb kiemelt körülmények között a legfőbb és legdrágább erőforrásban - az élőerőben- bekövetkezett károkat lehetett volna csökkenteni, méghozzá érezhetően. Legalábbis a hadjárat első két-három napján. Az indokolatlan légi (helikopteres) támadások elhagyása például a becslések szerint a napi átlagos veszteségek mintegy 50%-os csökkenését eredményezhette volna. Az alább vázolt szervezési és egyéb problémák kiküszöbölése további 25%-kal csökkentené a veszteségeket.
- Így az orosz fegyveres erők átlagos napi veszteségei a háború első napján nagyjából 10-15 halálos áldozatra - 70-80%-kal - csökkenthetők. Bár egy átgondoltabb elemzéshez pontosabb becslésre és a veszteségek eloszlására lenne szükség. Mindazonáltal az indokolatlan kockázat elutasítása a különleges művelet folyamán elkezdődött. Úgy tűnik, hogy az orosz erők parancsnokságán történt némi "korrekció".
- A logisztika és az ellátási vonalak megszervezése is kérdéseket vet fel. Értelemszerűen az oszlopok útvonalán egy vagy két menet (100-150 km) alatt nagyméretű logisztikai bázisoknak kellett volna lenniük, ahol a felszerelés feltöltésére és javítására is lehetőség van. Ez lehetővé tenné a meghibásodások miatti felesleges eszközveszteségek és a támadás túl korai "kifulladása" miatti tempóveszteség elkerülését.
- A hadművelet ilyen szisztematikus támogatásának hiánya mellett szól, hogy a hadjárat harmadik napján (február 26-án) hadműveleti szünetet kellett tartaniuk, és az erősítést fel kellett húzniuk, a legjobb esetben is 150-200 km-t lefedve egyes területeken. Az Egyesült Államok esetében Irakban négy nap múlva, 350 km megtétele után alakult ki ilyen helyzet. És ez azután történt, hogy az amerikai hadsereg váratlanul erős ellenállásba ütközött An-Najaf és Kerbala alatt, és miután háromnapos porvihar tört ki.
- Az ukrajnai hadszíntéren zajló háború valósága megmutatta, hogy az Orosz Fegyveres Erők tömeges felszerelésére van szükség UAV-kkal (pilóta nélküli légi járművek, beleértve a - sorkatonákat is). Ez abból adódott, hogy fedezni kellett a menetoszlopokat. Természetesen a modern háborúkban a veszteségek akár 80-90%-át is a tüzérségi erők okozzák. Ez azonban elsősorban a pozíciós harc feltételei között, kis mélységben és alacsony támadási tempójú harcok esetén fontos. Ez volt a helyzet korábban a Donbasszban.
- A harmadik napon (február 26-án) folytatódott a Kijev és Harkov blokádjára és bekerítésére irányuló hadművelet. Kijev alatt a csapatok egy nap alatt 30-40 km-t tettek meg a manőverek során. Kelet felől még mindig próbálkoztak az orosz erők kivonulásával a blokád alá vett Csernyihiv városából az ukrán főváros felé. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a keletről Kijev felé irányuló offenzívát egyértelmű késéssel hajtották végre. Az egy-két nap alatt teljesítendő távolságot (200 km) nem sikerült három nap alatt (február 24-26.) megtenni. Délkeletre, Harkiv irányában az orosz hadsereg Balakleja felé vonult, és igyekezett lezárni a Harkiv körüli bekerítőgyűrűt.
- Délebbre, az LNR hadseregéhez csatlakozó csapatok február 26-án Szeverodonyeck közelében elakadtak. Válaszul az ukrán fegyveres erők megkezdték a visszavonulást a Donbasszban lévő állásaikból, elsősorban az 57. és a 79. dandár, amelyeket bekerítéssel fenyegettek. Az, hogy ez a bekerítés nem történt meg három nap alatt egy korlátozott műveleti területen, és hogy a csapatok viszonylag akadálytalanul vonultak vissza, az orosz parancsnokság újabb elszámolási hibája volt.
- Február 26-án az LNR csapatai a visszavonuló erőket üldözve és oldalba támadva áttörést értek el Novoaidar irányába (30 km-rel). E célból átkeltek a Szeverszkij Donyecen, megkerülve az AFU erőit Scsasztia városában. A Donyecki Népköztársaság Volnovakha közelében haladt előre (összesen 10-20 km-t három nap alatt). Műveleti szünet következett be a "szétesett" inváziós erők átcsoportosítása, valamint az erősítések és tartalékok felvonultatása miatt. Délen a Krímről érkező orosz csapatok Zaporizzsja külterületén kezdték meg a harcokat.
- Az eredmény: az offenzíva teljes mélysége a hadjárat három napja alatt (február 24-26.) legfeljebb 150-200 km volt. Működési válság következett. Az évszak és a sáros időjárás természetesen szerepet játszott a tempó csökkenésében (bár a csapatok többnyire aszfaltozott utakon haladtak). Akut problémát jelentett a tartalékosok további tömeges mozgósítása is (előzetes becslések szerint legalább 500 000 ember).
- A veszteségeket csak becsülni lehetett. Három nap alatt az orosz oldalon 150-200, az ukrán oldalon 500-1000 áldozatról számoltak be (nagyrészt az első napi rakétatámadások miatt). Négy nap alatt (február 24-27.) az orosz fél részéről egyes jelentések szerint 270-300 halottat jelentettek (nem világos, hogy ez az LNR-t is magában foglalja-e vagy sem).
- Az adatokat mindenképpen ki kell igazítani. Nincs pontos információ; ez titkos, el van rejtve a nyilvánosság elől. Mások becslések (és pletykák). De a lényeg: nem történt erkölcsi összeomlás az ellenség fegyveres erőiben, amelyek továbbra is ellenálltak. Ez az egész stratégia, valamint a művelet általános elképzelésének és egyes részleteinek újragondolását tette szükségessé.
- A Védelmi Minisztérium (MoD) március 02-i közleménye 498 halottról és 1597 sebesültről számolt be. Nem világos, hogy ez magában foglalja-e az LPRDF-et, valamint a minisztériumi egységeket (pl. a Belügyminisztériumnak alárendelt egységeket), vagy sem. Így az átlagos napi veszteségek meghaladták az orosz és a szovjet erők veszteségeit az afganisztáni, a grúziai és a csecsenföldi hadjáratokban, valamint az Egyesült Államokét Irakban.
Egyéb hiányosságok és hibák.
- A gosztomeli leszállási művelet felvet bizonyos kérdéseket. Általában az ilyen taktikai támadások helikopterekről mély ellenséges állásokba. Minden egyes alkalommal olyan kockázatot jelentett, amely súlyos áldozatokhoz vezethetett. A 45. gárdista légideszantos különleges erők dandárjának feltehetően 200 könnyűfegyverzetű elit ejtőernyősének leszállása a Gosztomel melletti Antonov repülőtéren egy ilyen kategóriába tartozott.
- Az NGU (Ukrajna Nemzeti Gárdája) egy válogatott 4. dandárját tüzérségi egységekkel és egy harckocsizászlóaljjal (azaz nehézfegyverzettel) azonnal ellene vetették. Különálló (meg nem erősített) jelentések szerint ez mintegy 50 orosz ejtőernyős halálát okozta. Ha ez igaz, akkor ez a háború első két-három napjában az összes áldozat felét (és valószínűleg többet) jelenti. Ennek a számadatnak a megbízhatósága nem ismert. Lehetséges, hogy ez túlzó (és észrevehetően). Vagy az összes veszteségről van szó (beleértve az áldozatokat is).
- Úgy tűnik, hogy olyan károk keletkeztek, amelyeket el lehetett volna és el kellett volna kerülni. Az északról érkező páncélos erősítés a második napon mindenképpen áttört volna Gostomelbe. Az intézkedés (és más hasonló intézkedések) célszerűsége ilyen körülmények között megkérdőjelezhető volt. Hacsak a sürgős, kockázatos leszállást a Gosztomel melletti Antonov repülőtéren nem indokolta az, hogy valami stratégiailag fontos, politikai és/vagy műszaki szempontból is fontos dolgot kellett elfoglalni. Akárhogy is, az igazság még mindig ismeretlen.
- Érdemes megjegyezni, hogy az USA a 2003-as iraki Szabadság hadművelet során, amellyel a jelek szerint a jelenlegi orosz erők ukrajnai akciói is összefüggésbe hozhatók, felhagyott az ilyen taktikai műveletek gyakorlatával az ellenséges vonalak mögött és egyáltalán látótávolságban. Erre azután került sor, hogy a háború első napjaiban Umm Qasr városánál kudarcot vallottak, amikor egy hasonló helikopteres támadás során lezuhant egy szállítóhelikopter a legénységgel és a leszállóegységgel együtt.
- Jelentős problémát jelentett az éjszakai harcok szinte teljes hiánya, a konvojok éjszakai mozgása kikapcsolt fényszórókkal, ami az amerikai hadsereg egyik fő "jellemzője" Irakban. Ez jelentősen csökkentette az áldozatok kockázatát is. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy az előretolt és támadó erők kétségbeejtően híján voltak az éjjellátó és hőkamerás berendezéseknek, valamint az ellenség terepen való észlelésének egyéb technikai eszközeinek (azaz felszerelési problémák).
- Mindent egybevetve, az itt, fent és lentebb kiemelt körülmények között a legfőbb és legdrágább erőforrásban - az élőerőben- bekövetkezett károkat lehetett volna csökkenteni, méghozzá érezhetően. Legalábbis a hadjárat első két-három napján. Az indokolatlan légi (helikopteres) támadások elhagyása például a becslések szerint a napi átlagos veszteségek mintegy 50%-os csökkenését eredményezhette volna. Az alább vázolt szervezési és egyéb problémák kiküszöbölése további 25%-kal csökkentené a veszteségeket.
- Így az orosz fegyveres erők átlagos napi veszteségei a háború első napján nagyjából 10-15 halálos áldozatra - 70-80%-kal - csökkenthetők. Bár egy átgondoltabb elemzéshez pontosabb becslésre és a veszteségek eloszlására lenne szükség. Mindazonáltal az indokolatlan kockázat elutasítása a különleges művelet folyamán elkezdődött. Úgy tűnik, hogy az orosz erők parancsnokságán történt némi "korrekció".
- A logisztika és az ellátási vonalak megszervezése is kérdéseket vet fel. Értelemszerűen az oszlopok útvonalán egy vagy két menet (100-150 km) alatt nagyméretű logisztikai bázisoknak kellett volna lenniük, ahol a felszerelés feltöltésére és javítására is lehetőség van. Ez lehetővé tenné a meghibásodások miatti felesleges eszközveszteségek és a támadás túl korai "kifulladása" miatti tempóveszteség elkerülését.
- A hadművelet ilyen szisztematikus támogatásának hiánya mellett szól, hogy a hadjárat harmadik napján (február 26-án) hadműveleti szünetet kellett tartaniuk, és az erősítést fel kellett húzniuk, a legjobb esetben is 150-200 km-t lefedve egyes területeken. Az Egyesült Államok esetében Irakban négy nap múlva, 350 km megtétele után alakult ki ilyen helyzet. És ez azután történt, hogy az amerikai hadsereg váratlanul erős ellenállásba ütközött An-Najaf és Kerbala alatt, és miután háromnapos porvihar tört ki.
- Az ukrajnai hadszíntéren zajló háború valósága megmutatta, hogy az Orosz Fegyveres Erők tömeges felszerelésére van szükség UAV-kkal (pilóta nélküli légi járművek, beleértve a - sorkatonákat is). Ez abból adódott, hogy fedezni kellett a menetoszlopokat. Természetesen a modern háborúkban a veszteségek akár 80-90%-át is a tüzérségi erők okozzák. Ez azonban elsősorban a pozíciós harc feltételei között, kis mélységben és alacsony támadási tempójú harcok esetén fontos. Ez volt a helyzet korábban a Donbasszban.